„VII. Erik dán király” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
38. sor:
Erik belpolitikáját pedig már az abszolutizmus vonásai jellemezték<ref name=skandinav />. A kisbirtokos dán, sőt német nemesek közül engedelmes, hűséges helytartókat válogatott ki, és rájuk bízta a hűbérbirtokok kormányzását, amelyeket fokozatosan elvett a világi és az egyházi előkelőségektől<ref name=skandinav />. A század harmincas éveire kiéleződött az általános elégedetlenség, különösen Svédországban<ref name=skandinav />. Azzal pedig végképp betelt a pohár, hogy megszűnt a létfontosságú vas- és rézvásárlás és a sószállítás a Hanza-kereskedők részéről, mivel ezek hadban álltak Erikkel<ref name=skandinav />. A bányatulajdonosk és az ércbányász parasztok előharcosai lettek annak, hogy a svédek felkeljenek a királyi liga ellen<ref name=skandinav />.
A lázadás élére – [[1434]]. [[június]]ában<ref name=skandinav /> – [[Engelbrekt Engelbrektsson]] bányatulajdonos kisnemes állt<ref name=skandinav /> a svéd nép nemzeti hőse. Bár a felkelést Engelbrekt [[1436]]-os meggyilkolása után leverték, ám hatására – [[1437]]-ben – [[VIII. Károly svéd király|Karl Knutsson]] Svédországot hatalmába kerítette. A súlyos adók miatt és a trónöröklés kérdésében szembekerült országai rendjével<ref name=nagylexikonfolyt />, mire [[1439]]-ben Svédországban felkelés támadt Erik ellen<ref name=revai />, ugyanakkor dániai [[Korsör]]ben<ref name=europa /> letették a trónról<ref name=pallas />, mivel többnyire Dánián kívül tartózkodott és a pomerániai rokonait dán várakkal és uradalmakkal halmozta el<ref name=pallas />. Ennek hírére Erik a dán koronázási jelvényekkel [[Gotland]] szigetére menekült, ahonnan zsoldba fogadott kalózai által pusztította a svéd partokat<ref name=pallas />. [[1449]]-ben végül visszatért Pomerániában<ref name=revai /> és ott is fejezte be az életét.
== Érdekességek ==
| |||