„Olsvai Imre” változatai közötti eltérés

A Népművészeti Intézetben, utána a [[Magyar Tudományos Akadémia]] Népzenekutató Csoportjának külső (1951–), majd belső munkatársa (1957–). A [[Magyar Népzene Tára zenei elvű rendszertani kiépítésén, továbbá a magyar népzene törzsrétegében variáns-vizsgálattal foglalkozott. Sajtó alá rendezte a Magyar Népzene Tára VI. kötetét Járdányi Pállal együtt (Népdaltípusok, 1973). Kodály Zoltán kitüntető kívánságára, Egyiptomban és Kubában is végzett kutatásokat, a környező országokon kívül.

Fő tevékenysége mellett, intenzíven foglalkozott oktató-közművelő feladatokkal is. Ennek megfelelően, az ELTE Folklór Tanszékén időszakosan, a [[Miskolci Egyetem]]en 6 évig (itt avatták díszdoktorrá), a [[Nyíregyházi Főiskola|Nyíregyházi Főiskolán]] folyamatosan tanított népzeneismeretet, gyűjtésmódszertant, gyakorlati hagyományőrzést és ápolást.

Rendszeresen járt a [[Vajdaság]]ba, [[Horvátország]]ba, [[Szlovénia|Szlovéniába]], [[Szlovákia|Szlovákiába]], [[Ukrajna|Ukrajnába]], hogy zsűrizzen, előadjon és továbbadja tudását. 90 körül van azon ismeretterjesztő műsorainak száma, amelyet a budapesti és az [[újvidéki rádiónak készített. Hét sorozatnak volt népzenei szakértője, a [[budapest]]i, [[szeged]]i, [[újvidék]]i, [[hamburg]]i, [[bristol]]i és a [[nagoya]]i (Japán) televízió számára.

Az egyik legfontosabb munkája a Bartók és Kodály által szerkesztett Magyar Népzene Tára, amelynek néhány kötetét – részben Járdányival – elemezte, rendszerezte, tudományos útmutatóval látta el. Mintegy 7000 népzenei dallamot gyűjtött, és magyar mellett, nemzetiségi anyagot is. Szinte a teljesség szintjéig jutott [[Somogy megye|Somogy]], [[Tolna megye|Tolna]], [[Baranya megye|Baranya]] és [[Zala megye]] népzenei kincseinek megmentésében. Saját anyagát a kétszázezres akadémiai összgyűjteménybe illesztette, és szinte haláláig végezte összehasonlító vizsgálatait.