Az '''M- típusú kisbolygók''' a [[kisbolygó]]knak egy olyan sajátos csoportját alkotják, melyeknek felszínét a fémes anyagok uralják. Ezt a felszínükről visszavert színkép jellegzetes spektrumlefutása jelzi. A visszaverési színkép igen hasonlít a [[vasmeteorit]]okéra.
== Helyük a Naprendszerben ==
A kisbolygók színképi osztályozására először a Chapman, C. R. Chapman és munkatársai által 1975-ben bevezetett C (carbonos, szenes), S (szilikátos) és egy harmadik „nemosztályozott” (U) típussal történt. Röviddel ez után fölismerték, hogy a meredeken emelkedő színkép a fémes anyagokra jellemző és kiegészítették az M (metal, fémes) típussal. Később a Gradie és Tedesco-féle kisbolygó-színkép elhelyezkedési térkép azt mutatta, hogy a kisbolygóöv E- típusú színképi tartományát kifelé az M- típusú színképpel rendelkező kisbolygók nagy számú tagja övezi.<ref name="isbn0-521-58751-4">{{cite book |author=McSween, Harry Y. |authorlink= |editor= |others= |title=Meteorites and their parent planets |edition= |language= |publisher=Cambridge University Press |location=Cambridge, UK |year=1999 |origyear= |pages= 168|quote= |isbn=0-521-58751-4 |oclc= |doi= |url=http://books.google.com/books?id=BtNJoP5HlU8C&pg=PA168&dq=%22E-type+asteroid%22+%22Hungaria+asteroids%22&sig=ACfU3U2ixJC_ZfTRpQJuBOJb_M1XEZZ0QA |accessdate=}}</ref>
== Jellemzőik az E- típusúakkal összehasonlítva ==
Az igen jó fényvisszaverő képességű E- típusú kisbolygókhoz képest (ami 0,3 és e fölötti) az M- típusúak [[albedó]]ja kisebb (0,1 - 01–0,2 közé esik). Színképük szintén egyenletesen csökkenő lefutású a rövidebb hullámhosszak felé. Az is közös vonás színképükben, hogy nincsen benne jellemző elnyelési vonal a látható és közeli infravörös tartományban. A legnagyobb M- típusú kisbolygó a [[16 Psyche]].
