„Jaoi” változatai közötti eltérés

A {{nihongo|'''Jaoijaoi''' (|やおい), nemzetközi használatban ''|yaoi''}} kifejezés [[homoszexualitás|homoszexuális]] tartalmat, tehát férfi-férfi kapcsolatot jelent [[manga]], [[dódzsinsi]], [[anime]] műfajok esetén.

A japán irodalom első regénye, a ''[[Gendzsi szerelmei]]'' is érinti futólag a férfiszerelem tárgykörét, és azt követően mind a szamurájok, mind a buddhista papság jellegzetes velejárójaként kezelték. Az első gésák is férfiak voltak, a kabuki színdarabokban a férfiszerepeket is nőimitátorok, azaz onnagaták játszották – ez ismét csak ahhoz az ókori görög elgondoláshoz csatlakozik, hogy egy férfi (harcos) számára egy nő sosem lehetett szellemi partner, ezért a magas rangú férfiak egyrészt plátói vonzalom, másrészt szexuális együttlétek lévén keresték más férfiak társaságát.

Erre a szellemi alapra épített a manga művészek egy csoportja, akik a „csodálatos negyvenkilencesek” néven híresültek el (egy csapat többségében 1949-ben született hölgyről van szó), akik a hetvenes években elkezdtek a [[sónen -ai]]jal (sónen: fiú, ai: szerelem) kísérletezni. A sónen -ai egy viszonylag „szoft” műfaj volt ekkor, vagyis inkább a férfiak közti bajtársiasságból vagy barátságból kifejlődő szerelmet ábrázolta romantikus formában, a legkomolyabb aktus talán az ölelkezés és a csók volt.

A sónen -ai szót hamarosan egy új kifejezés váltotta fel, a „june”,{{forrás}} amelyet az azonos nevű June magazinból vettek át az olvasók – ez a mangagyűjtemény ugyanis előszeretettel jelentetett meg férfiszerelemről szóló mangákat.

A jaoi a sónen -aiból fejlődött ki, és tulajdonképpen egy mozaikszó a „jama nasi, ocsi nasi, imi nasi” kifejezés előtagjaiból összerakva, ami magyarul a következőt jelenti: „nincs beteljesülés, nincs ígéret, nincs jelentőség”. Ebből is érződik, hogy a jaoi egy fokkal „keményebb” hangvételű a sónen -ainál, itt a plátói szerelmen kívül már helyet kap a szex grafikus megjelenítése is, olykor kínos vagy biológiai pontossággal is (divatosak az ún. „keresztmetszeti” képek, amelyen a hímvesszőt a partner testében látjuk behatolva). A jaoiban sokszor előfordul a nemi erőszak is, illetve kezdenek határozottan elkülönülni a nőies, illetve férfias homoszexuális archetípusok.

Részben azért, mert a shonensónen-ai „újrafelfedezői” nők voltak, a műfaj – és így utódműfaja, a jaoi is – elsősorban a nők és lányok körében kedvelt. A fiatal japán lányok (a hetvenes években legalább is) nagyon visszahúzódóak voltak, férfitestet ritkán láttak, így izgatta a fantáziájukat, milyen lehet a nemi kapcsolat egy férfival. Mivel a képzelőerejük is „félénk” volt, legtöbbször egyszerűbbnek érezték, ha a vágyott férfit egy másik férfi karjaiba képzelik el. Napjainkban, amikor a japán fiatalok már könnyedén hozzájuthatnak pornográf tartalmú magazinokhoz, inkább az az elv dominál, hogy „egy szép férfitest az erotikus, két szép férfitest egymáson az kétszer olyan erotikus”.

* Aszami Rjúicsi– a ''[[Finder]]'' sorozat (''Finder Series'' vagy ''Target in the Finder'' címen) egyik főhőse – elegáns bűnöző.

* Iason Mink – az ''[[Ai no Kusabikuszabi]]'' szereplője, Tanagura város ura.

* AgatsumaAgacuma SoubiSzóbi - a ''[[Loveless (manga)|Loveless]]'' egyik főszereplője

* Takaba Akihito – a ''Finder''-sorozat egyik főhőse – fiatal, törekvő fotós.

* Riki – az [[''Ai no kuszabi]]'' szereplője, Iason Mink szexrabszolgája.

* Aojagi Ricuka - a [[''Loveless]]'' szereplője

A jaoi dódzsinsik olyan kiadványok, amelyekben az eredetileg heteroszexuális, nőnemű partnerrel rendelkező; vagy egymáshoz baráti kötődéssel viszonyuló férfiszereplőket „összeboronálják”. (Az utóbbi két év legnépszerűbb ilyen párosa a ''[[Death Note]]'' sorozat két hőse, [[Jagami Light]] és [[L (Death Note)|L]].)

Divatos téma továbbá, hogy az ellenfelek (pl. a ''[[Ruróni Kensin]]'' című sorozatban Ruróni[[Himura Kensin]] és [[Sinomori Aosi]]) egymásnak feszülő agresszív energiáit, mintegy feszültségoldás gyanánt, szexuális irányba terelik.

* [[Juri (műfaj)|Juri]]