Területén az [[1600-as évek]] kezdetéig létezett egy ugyanezen nevet viselő település. Neve először 1263-ben bukkant fel ''Inarch'' alakban. AAz [[1332]]-es okirat említi a korabeli Szent György-templomot, amely méretei miatt is a korabeli Inárcs jelentős szerepét feltételezi. A köznemesi réteg a középkor végére megerősödött, a település erejét jól mutatja, hogy 1450 környékén már világi tanítót alkalmazott az iskola és inárcsi diákok jártak a krakkói és bécsi egyetemeken. A török háborúk idején a falu lakossága [[Nagykőrös]]re menekült, a pusztává vált határt a település gazdái bérlegelőként hasznosították. A török háborúk lezárultával az eredeti birtokos Farkas család nem tudta érvényesíteni tulajdonjogát és kénytelen volt a község területén A Beleznay és Kedlevich családokkal osztozkodni. A területi tagoltság és jogi bizonytalanság miatt egyik család sem telepített állandó lakosságot inárcsi birtokaira. A [[19. század]] derekára a területen alig 400 fő élt szétszórt [[tanya|tanyákon]]. A század második felében a korábbi legeltetést egyre intenzívebb földművelési formák váltották fel, amelyami a lakosság lélekszámának növekedéséhez vezetett, a 20. század elejére már 800 fő élt a területen.
Az önálló Inárcs község a [[20. század]]ban jött létre. A népsűrűséget tovább növelte a modern termelési módok bevezetése és a korábbi nagybirtokok fokozatos fölosztása, parcellázása. Jelentős esemény volt a puszta életében a Budapestet alig egy óra közelségbe hozó [[Budapest–Lajosmizse–Kecskemét-vasútvonal|Budapest–Lajosmizse-vasútvonal]] 1889-es megnyitása. Tolnay Lajos birtokának felparcellázása során jött létre Inárcs mai belterületének magja, ám a lakosság meghatározó része külterületen élő cseléd vagy kisparaszt volt továbbra is. A [[második világháborútvilágháború]]t megelőző években épült az első inárcsi iskola és bolt. Az önálló fejlődés útja 1945-ben nyílt meg: a község egy részét belterületté nyilvánították és azon építési telkeket alakítottak ki, amelyami bevándorlási hullámot eredményezett. A település népessége [[Budapest]] közelsége révén gyorsan növekedett: a 20. század második felében megduplázódott. 1973-ban Inárcsot és [[Kakucs]]ot egy településsé vonták össze, ám a társbérlet„társbérlet” csak az 1990-es [[Rendszerváltás Magyarországon|rendszerváltásig]] tartott. Az ezredfordulót követő években a népesség a Budapest környéki települések szuburbanizálódása miatt ugrásszerűen növekedett.
