„Ljudmila Jevgenyjevna Ulickaja” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a paraméternevek egységesítése, replaced: |született_idő → |születési dátum, |született_hely → |születési hely, |elhunyt_idő → |halál dátuma, |elhunyt_hely → |halál helye AWB |
|||
3. sor:
|képaláírás=Portré (2012)
<!--Élete-->
|
|
|halál dátuma=
|halál helye=
|nemzetiség=orosz
|szülei=
33. sor:
== Élete, pályája ==
A baskíriai Davlekanovóban született 1943-ban, ahová családját a háború idején evakuálták. A következő évben a család visszatérhetett Moszkvába. Anyja biokémikus volt egy gyógyászati intézménynél, ahonnan [[Joszif Visszarionovics Sztálin|Sztálin]] halála után elbocsátották.
Ljudmila Ulickaja a fővárosban végezte tanulmányait és a [[Moszkvai Állami Egyetem|Moszkvai Állami Lomonoszov Egyetem]] biológia szakán szerzett diplomát. Két évig [[genetika|genetikusként]] dolgozott egy akadémiai kutatóintézet laboratóriumában, de [[1970]]-ben [[szamizdat]] anyagok másolása, terjesztése miatt a laboratóriumot megszüntették, Ulickaját kollégáival együtt elbocsátották. Többé nem tért vissza a tudományos munkához, genetikus múltjának élményeit pedig a ''Kukockij esetei'' című regényében dolgozta fel.
Kilenc éven át nem volt állása, második házasságából született két fiúgyermekét nevelte, idős anyját ápolta. 1979 és 1982 között a moszkvai Zsidó Zenés Színház irodalmi vezetőjének helyetteseként dolgozott, utána „szabadúszó” lett és a legkülönfélébb irodalmi tevékenységgel foglalkozott: gyermek- és bábszínházak részére darabokat írt vagy alkalmazott színpadra, irodalmi riportokat, recenziókat készített, a rádiónak dolgozott. Forgatókönyveiből két film készült: a ''Liberti nővérkék'' (Szesztricski Liberti, 1990; rendező Vlagyimir Grammatyikov) és a ''Mindenki asszonya'' (Zsenscsina dlja vszeh, 1991; rendező Anatolij Matyesko).
=== Szépprózai munkái ===
Ulickaja gyermekkorától kezdve sok verset írt, de (egy kivételével) soha nem publikálta őket. Első novellái irodalmi folyóiratokban jelentek meg, ezeket többnyire fiatalkori élményei ihlették. Már ötven éves elmúlt, amikor első önálló elbeszéléskötete – paradox módon nem hazájában, hanem [[Franciaország]]ban, franciára fordítva –, majd ugyancsak [[1994]]-ben Oroszországban is megjelent.
Az igazi sikert külföldön a Franciaországban [[1995]]-ben kiadott ''Szonyecska'' című kisregény hozta meg számára, melyért a következő évben Medici-díjat kapott. 1996-ban hazájában látott napvilágot első regénye, a ''Médea és gyermekei'', melyet az írónő „családi króniká”-nak nevezett.
''Vidám temetés'' című kisregénye ([[1997]]) Amerikában élő orosz emigránsokról szól. Az írónő fiai 10 évig éltek az [[Amerikai Egyesült Államok|USA]]-ban, és Ulickaja rendszeresen látogatta őket, közben maga is belekóstolhatott az ottani emigráció hétköznapi életébe.
49. sor:
Kukockij genetikus, aki úgynevezett „belső látásával” képes észrevenni az emberi test műszerekkel sem mindig kimutatható elváltozásait. Felesége, Jelena is „látó” asszony, aki ezáltal bezárkózik egy saját, belső világba. A fordulatos regény egy másik cselekményszála a szülők világa ellen lázadó fiatalok útkeresését ábrázolja.
Következő regénye, az ''Odaadó hívetek, Surik'' ([[2003]]) főhőse egy anyja által elkényezetett, jólelkű fiatalember, aki nőismerőseit minden módon kiszolgálja, és miközben igyekszik megfelelni az elvárásoknak, elfelejti vagy képtelen megteremteni a saját, önálló életét.
A ''Daniel Stein, tolmács'' ([[2006]]) egy fél évszázadot átfogó történetében a zsidó származású [[Lengyelek|lengyel]] Dániel a [[Gestapo]] tolmácsaként is zsidókat szöktet, a háború után katolizál és szerzetes lesz. Később [[Izrael]]be utazik, hogy ott őskeresztény alapokon új egyházi közösséget szervezzen. A könyv a szeretet, a hit, a vallás kérdéseit állítja középpontba és a zsidó-keresztény „szakadék” áthidalására tesz kísérletet.
55. sor:
[[2008]] elején jelent meg az írónő ''Orosz lekvár és egyebek'' (Russzkoje varenyje i drugoje) című újabb kötete, melyben 1998–2003 között írt, de még nem publikált három színművét adta közre.<ref>{{hiv-web |url= http://persona.rin.ru/news/155350/f/pisatelnica-ljudmila-ulickaja-otmechaet-jubilej |cím=Ljudmila Ulickaja jubileumát ünnepli (Ulickaja otmecsajet jubilej)|elérés=2009-04-27 |szerző= |szerzőhiv= |dátum= |év= |munka= |kiadó = |nyelv =orosz}}</ref>
Ulickajáról azt tartják, hogy a 19. századi klasszikus [[orosz irodalom]] és regény hagyományainak folytatója. Bár több regényt is írt, kritikusai és saját maga szerint is igazi műfaja nem a regény, hanem a rövidebb elbeszélés, novella. Nem a rendkívüli, drámai események, hanem a mindennapi élethelyzetek érdeklik; hősei nem alakítói, hanem áldozatai a háttérben éppen csak felsejlő nagy történelmi változásoknak, a szovjet korszak egyéni életet és véleményt megfojtó szorításának. Esendő hőseit, főként sok és változatos élettörténetű nőalakját kesernyés humorral, iróniával vegyes megértéssel ábrázolja. Írásművészetét ebben a tekintetben és a kisprózához való vonzódásában is néha [[Anton Pavlovics Csehov|Csehov]]éval rokonítják.<ref>{{hiv-web |url= http://www.es.hu/index.php?view=doc;7821|cím=Orosz családregény a XX. századból|elérés=2009-04-27 |szerző= Regéczi Ildikó|szerzőhiv= |dátum=2004-06-11 |év= |munka= |kiadó =Élet és Irodalom |nyelv = }}</ref>
Műveit 2009-ig 32 nyelvre fordították le.
| |||