„André Chénier” változatai közötti eltérés

a
paraméternevek egységesítése, replaced: |született_idő → |születési dátum, |született_hely → |születési hely, |elhunyt_idő → |halál dátuma, |elhunyt_hely → |halál helye AWB
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
(→‎További információk: sablon beillesztése)
a (paraméternevek egységesítése, replaced: |született_idő → |születési dátum, |született_hely → |születési hely, |elhunyt_idő → |halál dátuma, |elhunyt_hely → |halál helye AWB)
|képméret=
<!--Élete-->
|született_időszületési dátum=[[1762]]. [[október 30.]]
|született_helyszületési hely=[[Konstantinápoly]] ([[Oszmán Birodalom]])
|elhunyt_időhalál dátuma= [[1794]]. [[július 8.]] {{életkor-holt|1762|10|30|1794|07|08}}
|elhunyt_helyhalál helye=[[Párizs]]
|nemzetiség=francia
|szülei=
 
== Élete ==
Apja Konstantinápolyban volt kereskedő, majd konzul [[Marokkó]]ban, anyja görög származású volt. Chénier [[I. Johanna navarrai királynő]] által alapított Collège de Navarre-ban tanult Párizsban, ott szerette meg a [[hellenisztikus civilizáció]]t és az antik görög költőket. 1782-ben rövid időt töltött [[Strasbourg]]ban, hadapródiskolai tisztképzésen vett részt, de mivel nem volt nemesi származású, a tiszti karrier zárva volt előtte. Ekkor az irodalom és verselés felé fordult, [[elégia|elégiákat]] és [[ekloga|eklogákat]] írt antik mintára, újkori [[Homérosz]] akart lenni. [[Tibullus]]t, [[Propertius]]t és [[Theokritos]]t utánozta. Ebben az időben szenvedélyes szerelemre gyúlt Madame de Bonneuil iránt, akit Camilla néven több versében megénekelt. 1787 decemberében De La Luzerne nagykövet mellett követségi titkári állást vállalt [[London]]ban. A [[francia forradalom|forradalom]] kitörésekor visszatért Párizsba. Lelkesedett a forradalom eszméiért, filozofikus és szatirikus verseket írt.
 
Chénier hevesen támadta a [[jakobinus klub|jakobinusokat]], különösen [[Maximilien de Robespierre]]-t és [[Jean-Paul Marat]]-t, a ''Journal de Paris''-ban és a ''Moniteur''-ben, emiatt sokáig haragban volt testvérével, [[Marie-Joseph Chénier|Marie-Joseph]]-fel is. 1792 augusztusától bujkált, [[Le Havre]]-ban hajóra akart szállni, de visszatért Párizsba, hogy a halálra ítélt [[XVI. Lajos francia király|XVI. Lajos]] kiszabadítási kísérletében részt vegyen. Marat meggyilkolása után Chénier ódában énekelte meg [[Charlotte Corday]]-t. A király halála után Párizst kerülnie kellett, testvére [[Versailles]]-ban szerzett neki menedéket. Itt írta utolsó költeményeit, melyek Fanny-hoz (Madame Lecoulteux) intézve, tele vannak a legmélyebb fájdalommal és nemes szerelemmel. A kísérlete, hogy megmentsen egy asszonyt aki ellen az elfogatóparancs volt kiadva, azt eredményezte, hogy őt magát fogták el 1794. március 4-én. Saint-Lazare börtönében átnézte kéziratait és ott írta legszebb költeményeit: ''La jeune captive'' ''(Coigny kisasszonyhoz)'' és ''Derniers vers d'un poète'' ''(Comme un dernier rayon)''. A [[Forradalmi Törvényszék]] előtt nem kért védőügyvédet. A nép ellensége vádjával halálra ítélték. Jean-Antoine Roucher költővel együtt végezték ki két nappal Robespierre bukása előtt. [[Jean Racine|Racine-től]] idézett, amikor vitték a vesztőhelyre.
{{portál|irodalom||Franciaország}}
{{Nemzetközi katalógusok}}
 
{{DEFAULTSORT:Chenier Andre}}
 
 
 
[[Kategória:Francia költők]]
[[Kategória:Francia újságírók]]
288 753

szerkesztés