„Pálffy Miklós (nádor)” változatai közötti eltérés

Pálffy Miklós a lábsérülése egész életére nyomot hagyott járásán. Katonai szolgálatra nem volt alkalmas, ezért azt otthagyta. 1694 december. 10-én Pozsony vármegye főispánja, 1700 aug. 2-án belső titkos tanácsos, 1701-ben koronaőr, mely tisztségében az 1715-ös országgyűlés megerősítette. Majd a császári gyalogsági testőrség parancsnoka lett 1701-ben. Az év közepétől (június 1-től) táborszernagy. 1711-ben Eleonóra császárnő és régens főlovászmestere.
 
Testvérével Pálffy Jánossal együtt ostromolták Belgrádot, majd mind a ketten ott vannak a trónfoglaló [[''III. Károly'']] királykirályt fogadásifogadó ceremóniájánceremónián. Hamarosan el is nyerik az új uralkodó kegyeit. Miklós 1712 március 30-án az ''aranygyapjas rend lovagja.''. 1713 jan. 6-án, Erdődy György halála után, országbíróvá történt választásával együtt a kunok kapitánya címet és a történelmi vármegyék élére történő főispáni kinevezést is megkapta. 1714 október 14-én pedig nádor lett.
 
Részt vesz az 1713 ápr. 19-én és azt megelőző titkos tanácskozáson, melyek a [[pragmatica sanctio|Pragmatica Sanctiót]] készítették elő az 1722-23. évi rendi országgyűlésre, amely végül tővénybe iktatta ,
157

szerkesztés