„V. Piusz pápa” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a trónralépés → trónra lépés (OH. 1408. o.) AWB |
|||
55. sor:
Piusz már trónra lépésekor komoly erőfeszítéseket tett, hogy a keresztény uralkodókat újra egy [[Szent Liga (1571)|Szent Ligában]] egyesítse az egyre előrébb nyomuló [[Oszmán Birodalom]] ellen. [[1566]]-ban, trónra lépésének évében zarándoklatot hirdetett Rómába, amelynek célja leginkább az volt, hogy a jelenlévő hercegek és uralkodók végighallgassák a pápa ünnepi prédikációját. Ennek középpontjában pedig az isteni segítségkérés állt a török félhold legyőzéséhez. A burkolt célzás természetesen egyik koronás főhöz sem jutott el, legalábbis a nemes szándék kijelentésén túl, a tettig egyikük sem jutott el. A pápa jelentős összegekkel támogatta a [[johanniták]] lovagrendjét, amelynek székhelye [[Málta|Máltán]] volt. A lovagok a pápai adományokból áthatolhatatlan erődöt építtettek a főváros, [[Valletta]] védelmére. Emiatt később Piusz lett a város védőszentje. Támogatta a déli független itáliai hercegségek erődítéseit is és havonta jelentős összegeket küldött [[Magyar Királyság|Magyarországra]] a török elleni küzdelem segítésére. [[1567]]-től elrendelte, hogy a [[kolostor]]ok jövedelmeinek tizedét el kell különíteni a törökök ellen indítandó hadjáratra. A pápai diplomácia egészen [[1570]]-ig csak lassan haladt a háború tényleges elindítása felé, de ekkor [[II. Szelim oszmán szultán|II. Szelim szultán]] erős hadiflottával jelent meg a [[Földközi-tenger]]en, és megtámadta [[Ciprus (sziget)|Ciprus]] szigetét. A hatalmas oszmán tengeri erő láttán váratlanul több szövetséges is ajánlkozott Piusz hadjáratához. A [[Szent Liga (1571)|Szent Ligához]] elsőként csatlakozott a [[Velencei Köztársaság]], amelynek kereskedelmi érdekeit sértette Ciprus török kézre jutása. Ugyanezen okból csatlakozott a [[Genovai Köztársaság]] is, míg [[Spanyolország]] itáliai birtokait féltve lépett a szövetségbe. A johanniták is a pápa oldalára álltak, így a jelentős méretű flotta [[1571]]-ben készen állt a harcra.
A flotta parancsnokává [[Don Juan de Austria|Ausztriai János herceget]], [[V. Károly német-római császár|V. Károly császár]] törvénytelen fiát tették meg. A harcba induló keresztény flotta győzelméért Piusz mindennapos imádságot hirdetett meg. A legenda szerint [[1571]]. [[október 7.|október 7-én]] a győztes [[lepantói csata]] napján a pápa bíborosaival tanácskozott a Vatikánban, amikor váratlanul félbeszakította az ülést, az ablakhoz sietett és a következőt mondta: „Hagyjuk most ügyeinket, e pillanatban legfőbb feladatunk, hogy hálát adjunk az Úrnak a győzelemért, amelyet éppen most ajándékozott a keresztény seregeknek.” Az egész pápai udvar elképedt, amikor a követ meghozta a lepantói diadal hírét, aminek emlékére a pápa elrendelte a ''[[Rózsafüzér királynője|Győzedelmes Nagyasszony]]'' ünnepét. A győzelem örökre visszavetette az Oszmán Birodalom tengeri erejét. Az energikus egyházfőtől azt remélték, hogy sikerül a szárazföldön is megszervezni a török elleni hadjáratot, de ezt váratlan halála megakadályozta.
[[Fájl:Roma-Santa Maria Maggiore01.jpg|bélyegkép|jobbra|200px|V. Piusz sírhelye a Santa Maria Maggiore-bazilikában]]
| |||