„Szerkesztő:Peligro/allap3” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
35. sor:
A felvételek négy hónapja igen megerőltető volt a számukra.{{h|Sutcliffe|2010|p=63}} Nagy elképzeléseik voltak az albummal kapcsolatban, mindent ki akartak próbálni rajta, amit addig idő és pénz hiányában nem valósíthattak meg az előző lemezeken{{h|Blake|2010|p=171}} – May szerint úgy vágtak bele, hogy ez lesz az ő saját ''[[Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band|Bors őrmesterük]]'', utalva a [[The Beatles]] legjobbnak tartott lemezére.{{h|Purvis|2007|p=35}} Baker, aki a könnyűzenei karrierje előtt klasszikus zenei felvételeknél segédkezett a [[Decca]] kiadónál, nagyban tudta hasznosítani az ottani tapasztalatait. Gyakori mondása volt abban az időszakban, hogy „Nincsenek problémák! Megoldandó feladatok vannak!”{{h|Blake|2010|p=169}} A tagok javarészt elszigetelten, egymaguk dolgoztak a saját szerzeményeiken, gyakran két különböző stúdiót használtak párhuzamosan, ahogy May mondta később: „mialatt néhányan az egyik stúdióban dolgoztunk, a többiek egy másikban – ettől elvész a közösségi érzés. Néha ennek a személyes kapcsolatok látják a kárát”.{{h|Sutcliffe|2010|p=58}} A kitalált dalkezdeményeket, ötleteket azért minden alkalommal bemutatták az egész együttes előtt, ahol aztán a többiek véleményezték azokat, tanácsokat adtak hozzájuk.{{h|Blake|2010|p=169}}
Baker és a hangmérnökei, Stone, Lyons és Geoff Workman többfajta keverőpultot kipróbáltak: egyedileg gyártott konzolt a Rockfieldben, [[Cadac]]-ot a Roundhouse-ban, a Lansdowne-ban és a Scorpióban, valamint egy „állandóan széteső” [[MCI]]-t a Sarmban. Amikor visszavonultak a Sarmba a végső keveréshez, Trident B pultot használtak. Napokkal a keverés kezdése előtt ugyancsak a Sarmba telepítettek egy Allison számítógépes keverőrendszert is, de nem volt jó, Langan később nevetve így emlékezett rá: „Ez volt a világ első automatizált rendszere, de nevetséges volt, mert sosem működött rendesen.”<ref name="sos
== Kompozíció ==
|