„Kaposvári cukorgyár” változatai közötti eltérés

a
nincs szerkesztési összefoglaló
a
A cukorgyár megtelepedése elindítójává vált a [[Keleti városrész (Kaposvár)|Pécsi utcai városrész]] fejlődésének. A gyár kulturális feladatokat is magára vállalt. A Hősök templomának építésében és a Rákóczi sportklub alapításában jelentős szerepet töltött be. Számos munkásjóléti intézményt tartott fenn: egyebek közt munkásfürdő, orvosi rendelő, fűszerüzlet, mészárszék, fogyasztási szövetkezet, könyvtár, munkásdalárda szolgálta a dolgozók fizikai és szellemi épülését. A gyár fűtéssel, villanyvilágítással, kerttel ellátott lakásokat építtetett – és biztos állást kínált – a munkásoknak, akiktől persze teljes odaadást követelt.
 
A második világháború során, [[1944]]. október 12-én kora délután angolszász repülőgépekről hét bomba hullott a gyárra. Egy mérnök meghalt, öt munkás és alkalmazott megsebesült, és súlyos anyagi károk keletkeztek. A gyár [[1945]] elejétől ismét termelni kezdett, laboratóriumában élesztőt is előállítottak a munkások és a városi lakosság számára. [[1948]] márciusában a cukorgyár üzemi bizottságának rendkívüli gyűlésén jelentették be a Mezőgazdasági Ipari Részvénytársaság üzemeinek államosítását; a tulajdonosi jogok gyakorlója aza ÉlelmiszeripariPénzügyminisztérium Minisztériumfelügyelete alatt álló [[Cukoripari IgazgatóságaIgazgatóság]] lett. A cukorgyár irányítását egy géplakatos vette át. [[1957]]. március 21-én a városban először itt alakult meg a [[KISZ]]-szervezet, [[1959]]-ben itt jött létre [[Somogy megye]] első szocialista brigádja. [[1964]]. január 1-jétől a gyár az ország tizenegy cukorgyárát és a [[Cukoripari Kutató Intézet]]et magába foglaló Magyar Cukoripar országos nagyvállalat részeként működött tovább. [[1971]]-ben a cukorgyárak önálló vállalatokká alakultak a Cukoripari Vállalatok Trösztjén belül.<ref>Salánky István–Vígh Albert: Cukoripar. In: ''A magyar élelmiszeripar története.'' Szerk. Kirsch János, Szabó Loránd, Tóth-Zsiga István. Budapest: Mezőgazdasági. 1986. 217. oldal. ISBN 963-232-213-4.</ref> Az évek során újabb fejlesztésekre került sor, a cukorgyár azonban műszakilag lassan elöregedett, és bár a nyolcvanas évekre némileg növelte termelését, munkáslétszáma egyre csökkent.
 
[[1990]]-ben a Kaposvári Cukorgyár jogutódjaként létrejött a Kaposcukor Részvénytársaság, amely az osztrák [[Agrana]] (akkori nevén Ostzucker AG) többségi tulajdonába került, ezáltal a német [[Südzucker]] cégcsoport részeként működött tovább. [[1995]]. július 1-jén öt cukoripari részvénytársaság egyesülésével megalakult a Magyar Cukorgyártó és Forgalmazó Rt., amelybe [[1998]]. december 22-én beolvadt a Kaposcukor Rt. is. 7200 tonna napi répafeldolgozási kapacitásával és 105 400 tonnás cukorgyártási és forgalmazási kvótájával az [[európa]]i középmezőnyhöz tartozik. A társaság fogyasztói és ipari felhasználásra szánt minőségi termékeket állít elő a fogyasztók és az ipar részére répa- és nádcukorból [[Magyarország]] egyetlen cukorgyárában, ahol [[2007]]-ben egy korszerű biogázüzem is épült.<ref>''[http://www.parlament.hu/irom39/05536/05536.pdf JELENTÉS] a cukorgyárak privatizációját, valamint Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozása óta a közösségi cukorreformok során képviselt magyar álláspontot értékelő, és annak itthoni következményeit feltáró vizsgálóbizottság vizsgálatának eredményéről.'' Budapest. 2011. december 28.</ref><ref>''Sugar Economy Europe.'' Compiled and edited by Jürgen Bruhns, Oliver Baron, Karsten Maier. 58th edition. Berlin: Verlag Dr. Albert Bartens KG. 2012. ISBN 978-3-87040-139-9</ref><ref>[http://www.agrana.hu/termekek/cukor/ Agrana csoport honlapja]</ref>