„Reinitz Béla” változatai közötti eltérés

Jogi doktorátust és ügyvédi oklevelet szerzett, de ügyvédi gyakorlatot nem folytatott. 1906-tól 1917-ig a ''[[Népszava]]'', majd 1918-ban a ''Világ'' zenekritikusa volt. 1910 és 1918 között az Országos Munkásbiztosító Pénztár titkára. 1909. december 16-án jelentkezett a Martinovics páholyba, ahova 1910. március 31-én fel is vették. A modern magyar zene, [[Bartók Béla]] és [[Kodály Zoltán]] híve és lelkesítő támogatója írásaiban. Kiváló dal- és kabarékuplé-szerző, sanzonok híres zeneköltője, [[Ady Endre]] első megzenésítője, valamint később a baloldali mozgalmak szimpatizánsaként a munkásdal-irodalom egyik kiemelkedő alakja. 1919.-ben, a [[Magyarországi Tanácsköztársaság|Tanácsköztársaság]] idején meggyőződésből és segíteni akarásból vállalt szerepet, a művészeti ügyek kormánybiztosa, az államosított színházak ügyvivője lett. Egyebek mellett ő szervezte meg ekkor azt a háromtagú zenei direktóriumot, amelynek a tagjai Bartók, [[Dohnányi Ernő|Dohnányi]] és Kodály voltak. A kommünben való érintettsége okán, az üldöztetések elől 1920-ban [[Bécs]]be emigrált, idővel német, osztrák és svájci városokban hangversenyezett.