„Pierre Corneille” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Átnevezés + Nemzetközi katalógusok. |
a paraméternevek egységesítése, replaced: |született_idő → |születési dátum, |született_hely → |születési hely, |elhunyt_idő → |halál dátuma, |elhunyt_hely → |halál helye AWB |
||
4. sor:
|képaláírás = Pierre Corneille
<!--Élete-->
|
|
|
|
|nemzetiség = francia
|szülei =
32. sor:
1606-ban született Rouenban egy jómódú tisztviselő család hatodik gyermekeként. Tanulmányait a [[jezsuiták]]nál kezdte, majd beiratkozott a jogi karra. Az [[egyetem]] elvégzése után apja vásárolt neki ügyvédi hivatalt. Ezt az állást huszonkét éven át töltötte be, miközben darabjaival már sikert sikerre halmozott a színházakban. Ha hihetünk Corneille életrajzíró unokaöccsének, akkor Pierre első drámáját egy vándorszínészekből álló társulat adta elő [[Párizs]]ban a szerző 19 éves korában.
1630 és 1637 között minden évben előállt egy-egy új [[vígjáték]]kal, [[tragikomédia|tragikomédiával]]. Ezek a darabok alapozták meg hírnevét. 1635-től kezdve [[Armand Jean du Plessis de Richelieu|Richelieu bíboros]] ajánlott fel neki évi 1500 font életjáradékot, amelyet utódja [[Jules Mazarin]] bíboros, majd végül [[XIV. Lajos francia király|XIV. Lajos]] is fenntartott. Természetesen a napkirály is egy szép összeggel emelte meg a drámaíró fizetését. Richelieu meginvitálta Corneille-t abba a társaságba is, amely a [[bíboros]] elképzelése és irányítása szerint alkotta színdarabjait.
1637 fordulópont volt a drámaíró életében. Ebben az évben került bemutatásra ''[[Cid (dráma)|Cid]]'' című tragédiája, amely minden addigi sikerét felülmúlta. A darab a közönség tetszése mellett kiváltotta a szakma ellenszenvét is. Rendkívül bonyodalmas esztétikai vita alakult ki a darab körül, amelyet maga Richelieu is megbotránkozással fogadott. A ''Cid'' [[London]]ban még ez évben megjelent angolul is.
[[Fájl:Pierre Corneille's house in Rouen.jpg|thumb|left|Corneille háza Rouen közelében]]
44. sor:
A negyvenes években írta legegyenletesebb tragédiát (''Cinna'', ''Pompeius halála'', ''Rodogune''), de ekkor készítette el utolsó vígjátékát is ''Hazug'' címen. A ''Hazug'' a legjobb francia komédiának számít [[Molière]] fellépéséig. Aztán zűrzavaros időszakok jönnek : meghal [[XIII. Lajos francia király|XIII. Lajos]], az új király XIV. Lajos lett, aki ekkor még kiskorú, ezért ténylegesen nem kormányozhatott, helyette Mazarin bíboros irányította az országot. A gyűlölt bíboros ellen egymásután törnek ki a lázadások, amelyek Fronde néven kerültek be a történelem könyvekbe.
1647-ben a [[Francia Akadémia]] tagjává választották.
Corneille mindvégig hűséges maradt királyához, ezért magasabb állásba helyezték, majd a zavargások elmúltával állás nélkül maradt. Elkészítette a ''Krisztus követése'' nagy sikerű francia fordítását, aztán újabb darabokat írt és vitetett színpadra. De ezeknek a fogadtatása már igen változó volt, szerzőjük irodalmi tekintélye azonban megmaradt. Ezen darabok színvonala messze elmarad a korábbi darabokétól, ami bizonyára szerző öregségével vagy talán testvérének, Thomas Corneille-nek a hatásával magyarázhatók. Thomas kevésbé tehetséges, felszínes drámaíró volt.
61. sor:
Következő tragédiáiban Corneille a római nagyságot festette le. [[A Horatiusok]] a szerző engedménye a fanyalgóknak. A harmadik római király uralkodásakor [[Róma]] és [[Alba Longa]] között háború tört ki. A királyok úgy döntenek, hogy a nemzetek képviseletét 3-3 harcosra bízzák, akik népük helyett küzdenek meg egymással. Az albaiakat a Curiatiusok, a rómaiakat a Horatiusok képviselik. A harcban a két Horatius fivér elesik, a harmadik elmenekül. A sebesült Curatoiusok utána erednek, de Horace legyőzi őket.
A két családot a szerző többszörös házassági-jegyességi kapcsolatokkal kötötte össze. A győztesen hazatérő hőst húga, Curiace jegyese megátkozza Rómával együtt. A véres cselekmények, a főszereplő minden fontos tette a színfalak mögött játszódik. A nézők csak az árnyalt lelkületű szereplők drámáját látják.
A ''Cinna'' című mű dramaturgiai és lélektani mintaszerűsége az egész évszázadra rányomta bélyegét. Cinna és Maximus merényletet tervez [[Augusztusz]] ellen, hogy visszaállítsák a [[köztársaság]]ot. A [[császár]] egyszer csak magához hívatja őket, de a várt leleplezés helyett közli, hogy le akar mondani trónjáról és a tanácsukat kéri. Maximus a köztársaság visszaállítását javasolja, Cinna viszont rábeszéli az uralkodót hatalma megtartására. Cinna érzelmei perbe szállnak feladatával, és Maximus végül elárulja az összeesküvést. Augusztusz válaszút elé kerül: ha bosszút áll, ugyanolyan mint ellenségei, ha megbocsát megalázkodik. A szereplők saját dicsőségüket úgy érhetik el, ha elérik, hogy a másik jobb legyen.
A vallásos élmény, az erény és a dicsőség vágya mozgatja a ''Ployeucte'' hőseit. A ''Pompeius halálában'' nem a címszereplő, hanem csak az emléke a főhős. Utolsó színpadi műve a ''Suréna'' [[elégia|elégikus]] hangvételű, a heroizmus és a gyengédség különleges egyensúlya jellemzi.
111. sor:
*''Világirodalom'', szerkesztette Pál József, Akadémiai Kézikönyvtár sorozat. Akadémia kiadó, Bp., 2005, 370-373. o.
*Dobossy László: ''A francia irodalom rövid története'', Gondolat, Bp., 1963, 192-202. o.
* [[Újfalusi Németh Jenő]]: Le problème des asymétries structurales dans l'univers d'Horace de Pierre Corneille. In: Acta Universitatis Szegediensis, Acta Romanica, XIII., Szeged, 1988. pp.
== További információk ==
| |||