„Aragóniai Jolán címzetes nápolyi királyné” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
67. sor:
[[I. János aragóniai király|I. János]] [[Aragónia uralkodóinak listája|aragón királynak]] és második feleségének, [[Bar Jolán aragóniai királyné|Jolánnak]], Bar hercegnőjének az egyetlen nagykorúságot megért gyermeke. Nagyapja, [[IV. Péter aragóniai király|IV. (Szertartásos) Péter]] ([[1319]]–[[1387]]) [[Aragónia uralkodóinak listája|aragón király]] életében született, és 5 éves volt, amikor a nagyapja meghalt, és trónra lépett az apja [[1387]]. [[január 5.|január 5]]-én.
A sok édes- és félestvére közül csak egy féltestvére, apjának első, [[Armagnaci Mattea aragóniai trónörökösné|Mattea]] (Márta, Mária) armagnaci grófnővel kötött házasságából származó másik lánya, [[Aragóniai Johanna foix-i grófné|Aragóniai Johanna]] infánsnő érte meg a nagykorúságot, és bár Johanna volt az elsőszülött, a [[Száli törvény|száli frank jog]] szerint [[I. János aragóniai király|I. (Vadász) János]] [[Aragónia uralkodóinak listája|aragón király]] halála ([[1396]]) után a lányai nem örökölhették az [[Aragónia|aragón]] trónt. Annak ellenére, hogy a Barcelonai-ház nőuralom révén szerezte meg az [[Aragónia|Aragón Királyságot]] [[1137]]-ben, amikor [[Petronila aragóniai királynő|I. Petronilla]] ([[1136]]–[[1174]]) [[Aragónia uralkodóinak listája|aragón királynő]] férjéül az apja, [[II. Ramiro aragóniai király]] [[IV. Rajmund Berengár barcelonai gróf|IV. Rajmund Berengárt]] ([[1113]]–[[1162]]), [[Barcelona grófjainak listája|Barcelona grófját]] jelölte ki, az utódaik számára megtiltották a nők trónöröklési jogát, és a Barcelonai Grófságban érvényes száli frank trónöröklést vezették be Aragóniában is, ami ellentétes volt a hispániai hagyományokkal, hiszen a szomszédos Kasztíliában és Navarrában a nők is örökölhették a trónt. A nőket a trónöröklésből kizáró törvény Aragóniában [[1502]]-ig volt érvényben, amikor az Aragón Gyűlés, a ''Corts'' [[II. Ferdinánd aragóniai király]] másodszülött lányát, [[II. Johanna kasztíliai királynő|(Őrült) Johannát]], annak jelenlétében trónörökösnek nyilvánította, aki apja halála ([[1516]]) után valóban [[Aragónia uralkodóinak listája|Aragónia királynője]] lett, annak ellenére is, hogy „betegsége miatt” hivatalosan sohasem iktatták be, és helyette elsőszülött fia, [[V. Károly német-római császár|Habsburg Károly]] uralkodott.<ref>L. Liss, Peggy K.: ''Isabel the Queen: Life and Times'', Oxford, Oxford University Press, 1992.</ref> A nőket a trónöröklésből kizáró rendelkezést már Jolán infánsnő nagyapja, [[IV. Péter aragóniai király]] is vitatta, mikor [[1347]]-ben az addig egyetlen fiának, Péter infánsnak a születése és azonnali halála okán legidősebb lányát, [[Aragóniai Konstancia szicíliai királyné|Konstancia]] infánsnőt jelölte ki trónörökösévé, ami heves ellenállást váltott ki akkor alattvalói között, és IV. Péter öccse és [[1347]]-ig örököse, [[I. Jakab urgelli gróf|Jakab]] infáns vezetésével felkelés robbant ki IV. Péter ellen, aki bár sikeresen leverte a lázadást, a trónöröklést csak három évvel később, [[1350]]-ben oldotta meg megnyugtatóan, amikor megszületett Jolán infánsnő apja, a későbbi I. János király. Jolán anyja, Bar Jolán királyné is felvetette a női trónöröklést, bár az ő lánya csak másodszülött volt, de ekkor még reménykedhetett egy egészséges és életerős fiú születésében, aki automatikusan megelőzte volna Jolán nővérét, Johannát, valamint a Barcelonai-ház minden férfi tagját, és a trónöröklésben első helyen állt volna. Jolán infánső egyetlen csecsemőkort túlélt fiútestvére, [[Aragóniai Jakab
