„Csodatévő Szent Miklós-templom” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a clean up, replaced: fotó = → kép =, templom neve = → név =, honlap = http:// → weboldal = , fotó mérete → képméret AWB |
|||
1. sor:
{{Templom infobox
|
|
|képméret =
|vallás =
|felekezet = [[Ortodox kereszténység|ortodox]]
38. sor:
|koordináták =
|cím =
|
|e-mail cím =
55. sor:
==Története==
Az aranyozott hagymakupolájú, Szent Miklósnak ajánlott, de a köznyelvben csak orosz templomként ismert épület az egyik legkönnyedebb formájú keresztény templom [[Bulgária|Bulgáriában]], amely szerepel az [[UNESCO]] világörökségi listáján is. Az épület a [[17. század]]i [[moszkva]]i templomok stílusában épült a [[20. század]]i elején. A templom Szófia központi helyén áll, közel az [[Alekszandr Nyevszkij-székesegyház]]hoz és a parlamenthez.<ref name="SZ1" >
Eredetileg az orosz nagykövetség kápolnájának készült, de később, az [[1917-es októberi orosz forradalom|1917-es orosz forradalom]] elől menekülő emigránsok imahelye lett. Az építkezésre a cári [[Oroszország]] diplomatája, Dmitrij Szementovszkij-Kurillo adott utasítást, aki féltette a lelki üdvét, ha az általa szakadárnak tartott bolgár ortodox egyház templomában imádkozik.<ref name="R2">Jonathan Bousfield, Dan Richardson:''The Rough Guide to Bulgaria'', 100. oldal ISBN 1-84353-457-6</ref>
A templom az 1920-as években a több ezer menekültet számláló orosz közösség kulturális központjává vált. Itt mutatta be a liturgiát Szerafim (Szobolev) orosz ortodox érsek. Halála után a templom kriptájában temették el. Az érseket ugyan nem avatták hivatalosan szentté, a hívek mégis csodatevőként tisztelik. [[1944]]-ben, amikor Bulgáriában is megváltozott a politikai berendezkedés, a templom a moszkvai egyházmegye része lett.<ref name="SZ1"
==Építése==
65. sor:
A templom építése a század elején kezdődött, de csak 1914-re fejeződött be. Az építészeti terveket Mihail Preobrazsenszkij, a szentpétervári művészeti akadémia professzora készítette, aki tervezett ortodox templomot [[Tallinn]]ba és [[Firenze|Firenzébe]] is.
Az épületet egyetlen nagy, központi kupola borítja. Az oltár a keleti oldalon, a zarándokok emelvénye a nyugatin található. A déli oldalon van a főbejárat. Az épület tetején öt torony van, egy nagyobb a kupola közepén, négy kisebb a szélein. Valamennyi tornyot aranyozott hagymakupola díszíti, a tetőt pedig smaragdzöld cserepek borítják. Az északi és a déli bejáratot sátortető védi, amelyet ugyanolyan cseréppel fedtek le, mint a központi tornyot. A déli bejáratot Csodatévő Szent Miklós ikonja, az északit [[I. Sándor vlagyimiri nagyfejedelem|Szent Alekszandr Nyevszkijé]] díszíti.<ref name="SZ1"
A belső tereket orosz festők freskói borítják. Az északi hajó mennyezetén a feltámadást ábrázoló kép látható. A délit Szent Miklós, [[Rilai Szent János]] és a Mindenható Krisztus ikonja díszíti. Ez utóbbi a [[18. század]]ból származik, és egy ismeretlen görög ikonfestő alkotása. A képek ma igencsak sötétek és nehezen kivehetők a templomban elégetett gyertyák füstje miatt. Érdekesség, hogy a templom parkettázott.
72. sor:
{{források}}
{{portál|Bulgária|-}}
{{DEFAULTSORT:C~sodatevo~szentmiklostemplom}}
[[Kategória:Szófia]]
| |||