„Molnár Gábor (író)” változatai közötti eltérés

|született_időszületési dátum=[[1908]]. [[december 2.]]

|született_helyszületési hely= [[Budapest]]

|elhunyt_időhalál dátuma=[[1980]]. [[október 29.]] {{életkor-holt|1908|12|02|1980|10|29}}

|elhunyt_helyhalál helye=[[Budapest]]

Így tölthetett egy nyarat például Balatonon.

Erdész szeretett volna lenni, de nem tudták taníttatni, egy időre borfiú lett. Édesapja régi ismerőse alkalmazta a Budapesten lévő Pannónia szállodában és étteremben. Itt vette meg első fegyverét, s a szálloda pincéjében gyakorolta a céllövést.

gondolkodni a vadász expedíción. Lakó több más nemzetiségű európai vadásznak is bemutatta, akik meghívták expedíciókra és rengeteg tanáccsal láttak el.

Molnár Gábor anyagi támogatás nélkül, egyedül folytatta a gyűjtőmunkát. A Ford Társaság [[kaucsuk]]ültetvényén telepvezetői munkát vállalt el 1930 szeptemberében,de csak azzal a kikötéssel hogy bármikor útra kelhet egy maga által szervezett expedícióira. Azt itt kapott fizetéséből szerelte fel ezen expedíciókat és ebből a bérből fizette 3 vadásztársát is - Abilio, Juan, Klementino. Az [[Amazonas]]on és a [[Rio Negro (Amazonas)|Rio Negrón]] hajózva a torkolattól közel kétezer kilométerre lévő Tapaucuaráig jutott. Rio Uatuman folyón, a Miriti vízeséshez 2 felfedező utat tett,s vadász társaival több vadászexpedíciót is vezettek a Jatapu folyó forrás vidékére. Itt találkozott először bennszülött indiánokkal. Cararassu mocsárba - ebből született a "Horgászom az Amazonason" című könyve - és a Cupari folyó forrás vidékén - 2-2 hónapot töltött el gyűjtéssel, vadászattal. Erre a két útra sajnos pénzügyi lehetőségei miatt csak egyedül indult el. A begyűjtött állatokat, köztük értékes óriáskígyókat,bogarakat, rovarokat, állatbörőket a [[Budapesti Állatkert]]nek, a Nemzeti Múzeumnak küldte haza. Nem kapott fizetséget, csak oklevelet és egyéb erkölcsi elismeréseket. Ezen kívül küldött állatbőröket Európába több kereskedőhöz és rovar és bogár gyűjtésének egy részét is így értékesítette. Például sikerült 3 példányt fognia a [http://en.wikipedia.org/wiki/Titan_beetle Titanus Giganteus] bogárból is, az elsőt édesanyjának hazaküldte a másik 2 példányt 75 és 80 dollárért adta el. A befogott kígyók egy részét pedig helyben adta el. Hazatérésekor a Budapesti Állatkertnek adományozott egy [[Boa constrictor|Boa Constrictor]]t és egy [[Zöld anakonda|anakondát]].

Utazásuk második felében a góbi sivatagban tettek egy 1600km1600 km-s körutat. Állomásaik, Cogt-ovo oázisa, [http://en.wikipedia.org/wiki/Dalandzadgad Dalandzadgad] városa, Bulgan szumun, Mandal-ovo oázis és a Gurvan-szajhan szurdokán átvágva tértek vissza Ulánbátorba. Útjuk során ismerkedtek nem csak a helyi vezetőkkel, de a helyi gazdaságokkal, a kultúrával,a nyelvvel, a nomád pásztorok életével. Interjút adtak a Mongol rádiónak és [[Ulánbátor]]ban találkoztak az akkoriban ott dolgozó magyarokkal is. Narrátora az út során Margit a felsége volt. Erről az útról az Egymillió hős című könyvében számol be.

Második útjára 1968-ban került sor amire felesége megint elkísérte. Úti céljuk a Góbi sivatag déli területe volt a Mongol és Góbi-Altáj hegyvidéke, Hentej ajmak - Dzsingisz kán szülőföldje - és több kisebb szumunban tettek látogatást. Ezen út élményei ihlették a Négy Hágó szikla vadonjában című könyvét.

Fő úti céljuk az Arany-Góbi - más néven a Sárga-Góbi sivataga és a Góbi-Altáj sziklás hegyvidéke volt. Ulánbátorban megérkezésük másnapján ellátogattak a Gandan-kolsotorba és egy interjút rögzítettek a magyar rádió számára a főlámával. Első állomásuk Altáj városa ahova repülőn jutottak el. Onnan terepjáróval a Sárga-Góbi szumun járásközpontjába mentek - ami ott tartózkodásuk alatt a központi táborhelyük volt. Altáj városban való tartózkodásuk alatt ellátogatták a Szonginói Biokombinátot, ahol magyar tudósokkal találkoztak. Második állomásuk a Sárga-Góbi szumun volt. Megérkezésük napján ismerkedtek a helyi központtal, az állattenyésztéssel és a növénytermesztéssel. Mindezt a szumun vezetőjének - Dugerdzsov kíséretében. Másnap egy 50km50 km-re fekvő szuhajfa bokros területre kirándultak, ahol rovargyűjtést végeztek. A következő napokban több patakot és vízlelő helyet kerestek fel, ahol vadlibára vadásztak és bogarakat gyűjtöttek. Látogatást tettek egy szikla vésetekkel teli szurdokban is - mely vésetek tibeti nyelven Íródtak. Felkeresték a 4 patak vidékét is több alkalommal. többször tettek 2 napos kirándulást, amikor az ott élő pásztorok

őseredei indián állomását, amely teljesen elpusztult a főépület kivételével. Majd gyémántmosókat látogattak meg a Barro de Garcas folyónál, ahol a gyémánt mosás történetével, technikájával ismerkedtek. Végül végállomásként a Boqueron és Sao Marcos folyók közti területen élő Xavante indiánok falujában töltöttek el 2 hetet. Ahol néprajzi, kultúrtörténeti gyűjtést végeztek. Köztük Xavante nyelven rögzítették a mondáikat, néprajzi, népműves tárgyakat cseréltek így gazdagítva a Néprajzi Múzeum gyűjteményét. Az utazásról az "Én kedves Amazóniám" című könyvben emlékezik meg.

Halála utan [[Ajka]] díszpolgárává fogadta. Iskolát és könyvesboltot neveztek el róla, köztéri szobor őrzi emlékét, a Helytörténeti Múzeumban pedig emlékszoba.