„Justus Pál” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
23. sor:
1915 és 1923 között a [[budapest]]i Kölcsey Ferenc Gimnáziumba járt, ahol tanulmányait végig jó és jeles érdemrenddel zárta. Ugyanitt érettségizett 1923-ban, az iskola értesítője a „a jelesen érettek” között említi Justus nevét. „Március 15-ei ünnepünk hatása alatt – írja a gimnázium éves értesítője – pedig két tanítványunk édesapja, Jusztusz Mór ny. [[Magyar Államvasutak Zrt.|MÁV]] főfelügyelő úr 52.000 koronás Petőfi-alapítványt adott át az igazgató úrnak.”<ref>A Budapesti VI. kerületi m. kir. állami Kölcsey Ferenc Főgimnázium értesítője, 1922–1923, Dr. FINÁLY Gábor (szerk.), Budapest, k. n., 1923, 12. o.</ref> Bölcsészetet [[1924]] és [[1927]] között [[Bologna|Bolognában]] és [[Párizs]]ban tanult. Ebben az időszakban [[Károlyi Mihály|Károlyi Mihállyal]] és [[Basch Viktor]]ral<ref>(1863-1944) Magyar származású francia irodalomtörténész. Fasiszta francia milicisták ölték meg.</ref> megalakították: Az Emberi Jogok Ligája magyar tagozatát. [[1925]]-től tagja volt az [[Magyarországi Szociáldemokrata Párt|MSZDP]]-nek. Hazatérése után tagja lett [[Kassák Lajos]] Munka-körének. Innen [[1930]]-ban kizárták, mert az irodalmi kulturális tevékenység mellett politikai aktivitást is szorgalmazott.<ref>Lásd: Konok Péter: A "torckista" Justus Pál. In: Jemnitz János - Székely Gábor: Justus Pál. Magyar Lajos Alapítvány, Budapest, 2008.</ref> Kassák hatása versei tartalmában és formájában is érzékelhető, ugyanakkor messze nem nevezhető Kassák-epigonnak; lírájában ugyanúgy érezhető a [[Nyugat (folyóirat)|Nyugat]] második és harmadik nemzedékének hatása. Jóllehet korai ciklusában fellelhetőek a klasszikus témák (''Vers, füttyszóra''; ''A távozó után''; ''Zápor<!-- http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Justus_P%C3%A1l&action=edit§ion=1 - Valami itt elromlott, kivettem-->''; ''Levelek őszi tánca''; ''Tavaszi szél''; stb.), ám lírai témái között egyre gyakrabban feltűnik: a munka, az ember, a „harcos élet”, a küzdelem, a lázadó, a változásért kiáltó ember képzete. E finom szemantikai eltolódás rajzolja körül Justus líráját: a finom, a lét általános problémái felé forduló beállítódás és a néven nevezett, a szocialista öntudat, sőt hit nyomát magán viselő témák (pl. [[Kunfi Zsigmond]]; [[Carlo Rosselli]]) keveredése. Elméleti felkészültsége révén az MSZDP egyik meghatározó ideológusa volt, [[1929]]-ben szocialista diák mozgalmat alapított.
[[1934]]–[[1936]]-ig [[Bécs]]ben, [[Berlin]]ben és Párizsban élt. Hazatérése után, [[1944]]-ig bank és magántisztviselő volt. A munka mellett aktív tagként működött az MSZDP-ben, volt az V., VI. és a VII. kerületi szervezet titkára is. [[1943]] és [[1944]] között a párt értelmiségi csoportjának ([[Gábori György|Gábori Györggyel]] együtt) egyik vezetője volt. Számos közgazdasági és politikai tanulmánya jelent meg, jelentős a politikai ismeretterjesztő füzeteinek száma. Tagja volt a [[Mónus Illés]] vezette [[Karl Marx|Marx]]-[[Friedrich Engels|Engels]] válogatott műveit fordító, kiadó vállalkozásnak. A kötet előszavát is Ő írta. A háború alatt munkatáborba ([[Bor (munkatábor)|Bor]]) vitték. Innen megszökött és csatlakozott [[Josip Broz Tito|Tito]] [[partizán]]jaihoz. A felszabaduláskor [[Temesvár]]on tartózkodott és az újra indult [[Szabad Szó (romániai folyóirat)|Szabad Szó]] munkatársa lett. [[1945]]-ben az [[Magyarországi Szociáldemokrata Párt|SZDP]] központi vezetőségének tagja, agitációs és propagandaosztályának vezetője, a [[Szocializmus (folyóirat)|Szocializmus]] című lap szerkesztője lett. 1945 áprilisában beválasztották az [[Ideiglenes Nemzetgyűlés]]be. [[1949]]-ben koholt vádak alapján letartóztatták és a [[Rajk László|Rajk-per]] nyolcadrendű vádlottjaként életfogytiglant szabtak ki rá.<ref>A Rajk per nyolcadrendű vádlottja volt. Életfogytiglani börtönbüntetést kapott. Feltételezése szerint ő lehetett az utolsó, aki Rajk Lászlóval beszélt.</ref>
A Rajk-pert (számos más koncepciós perrel egyetemben) a desztalinizáció jegyében újratárgyalták és felmentették; [[1955]]. [[november 29.|november 29-én]] szabadult. [[1956]]. [[szeptember 27.|szeptember 27-én]] rehabilitálták, így visszatérhetett az irodalmi életbe, ahol a Corvina Kiadó szerkesztőjeként dolgozott, miközben a korszak egyik legnagyobb tekintélyű prózai fordítójává (magyarról idegen nyelvre és idegenről magyarra egyaránt) nőtte ki magát.
| |||