„Tribunus militum consulari potestate” változatai közötti eltérés

a
nincs szerkesztési összefoglaló
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
(→‎A politikusok: Átment az új „Tribunus militum consulari potestate” cikkbe (kategória, interwiki))
aNincs szerkesztési összefoglaló
{{Római kormányzat}}
{{egyért2|a légióconsuli főtisztjérőlhatalmú politikusról|Tribunus militum consulari potestate}}
 
A '''tribunus militum consulari potestate''' (azaz [[consul]]i hatalmú katonai tribunus) [[Római Köztársaság]] legfőbb [[magistratus|magistraturája]] volt a [[Kr. e. 5. század]] második és a [[Kr. e. 4. század]] első felében.
A '''tribunus militum''' (katonai tribunus) alapvetően két tisztséget jelölt: egyfelől az [[ókori Róma]] legmagasabb rangú katonatisztjeit nevezték így, másfelől hasonló nevet viseltek azok a tisztségviselők, akiket egy időben a [[consul]]ok helyett választottak az állam élére.
 
Amikor [[Kr. e. 445]]-ben [[Caius Canuleius]] [[néptribunus]] javasolta, hogy a consuli tisztség nyíljon meg a [[plebejus]]ok számára is, a politikai életet irányító [[patrícius]]ok a kísérletet azzal csáklyázták meg, hogy a következő évben 3, consuli jogkörökkel felruházott katonai tribunust választottak az állam élére. Hogy ennek mi volt pontosan a haszna, az nem ismert, ugyanis a tisztséget plebejus is betölthette, sőt bármikor szabadon visszatérhettek a consuli címhez. Ezért aztán a [[Kr. e. 444]]-[[Kr. e. 367|367]] közötti időszakban mintegy 50 alkalommal vezették katonai tribunusok az államügyeket, a fennmaradó időközökben pedig consulok.
== A katonatisztek ==
 
A katonai tribunusokat a [[comitia centuriata]] választotta, valószínűleg szerényebb külsőségek közt, mint a consulokat. Számuk 3-4 körül mozgott, majd [[Kr. e. 405]]-ben hatra emelkedett. Mivel a censorokat kollégáiknak tekintették, helyenként 8 katonai tribunusról olvashatunk. A tisztséget végül [[Caius Licinius Stolo]] néptribunus javaslatára törölték el Kr. e. 367-ben.
A római seregek legfontosabb tisztjeinek neve egyértelműen a törzsek ([[latin nyelv|latinul]] ''[[tribus]]'') elnevezéséből ered. A római történetírók ezt azzal magyarázták, hogy hajdan egy-egy tiszt vezette a három nagy törzs, a [[Ramnes]], [[Luceres]] és [[Tities]] soraiból toborzott 3000 fős „eredeti” [[Római légió|legiót]]. [[Polübiosz (történetíró)|Polübiosz]] korára ([[Kr. e. 2. század]]) mindenesetre már minden egyes legióhoz hatan tartoztak, de a számuk emelkedésének folyamatát senki sem dokumentálta.
 
Hatalmuk az egész legióra kiterjedt, ezért a zavar elkerülése végett párokra oszlottak, és az egyes párosok kéthavonta váltották egymást. Mivel a hadjáratok általában hat hónapon belül lezajlottak, többnyire minden tribunusra csak egyszer került sor. A hadbíróságokon ők ítélkeztek, és akár [[halálbüntetés|halálos ítélet]]et is hozhattak. Feltehetően ők nevezték ki a [[centurio|centuriókat]], és ők jelölték ki számukra a csapattesteket.
 
[[Kr. e. 361]]-ig a hadparancsnok nevezte ki őket, ekkor azonban a népgyűlés magának vindikálta a katonai tribunusok (vagy csak egy részük) megválasztásának jogát. [[Kr. e. 311]]-ben törvényben szabályozták, hogy a négy legio számára 16 katonai tribunust kell választaniuk, ám hogy ez az összes tiszt volt-e, az nem eldönthető. Ezek után jó ideig többnyire a népgyűlések döntöttek a katonai tribunusok (legalábbis többségük) kilétéről. Végül [[Kr. e. 207]]-ben [[Caius Claudius Nero]] és [[Marcus Livius Salinator]] consulok az akkor szolgáló 23 legióból 19 élére maguk nevezték ki a tiszteket, és csak az első négy legio számára választhattak tribunusokat a népgyűlésen. Bizonyos jelek arra utalnak, hogy ez utóbbiak magasabb rangúak voltak a többi hadseregnél szolgáló társaiknál.
 
[[Kr. e. 171]]-ben, amikor [[Perszeusz makedón király]] ellen robbant ki a [[III. makedón háború|háború]], törvényben szabályozták, hogy ebben az évben kizárólag a consulok és [[praetor]]ok döntsenek a tisztek személyéről. Feltehetően a következő évben is így volt, [[Kr. e. 169]]-ben azonban ismét volt a népnek beleszólása az ügybe: a négy tartalékos legio tribunusait ismét ők választották meg. Végül [[Kr. e. 168]]-ban a [[senatus]] határozata értelmében a consulok és a népgyűlés fele-fele arányban gondoskodott a ''tribuni milites'' megválasztásáról, azzal a kikötéssel, hogy [[Lucius Aemilius Paulus Macedonicus|Lucius Aemilius Paulus]] hadvezér maga választhatott közülük makedóniai hadjáratában részt vevő két legiója számára.
 
A későbbi időkben általánossá vált a katonai tribunusok kinevezése, és nem csak a consulok, hanem a [[proconsul]]ok (illetve a mindenkori hadvezérek) részéről. A rang a császárkorban is fennmaradt, és [[Caius Octavianus Caesar Augustus|Augustus]] idején még találkozunk a népgyűlések – ugyan névleges, de létező – szerepvállalásával megválasztásukban – [[Tiberius]] korától azonban már a császár kiváltsága volt a tisztek kinevezése.
Augustus egyébként törvényt hozott arról, hogy a senatorok gyermekei kötelező szolgálatukat szintén tribunusi rangban kezdhessék (''tribunus laticlavius''ok, a megkülönböztetésül viselt [[tunica laticlavia]] nevű ruhadarabról), ám valós hatalom nem társult címükhöz. A későbbi császárkorban már származásra való tekintet nélkül neveztek ki tribunusokat, és gyakran csak fél évre, hogy minél többen részesülhessenek a kegyben.
 
== Források ==
69 861

szerkesztés