„A méla Tempefői” változatai közötti eltérés

a
clean up AWB
a (clean up AWB)
Kinyomtatott költeménye a gazdag Fegyverneki-család egyik őséről szól. Csakhogy gróf Fegyvernekitől hiába vár segítséget, mert az oktalanságnak véli a könyvekkel való vesződést, ingyenélő hazudozóknak tartja a poétákat. Az egyik grófkisasszony utálja a könyveket. Testvére és ellenpólusa, Rozália azonban lelkesedik az irodalomért, bele is szeret a kóbor poétába. Báró Sertepertinek, „Szemétvára örökös urá”-nak a gróféhoz hasonló a véleménye, szerinte a verskoholás alávalóság.
Tökkolopi kártyajátékával dicsekszik, más nem is érdekli. Koppóházy privilegizált henyélőknek mondja a költőket, akik könyvekkel csalnak ki pénzt a becsületes emberek zsebéből. Tempefőiből még az inasok is csúfot űznek, az olcsó rigmusokat gyártó Csikorgó megalázza; az egyháznak van ugyan pénze, de azt más célra tartogatja.
 
Végül Rozália, a szerelmes grófkisasszony ajándéka segíti ki szorongatott helyzetéből Tempefőit, de ezért meg a gróf kezdi őt üldözni. A bonyodalmaknak nincs vége, Csokonai ugyanis nem fejezte be a darabot. A fennmaradt vázlatok szerint Tempefőiről végül kiderült volna, hogy valójában gróf.
 
== Jellemzése ==
A szerző egy levelében így jellemezte a darabot: "Comoedia formába öntött satyricum roman a tudományok barátságtalanjai eránt".<ref>{{cite book |author= |authorlink= |editor = Pándi Pál|others= |title=A magyar irodalom története III.|origdate = |url= http://mek.niif.hu/02200/02228/html/03/137.html| accessdate =2011-02-17 |publisher= Akadémiai Kiadó | location =Budapest | language = |year= 1965|edition=|id= ISBN 963-05-1642-X| pages =| chapter =}}</ref> Műve valójában keserű panasz és tiltakozás korának műveletlensége, a provinciális állapotok ellen.
 
Csokonai a vígjáték hősét önmagáról mintázta, szinte saját későbbi sorsát, pártfogó-keresését is megírta. Nézeteit a darabban Tempefői és Rozália képviselik, az irodalomért lelkesedő Rozália alakja azonban kevéssé valószerű, ő „a magyar felvilágosodásnak inkább csak képzeletszülte nőalakja, akár a [[Kármán József (író)|Kármán]] ''[[Fanni hagyományai|Fanny]]''ja”.<ref>{{cite book |author=Czibor János|authorlink= |editor =Vajda György Mihály |others= |title= Színházi kalauz |publisher= Gondolat Kiadó|location =Budapest|year= 1962|edition= |id= | pages =403|chapter = }}</ref>
 
A többi szereplő rajzában az író sok vonást az életből vett. Kora magyar társadalmának alakjai közül felvonultatja a régi nemesi házak három műveletlen, komikus gavallérját: Tökkolopit, a kártyahőst; Koppóházyt, az ebbarát földesurat; báró Sertepertit, a főurak körül lebzselő hízelgőt; mindegyikük nagy összegeket költ haszontalan mulatságokra, de az irodalomról egyik sem akar tudni. Joggal ismételgeti a darabban Tempefői: „Az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon!”
 
A vígjáték felépítése nem követi a drámaírás szabályait, ezt mindig is hibájául rótták fel kritikusai. Epikus szerkezete, a sűrű eszmefuttatások, a monológok sokasága nehézkessé teszik a darabot. Ezekért kárpótol az író szatirikus vénája, a jellemrajz és a csípős humor, mellyel mellékalakjait ábrázolja.
 
{{Portál|Irodalom}}
 
{{DEFAULTSORT:Tempefoi}}
[[Kategória:Magyar drámák]]
[[Kategória: Csokonai Vitéz Mihály]]
[[Kategória:1793 az irodalomban]]
278 852

szerkesztés