„Prinz Gyula” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →‎Forrás: 1 forrás sablonozva
B.Zsoltbot (vitalap | szerkesztései)
a paraméternevek egységesítése, replaced: |született_idő → |születési dátum, |született_hely → |születési hely, |elhunyt_idő → |halál dátuma, |elhunyt_hely → |halál helye AWB
4. sor:
|képaláírás=Prinz Gyula, a tudós
<!--Élete-->
|született_időszületési dátum=1882. január 11.
|született_helyszületési hely=[[Rábamolnári]] (ma: [[Püspökmolnári]], Vas m.)
|elhunyt_időhalál dátuma=1973. december 31.
|elhunyt_helyhalál helye=[[Budapest]]
|nemzetiség=
|szülei=Prinz József és Angyal Franciska
25. sor:
 
== Élete ==
Prinz József vasutas, állomásfőnök és a nemesi származású síkabonyi Angyal Franciska harmadik gyermekeként látta meg a napvilágot. Középiskolai tanulmányait [[Nagykanizsa|Nagykanizsán]] kezdte, ahol többször megbukott latinból, számtanból, földrajzból(!) sőt anyanyelvéből, németből is. Budapesten érettségizett, ahol már több elismerésben részesült.
 
1900-ban [[Eötvös Loránd]] tanácsára iratkozott be a [[Budapesti Tudományegyetem]]re, első mesterei [[Lóczy Lajos]] és [[Koch Antal]] geológusprofesszorok voltak. Egyetemi tanulmányait Breslauban (ma: [[Wrocław]]) fejezte be, és [[1903]]-ban ott lett tanársegéd. A következő évben doktorált. [[Almásy György]] [[1906]]-ban meghívta [[Közép-Ázsia|közép-ázsiai]] expedíciójára.<ref name="plex"/> A kutatóúton tanulmányozta és feltérképezte a [[Tiensan-hegység]] vonulatait, s a magashegységek [[geomorfológia|geomorfológiájának]] kialakulásával kapcsolatban több vitatott kérdésre adott máig érvényes válaszokat. Az egyik vonulatnak ő adta a [[Lóczy Lajos|Lóczy-hegy]] nevet, egy másik sziklacsúcsot pedig [[Cholnoky Jenő|Cholnokyról]] nevezett el. Második kutatóútján, [[1909]]-ben részletesen feltárta a [[Tiensan]]t, s elkészítette a [[pleisztocén]] [[eljegesedés]] 1:2 000 000 arányú átnézeti térképét. Expedícióinak eredményéről ''Utazásaim Belső-Ázsiában'' és ''Ázsia szívében'' című munkáiban számolt be.
 
Az 1910-es években [[izland]]i, [[skócia]]i és több más tanulmányúton vett részt szerte Európában. Bár az újonnan alakult [[Tucuman|tucumanitucuman]]i egyetem geológiai tanszékét is felajánlották számára, azt elutasítva szülőhazájában maradt. A [[Budapesti Tudományegyetem]] föld- és őslénytani intézetében [[1908]]-tól [[1912]]-ig a leíró [[földtan]] magántanára, majd 1918-ig az [[Erzsébet Tanárképző Főiskola]] tanára volt. 1918-tól az [[Erzsébet Tudományegyetem]] földrajzi tanszékének tanára, először [[Pozsony]]ban, 1921-től Pesten, végül 1923-tól 1940-ig [[Pécs]]ett. Itteni működéséhez köthető legnagyobb hatású munkájának, a [[Tisia-elmélet]]nek a kimunkálása (1926), mely azóta is kiindulópontja minden, a [[Kárpát-medence]] kialakulásáról szóló elméletnek. Ugyanakkor oktatói, közéleti tevékenysége mellett vezető szerepet is betöltött, az egyetem rektora volt az 1935/36-os tanévben. [[1940]] és [[1945]] között a [[Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem|Ferenc József Tudományegyetem]], a kolozsvári egyetem földrajzi intézetét vezette. Ezután nyugdíjba vonulásáig, [[1957]]<ref>Sragner M. szerint 1958-ig.</ref> a [[Szegedi Egyetem|szegedi egyetem]] tanszékvezető professzora volt.
 
