„Giambattista Marino” változatai közötti eltérés

Atyja jogtanulásra kényszerítette, de Marino már korán a költészettel kezdett foglalkozni, s első költeményeivel Bovino és Conca hercegek barátságát is megnyerte. Miután ez utóbbi szolgálatába fogadta, Marino kicsapongó és ledér éltet élt Nápoly előkelő köreiben, és [[Torquato Tasso|Tassoval]] is megismerkedett; de 1592-ben, mivel egy főrangú hölgy elrablásában részt vett, [[Róma|Rómába]] szökött, ahol Aldobrandini kardinális fogadta pártfogásába, akivel [[Torino|Torinóba]] is elment. Ott ''II. Ritratto'' c. költeményével behízelegte magát a szavójai herceghez, aki megtette őt titkárának; de nemsokára összeveszett ottani irodalmi barátaival (köztük a hatalmas Murtolával), akik 1612-ben azt is kivitték, hogy Marinot elfogták és börtönbe zárták. Kiszabadulva, [[Valois Margit francia királyné|Valois Margit]] meghívására 1615-ben [[Párizs]]ba ment, s ennek halála után Medici Mária kegyence lett. 1622-ben gazdagon tért vissza [[Olaszország]]ba, és rövid ideig Rómában tartózkodván, egészen elvonult (1623) posillipói villájába. Leghíresebb műve az ''Adone'' (legjobb kiadás London, 1789), nyílt támadás a költészet és a tiszta erkölcs ellen; a 20 énekre osztott eposzban a legképtelenebb és legnevetségesebb metaforák gyakran igen sikamlós képeket trágár jeleneteket és helyzeteket palástolnak el; ez a dagályos, sokszor érthetetlen stílus elragadta Marini korát, megrontotta az irodalom tisztaságát és a káros irány marinizmus néven sokáig kísértett az olasz irodalomban. Összegyűjtött munkáit (Opere di G. M.) Zirardini adta ki (Nápoly, 1862).