A régészeti leletek tanúsága szerint a mai város területén már a [[kőkorszak]] óta élnek emberek. A [[Vasi-HegyhátKemeneshát]] szélén fekvő, [[Rába]] árterületéből kiemelkedő terasz a kezdetektől fogva alkalmas hely volt az emberi település kialakulásához. A város határában található jelentős emlék az a földsánc, amely amely a nyugatra emelkedő dombtól egyenesen dél felé húzódik és a nyugatról történő támadás ellen védte a települést. A sáncot általában [[Római birodalom|római]] eredetűnek tartják, azonban a [[honfoglalás]] utáni építése sem kizárt. A római korból származó itt talált vaskohók arra engednek következtetni, hogy Vasváron már ekkor jelentős vasfeldolgozó tevékenység folyt a helyben található [[gyepvasérc]] feldolgozásával. A rómaiak ''Castrum Ferreum''nak nevezték az itteni várukat – a magyar városnév ennek pontos megfelelője. Római kori vaskohóra bukkantak a volt [[Domonkos-rend|domonkos rend]]ház udvarán is. A római időkben fontos út vezetett innen [[Aquincum]] felé. A [[vas]] jelentőségét a honfoglaló magyarok is ismerték, ezért itt alakították ki az ország egyik nagy vastermelő központját. Erre világosan utal az az [[1226]]-ból származó oklevél, mely szerint a [[Pannonhalma|pannonhalmi]] monostor kovácsai a vasat rendszeresen Vasvárról hozatták. A fontos vastermelőhely őrzésére vélhetően már a [[10. század]]ban megépült az a földvár, amely körül a későbbi város kialakult. Ez a vár valószínűleg a [[domonkosok]] templomától északra feküdt és mintegy 300 m átmérőjű lehetett.
A [[Szentgotthárd]]ra menő úttól délre emelkedő Kövecses-hegyen épült fel a település első temploma , mely Vasvár ispánsági székhellyé válása után előbb plébánia, majd esperesi templom lett. A vármegyerendszer kialakítása során Vasvárt [[I. István magyar király|Szent István]] király ispánsági központtá és megyeszékhellyé emelte. A régi templom helyett vélhetően a [[12. század]]ban épült fel a háromhajós [[romanika|román stílus]]ú [[Szent Mihály]] templom, mely a társaskáptalan székhelye lett. A [[13. század]]ban a káptalan szolgálófalujaként a templom körül kialakult a ma a központtól délre fekvő Szentmihályfalva, majd az északra fekvő Zsidófölde falu is. Így lényegében kialakult a [[középkor]]i város szerkezete.