1935-től az [[Magyar Tudományos Akadémia|MTA]] levelező tagja.<ref>Sragner M. szerint 1944-től.</ref> 1936-ban [[A Magyar Érdemrend középkeresztje|a Magyar Érdemrend Középkeresztjét]] nyerte el. 1939-ben [[Lóczy Érem]]mel tüntették ki. Akadémiai tagságát [[1949]]-ben felfüggesztették, s csak [[1989]]-ben rehabilitálták. 1950-ben [[József Attila Emlékérem|József Attila Emlékérmet]] kapott, 1954-ben pedig [[Munka Érdemrend]]et. 1952-től a földrajztudomány kandidátusa, 1955-től doktora. A [[Magyar Földrajzi Társaság]]nak [[1904]]-től tagja, [[1920]] és [[1922]] között alelnöke, [[1923]]-tól [[1924]]-ig a főtitkára, [[1952]]-től örökös tiszteletbeli elnöke volt.
37. sor:
===Politikai értékelése===
 
Prinz Gyula megbecsültsége az első díjaktól, kitüntetésektől, tudományos elismerésektől kezdve töretlennek látszik, egészen a második világháború végéig. Az ötvenes évek elején főleg [[Markos György (geográfus)|Markos György]] részéről hangzottak el – a teljes elvetésig menő – éles bírálatok Prinz Gyula „gazdaságföldrajzi” munkásságával szemben: „Vannak olyan aggályoskodók, akik téves elméleti alapokból kiindulva attól félnek, hogy kiöntjük a fürdővízzel a gyereket is. Nekem az a véleményem, hogy ezt a gyereket [t.i.: Prinz Gyulát] csak öntsük ki nyugodtan.”<ref>Idézi: [[Krajkó Gyula]], 1984. p. 11.</ref> Az elutasításnak nyilvánvaló jele, hogy az 50-es évek elején „egy hallgatói csoport átdolgozta a Prinz által írt egyetemi jegyzetet. A kollégiumban ezek a hallgatók (még történészként) éppen Krajkót kérték meg arra, hogy Sztálin és Lenin-idézeteket fűzzön ehhez az átdolgozott jegyzethez. Krajkó Gyula eleget tett a kérésnek…”<ref>Krajkó Gyula, 2000. p. 30.</ref>
 
Egyik első méltatója, [[Szabó Pál Zoltán]] szerint a „modern geográfia szelleme a leghatározottabban és a legvilágosabban és legelőször Prinz Gyula munkáiban mutatkozik meg.”<ref> Szabó Pál Zoltán, 1962. p. 110.</ref> A tárgyilagosságnak és visszafogottságnak oka lehetett, hogy az írás még Prinz Gyula életében született, de már annak az aktív tudományos életből való visszavonulása után.
 
A későbbi értékelések alaphangját Prinz Gyula halála után [[Somogyi Sándor]] adta meg. Ebben a tekintetben kettős törekvés vezérelte. Egyrészt kifejezésre juttatta a sztálini kultúrpolitika iránti óvatos kritikáját: <ref>Szerinte Prinz 1945 után munkatársaival együtt „megpróbálta áthidalni a múlttal való teljes szakítás és az újjászervezés közötti interregnum idejét. Nem rajtuk múlott, hogy törekvéseik nem jártak sikerrel.” (Somogyi Sándor, 1974. p. 87.)</ref> Másrészt nem mulasztotta el kijelölni Prinz Gyula helyét a „politikai palettán”. <ref>„Azt sem hagyhatjuk említés nélkül, hogy a messzi múltban gyökerező társadalmi felfogása ellenére Prinz Gyula ízig-vérig liberális felfogású, haladó szellemű tudós volt, aki szavát, tekintélyét latba vetette a mellőzöttek, félreszorítottak ügyében.” (U.o.)</ref> Téziseit a későbbi megemlékezők szinte szó szerint átvették.<ref>Ebben maga járt az élen. (Somogyi Sándor, 1984. p. 8.) Időnként egy-egy jelzővel bővült a repertoár, de lényegileg nem változott. Prinz Gyula „liberális gondolkodású, haladó szellemű tudós volt”, aki diákjait „dialektikus világszemléletre nevelte.” (Jakucs László, 1984. p. 4.) „A maradandó legnagyobb örökségünk, amit Prinz professzornak köszönhetünk, a dialektikus materialista geográfus szemléletünk.” (Fehér József, 1984. p. 18.)</ref>
 
A sort [[Krajkó Gyula]] törte meg azzal, hogy „dialektikus” viszonyt kívánt kialakítani Prinz Gyula munkásságával. „…Nem mehetünk el észrevétlenül azon tény mellett sem, hogy Prinz Gyula, bár alkotásaival újabb fejezetet nyitott a hazai geográfia történetében, de szemlélete számos olyan ellentmondást is tartalmazott, amely az 50-es évek során heves viták középpontjává vált, és részben ez, részben pedig előrehaladott kora nehezítette meg, hogy eredményei az akkor kialakuló marxista geográfia alkotórészeivé váljanak.”<ref>Krajkó Gyula, 1984. p. 11.</ref> A frazeológia változott, a megközelítés azonban ugyanaz maradt.
50. sor:
 
