„VI. Kónsztantinosz bizánci császár” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
44. sor:
A császárnőnek ideiglenesen menekülnie kellett, de fia az udvar befolyásos csoportjai nyomására [[792]]-ben kénytelen volt visszahívni és korábbi jogaiban megerősíteni. Ez, és a bolgárok elleni hadjárat során tanúsított gyávaság Konstantin támogatói bázisának megrendülését okozta, és nagybátyja, Niképhorosz trónigényét ismét többen kezdték támogatni.
VI. Kónsztantinosz gyorsan reagált: Niképhoroszt megvakíttatta, többi nagybátyjának pedig kivágatta a nyelvét. A hajdan mellé állt armeniakoni [[sztratégosz|sztratégosszal]] is végzett, mire a tartomány fellázadt ellene, és belháború kezdődött ([[793]]). A császár kegyetlensége csak támogatóitól fosztotta meg. Tovább rontotta helyzetét az ún. [[moikheia-vita]]: Kónsztantinosz [[795]]-ben elkergette feleségét, az anyja által [[793]]-ban hozzáadott Paphlagoniai Máriát, és hajdani szeretőjét, Theodotét vette nőül fényes ünnepségek keretében. Az eset a zélóta szerzetesek (vezetőik a Szakkudion [[apátság]]ot vezető [[Szent Platon|Platón]] és unokatestvére, [[Sztudita Szent
A mindenki által meggyűlölt, 27 éves Konstantint anyja parancsára vakíttatták meg [[797]]-ben születési helyén, a [[porfír]] teremben. Eiréné végül szándékának megfelelően egyeduralkodó maradt. Konstantin pedig még öt évig élt nyomorúságos helyzetében<ref name=revai/>.
| |||