„Újmassai őskohó” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→‎Története: Hámori-tó linkje korr.
54. sor:
[[Fazola Henrik]] már 1765-től telepített [[kohászat]]i üzemeket a [[Garadna-patak|Garadna]] és a [[Szinva]] patakok völgyében. [[Mária Terézia magyar királynő|Mária Teréziától]] alapítólevelet kapott, ami alapján 1772-ben vasolvasztót épített Felső-Hámorban (ma Miskolc-[[Ómassa]]), és az üzem beindításához [[Stájerország|stájer]] és [[felvidék]]i, vasgyártásban jártas szakembereket telepített le. A telepen kovács- és szegverő üzem is létesült, a kohó azonban 1820-ban beszüntette működését.
 
[[Fazola Frigyes]], a [[Selmecbánya|Selmecbányán]] végzett, kiváló képességű kohómérnök lépett apja nyomdokaiba, 1813-ban [[Ómassa|Újmassán]] új kohót épített, s a kohóüzemek munkájához, a hámorok működtetéséhez víztározót épített, ez a mai [[Lillafüred#Hámori-tó|Hámori-tó]]. Az üzemeket 1847-ben meglátogatta [[István nádor]], de járt itt [[Petőfi Sándor]] is, aki hangulatos írásban számolt be a látottakról.
 
A termelés 1867-ig folyt Újmassán, a vaskohászat ezután áttelepült a [[Diósgyőr]] és [[Miskolc]] között fekvő területre, amely később Miskolc [[Diósgyőr-Vasgyár]] nevű városrésze lett.