Prinz Gyula tudományos tevékenységére – mint [[Marosi Sándor]] megállapította – a „tematikai sokrétűség, komplex szemlélet, széles látókör, oksági kapcsolatkeresés, alaposság volt a jellemző… Prinz geológusból nem csupán egyre inkább geomorfológus-geológussá vált, hanem már belső-ázsiai útján foglalkoztatták néprajzi kérdések, a lakosság életformái, ezeknek a földrajzi környezettel való kapcsolata.”<ref>Marosi Sándor, 2000. pp. 12-13.</ref> Ugyanakkor a geomorfológus Prinz a települések geográfiai vizsgálatában, ''Budapest földrajza'' c. kötetében a morfológiai ismérveket helyezte előtérbe, de ezzel is a hazai településföldrajzi irodalom alapjait teremtette meg. Közigazgatásföldrajzi munkáiban is építhetett természettudományi ismereteire, szemléletére.<ref>U.o.</ref>
Új színekkel is gazdagította a Prinz-képet [[Hajdú Zoltán]] megközelítése: „Prinz politikai földrajzi felfogásának és munkásságának sarkköve, hogy mindenkor vállalta nemzeti elkötelezettségét, a nemzeti célok szolgálatát, de mindig tartózkodott a politikai szélsőségektől és a megalapozatlan politikai minősítésektől… Prinz antropológiai szemlélete sok tekintetben szembefordulást jelentett a kor fajelméleti és [[antiszemita]] megközelítéseivel. Már az 1930-as években sem a „korszellemnek megfelelően” elemezte a magyarországi zsidóság helyzetét. Az 1940-es években még inkább feltűnt szélsőségektől mentes álláspontja… A német [[Közép-Európa]] fogalom olyan német hatalmi-politikai törekvéseket jelentett Prinz számára, amelyekkel nemcsak, hogy nem kívánt azonosulni, de nagyon sokszor tudatosan visszautasította őket.”<ref> Hajdú Zoltán, 2000. pp. 85-86, 89. A náci fajelmélet elutasításának példájaként csupán egyetlen idézet említendő: „Nincs azonban nép, mely embertani sajátosságok felismerése által maga köré éles határt tud vonni.” (Prinz Gyula, 1943. p. 49. Idézi: Hajdú Zoltán, 2000. p. 86.)</ref> [[Jakucs László]] nem megy ilyen messzire. Ő csak „jelzőcserét” alkalmaz: szerinte Prinz Gyula „ízig vérig elkötelezett, liberális gondolkodású és modern szellemű tudós volt”<ref> Jakucs László, 2000. 22.</ref>
 
A kivételt ismét Krajkó Gyula jelenti. A személyesség hangján szólva láttatja Prinz Gyulát. „Idősebb korában nagyon megkeseredett ember benyomását keltette, ami érthető, hiszen nem vette jó néven, hogy nagyon sok sértésen ment keresztül. A földrajzban korábban is voltak viták, de az ötvenes években ezek mindig személyes sértésbe torkolltak. Néhányszor Markos, de sokszor mások is személyesen és durván megsértették.”<ref> Krajkó Gyula, 2000. p. 27.</ref> Saját korábbi szerepét Prinz Gyula „cenzúrázásában” azonban egészen másképp látja: „… akkor is elítélte és rendkívül furcsának tartotta, hogy harmadik éves hallgatók átdolgozzák a professzoruk jegyzetét.”<ref> U.o. p. 30.</ref> Tudományos vélekedését is „revideálta”. Szerinte Prinz Gyulával és iskolájával szemben „a Markos által indított iskola elhanyagolta és alábecsülte a természetföldrajzi tényezők szerepét.”<ref> U. o., p. 28.</ref>
Prinz Gyula politikai állásfoglalásának, a Rákosi-rendszerrel szembeni ellenzékiségének jelentőségét kívánta talán kisebbíteni az alábbi kijelentéssel: „…Az ötvenes évek előírásait már nem tudta átvenni, a miniszteri rendszabályokat megkerülve oktatott. Papír nélkül, mindent szabadon adott elő. A tematikát, amit előírtak számára, azt félretette. … A hégeli dialektikát betéve ismerte…”<ref> U.o., 28.</ref> Igyekezett bebizonyítani Prinz Gyula „együttműködését” a szovjet rendszerrel.<ref>„Tulajdonképpen én ezzel a rendszerrel ki is békülnék, csak azt nem szeretem, hogy az embereket megfosztják tulajdonuktól. Elvették a házamat, a feleségemnek a gyárát... A beszélgetések során gyakran dicsekedett azzal, hogy jóval előbb ismerte Marxot, mint akik akkoriban rá hivatkoztak. Itt Markosra utalt, aki Marx- Sztálin- és Lenin-időzetekből vaskos egyetemi jegyzetet állított össze (sic!).”U.o., p. 30.</ref>
 