[[1396]]. [[május 19.|május 19]]-én váratlanul, fiúgyermekek hátrahagyása nélkül,<ref>Vadász Jánosnak mindkét házasságából több fia is született, de mind elhunytak csecsemő- vagy kisgyermekkorukban, még apjuk halála előtt.</ref> 45 évesen meghalt a 14. életévébe lépett Jolán apja, és nem volt, aki a trónt betöltse, mert a Barcelonai-ház rangidős férfi tagja, az elhunyt János király testvéröccse, [[I. Márton aragóniai király|Idős Márton]] aragón infáns nem tartózkodott ekkor Aragóniában, hiszen a fiánál, [[I. Márton szicíliai király|Ifjú Mártonnál]] és a menyénél, [[I. Mária szicíliai királynő|I. Máriánál]], a szicíliai királyi párnál Szicília szigetén „vendégeskedett”, ugyanis valójában ő volt Szicília tényleges ura és kormányzója, mert ő volt az [[1392]]-ben kezdődött aragón invázió vezére, amely Szicília pacifikációját és lázadó báróinak a királyi hatalom alá vonását szerette volna elérni. A trónöröklés rendezetlensége és a férfi örökös távolléte lehetőséget adott a kiskapuk igénybe vételére és a lehetséges trónkövetelők jelentkezésére. Elsőként az özvegy királyné, Bar Jolán jelentette be, hogy újabb gyermeket vár, hiszen a szokások értelmében az özvegy királynét megkérdezték ilyenkor, hogy terhesnek érzi-e magát vagy sem, mert ez esetben meg kell várni a születendő gyermek érkezését, aki ha fiú lenne, megelőzné János öccsét, Idős Mártont a trónöröklésben. A királyné azonban az év elején hozott világra egy másik lányt, bár az újszülött hamarosan meghalt, így az özvegy királyné sógornője, [[Luna Mária aragóniai királyné|Luna Mária]], aki férje távollétében átvette a régensséget, rögtön átlátta a helyzetet, lehetetlennek nyilvánítva az újabb gyermekvárást, bár előzékenyen megvárta a szülés lehetséges időpontját, a novembert, leleplezte Jolán királyné álterhességét. Az özvegy királyné ekkor még egy meghökkentő javaslattal állt elő, és egyetlen lányának, Jolán hercegnőnek az öröklését szerette volna elérni, de ez nemcsak annak mondott ellent, hogy nők nem örökölhették a trónt, hanem az elsőszülöttségi jognak is, hiszen Jolán infánsnő csupán a másodszülött volt, és [[Aragóniai Johanna foix-i grófné|Johanna]] volt az idősebb lány. Éppen ezért Johanna férje, [[I. Mátyás foix-i gróf]] be is jelentette trónigényét felesége nevében, és seregei élén be is vonult Aragóniába, hogy érvényesíthesse feleségei jogait. Luna Mária királyné ekkor is határozottan cselekedett, és az elhunyt sógora vejének csapatait kiverte az országból, ráadásul Mátyás birtokainak egy részét, így [[Andorra|Andorrát]] is elfoglalta ezért a hazatérő férje a következő ([[1397]]) évben már akadálytalanul foglalhatta el az aragón trónt, melyet felesége erőteljes intézkedéseinek köszönhetett.<ref name="L. Miron 1913">L. Miron (1913).</ref>
| |||