Az [[1920-as évek]]ben nagyon fontos geológiai elméletet alkotott, a „kaptafa-elméletet”, amely a [[Tisia (mikrokontinens)|Tisia]] nevű ősi kéregdarab szilárdságával magyarázta a [[Kárpátok]] kiemelkedését. Az elmélet az [[1950-es évek]]től háttérbe szorult, amikor a [[lemeztektonika]] modern elképzelései kialakultak, de mára már világossá vált, hogy Tisia mikrokontinens fontos szerepet játszott a [[Kárpát-medence]] kialakulásában.
65. sor:
* ''Európa városai'' (1923)
* ''Hat világrész földrajza'' (1943)
 
 
== Jegyzetek ==
71 ⟶ 70 sor:
 
== Forrás ==
* Fehér József: Prinz professzor a tanítvány szemével. Földrajzi Közlemények, XXXII. (CVIII.) kötet (1984), 1. szám pp. 17-18&nbsp;17–18.
* Hajdú Zoltán: Prinz Gyula politikai földrajzi munkássága. In: Tésits Róbert – Tóth József (szerk.): Prinz Gyula a tudós és az ember. Konferenciakötet. Egyetemi Kiadó, Pécs. 2000. pp. 83-102&nbsp;83–102.
* [[Jakucs László]]: Megnyitó. [[Földrajzi Közlemények]], XXXII. (CVIII.) kötet (1984), 1. szám, pp. 2-4&nbsp;2–4.
* Jakucs László: Prinz Gyula a tudós és az ember. In: Tésits R. – Tóth J. (szerk.): Prinz Gyula a tudós és az ember. Konferenciakötet. Egyetemi Kiadó, Pécs, 2000. pp 17-2617–26.
* Krajkó Gyula: Prinz Gyula gazdaságföldrajzi kutatásai. Földrajzi Közlemények, XXXII. (CVIII.) kötet (1984), 1. szám pp. 10-13&nbsp;10–13.
* Krajkó Gyula: Prinz Gyula oktatási tevékenysége. In: Tésits Róbert – Tóth József (szerk.): Prinz Gyula a tudós és az ember. Konferenciakötet. Egyetemi Kiadó, Pécs, 2000. pp. 27-31&nbsp;27–31.
* Kubassek János: Prinz Gyula. In: Balázs Dénes (szerk.): Magyar utazók lexikona. Panoráma, Budapest, 1993. pp. 311-315&nbsp;311–315
* {{MTudLex|1|656–657}}
* {{MUtLex|1}} [http://www.fsz.bme.hu/mtsz/mhk/csarnok/p/prinz.htm On-line elérés]
* Markos György: Reflexiók egy beszámolóhoz. A földrajzi tudományok rendszertani alapjairól. Földrajzi Közlemények, III. (LXXIX) kötet (1955) pp. 359-365&nbsp;359–365.
* Marosi Sándor: Prinz Gyula élete és munkássága. In: Tésits Róbert – Tóth József (szerk.): Prinz Gyula a tudós és az ember. Konferenciakötet. Egyetemi Kiadó, Pécs, 2000. pp. 9-15&nbsp;9–15.
* Nagy Gábor: Prinz Gyula (1882-1973). Pécsi Szemle, VI. évfolyam (2003.) 3. szám, pp. 102-104&nbsp;102–104.
* Prinz Gyula: Hat világrész földrajza. Renaissance Könyvkiadó vállalat, Budapest, 1943.
* Somogyi Sándor: Búcsú Prinz Gyulától. ''Földrajzi Közlemények'', 1974.
* Somogyi Sándor: Prinz Gyula, a földrajztudomány egyetemes művelője. Földrajzi Közlemények, XXXII. (CVIII.) kötet (1984), 1. szám pp. 5-9&nbsp;5–9.
* {{CitLib|szerző= Sragner Márta|cím= Prinz Gyula bibliográfia|hely= Pécs|kiadó= JPTE Földrajzi Intézet|év= 1998|isbn= 9636416567}}
* [[Szabó Pál Zoltán]]: Köszöntjük Prinz Gyulát társaságunk 80 éves tiszteletbeli elnökét. Földrajzi Közlemények, X. (LXXXLI.) kötet (1962) 1. szám pp. 110-111&nbsp;110–111.
 
== Külső hivatkozások ==
96 ⟶ 95 sor:
 
{{portál|földrajz||Zsidóság}}
 
[[Kategória:Magyar geológusok]]
[[Kategória:Magyar földrajztudósok]]