„Osztrák–magyar csapatok Palesztinában” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
8. sor:
== Története ==
Az Oszták–Magyar Monarchia 1915. január 11-én csatlakozott az 1914. augusztus 2-án megkötött német–oszmán titkos szerződéshez.<ref>A titkos záradék értelmében Törökország a központi hatalmak oldalán lép hadba, az Oroszországnak megküldött német hadüzenet után.</ref> Az európai tengelyszövetség célja az volt, hogy Törökország gazdaságát olyan mértékűvé fejlessze, amely képes európai módon tömegtermelési kultúrák végzésére. Annak érdekében, hogy megerősítsék [[Enver pasa]] belpolitikai hatalmát, a [[Levante-hadtest]]hez<ref>[[Levante]] a Közel-Kelet korabeli regionális elnevezése volt.</ref> hasonlóan kisebb önálló katonai csoportokat telepítettek szét az ország főbb területeire. Ezek tüzérségi és műszaki csapatok voltak, valamint gépesített szállító konvolyok.<ref>Ez jelentős tettnek számított, hiszen az 1910-es évek közepén még nem voltak elterjedve Európában sem a motorhajtotta teherautók.</ref>
A monarchia katonai jelenléte nem volt újkeletű a térségben, hiszen a 19. század végén, az 1897-ben kitört krétai
{{főcikk|Törökország hadba lépése (1914)}}
24. sor:
Az egyik magyar hegyitarack üteg 5 nap alatt 200 kilométert menetelt előre a sivatagban és az augusztus 3–5. közötti Bir Romani elleni támadást fedezték, mialatt a török gyalogság visszavonult. A visszavonulást követően október végére [[Betlehem]]be települtek, ahonnan a front jobbszárnyát tartották tűz alatt.
[[Fájl:Disabled Tank Gaza 1917.jpg|bélyegkép|balra|200px|Egy kilőtt brit páncélos a második gázai csata idején 1917 tavaszán]]
1917 márciusában a ''36. tarackhadosztály (Haubitzdivison Nr. 36)'' ismét bizonyította felkészültségét [[Gáza|Gázánál]]. A „hadosztály” 2/4-es ütege, miután kilőtte az összes tüzérségi lövedékét, az állomány személyi kézifegyvereivel tüzelt ellenfeleire és visszavetették a briteket azok korábbi állásaiba. Az összecsapásban hét tisztet, köztük a parancsnok Truszkowskit, valamint negyvenhárom tiszthelyettesi és legénységi katonát vesztettek el. 1917 júniusában erre a frontszakaszra küldték erősítésként a ''20. ágyúüteget (Kanonenbatterie Nr. 20)'' is. Ekkorra már az egész kontingens fogatolt állatainak jelentős vesztesége lett az alultápláltságtól, ezért a ''cs. és kir. I. törökországi teherjárműoszlop (k. u. k. Kraftwagenkolonne Türkei I)'' állományából kellett a veszteségeket pótolni. A harmadik gázai csata idején, 1917 novemberében ismét hathatós tűztámogatást adtak a monarchia ütegei az itt harcoló csapatoknak. A harcok súlyosságát mutatja, hogy az ütközetek idején gyakran a legénységi állománynak is be kellett avatkoznia a közvetlen harcokba, amikor a brit lovasság a frontszakaszokat áttörve a tüzérállásokat kezdték veszélyeztetni. Az 1917-es év végét a k. u. k. csapatok [[Damaszkusz]]ban töltötték, készletfeltöltés és pihenés céljából.▼
[[Fájl:Palestine-WW1-2.jpg|bélyegkép|jobbra|200px|Térkép az 1917-es palesztinai harcokról]]
▲A [[Palesztin front (első világháború)|sínai hadjárat]] idején, 1917 márciusában a ''36. tarackhadosztály (Haubitzdivison Nr. 36)'' ismét bizonyította felkészültségét [[Gáza|Gázánál]]. A „hadosztály” 2/4-es ütege, miután kilőtte az összes tüzérségi lövedékét, az állomány személyi kézifegyvereivel tüzelt ellenfeleire és visszavetették a briteket azok korábbi állásaiba. Az összecsapásban hét tisztet, köztük a parancsnok Truszkowskit, valamint negyvenhárom tiszthelyettesi és legénységi katonát vesztettek el. 1917 júniusában erre a frontszakaszra küldték erősítésként a ''20. ágyúüteget (Kanonenbatterie Nr. 20)'' is. Ekkorra már az egész kontingens fogatolt állatainak jelentős vesztesége lett az alultápláltságtól, ezért a ''cs. és kir. I. törökországi teherjárműoszlop (k. u. k. Kraftwagenkolonne Türkei I)'' állományából kellett a veszteségeket pótolni. 1917 áprilisa és októbere között [[Patthelyzet Dél-Palesztinában|hadászati patthelyzet alakult ki a dél-palesztinai térségben]] Gáza és [[Beér-Seva]] között, a szembenálló erők egyike sem tudta az állásharcokat eldönteni, áttörni. A [[második gázai csata]] idején, 1917. április 17–19. között a budapesti 4. és a kassai 6. hegyi tüzérezredek hegyitarackos osztályai kerültek bevetésre. Ebben a pár napban a monarchia tüzérei jelentős segítséget nyújtottak a brit vezetésű [[Egyiptomi Expedíciós Erők]] támadásainak visszaverésében. A támadások során nyolc [[Mark I]]-es brit páncélos „tankot” vetettek be, melyek közül hármat kilőttek a magyarországi tüzérek. Ez az összecsapás egyike a magyar páncéloselhárítás első sikereinek.<ref>Lásd: B. Stenge Csaba: A magyar páncéltörő tüzérség tűzkeresztsége – 1939. március, Kárpátalja (I. rész). In: Haditechnika 2013/6., 39. oldal.</ref> Az elvesztett hármat [[Mark IV]]-ekkel pótolták a britek, így a nyolc páncélost a [[harmadik gázai csata]] idején, 1917 novemberében vetettek be ismét. Ebben az időben ismét hathatós tűztámogatást adtak a monarchia ütegei az itt harcoló csapatoknak. A harcok súlyosságát mutatja, hogy az ütközetek idején gyakran a legénységi állománynak is be kellett avatkoznia a közvetlen harcokba, amikor a brit lovasság a frontszakaszokat áttörve a tüzérállásokat kezdték veszélyeztetni
[[Fájl:Palestine-WW1-3.jpg|bélyegkép|jobbra|200px|Térkép az 1918-as palesztinai harcokról]]
Egy új parancsnok, [[Edmund Allenby|Allenby tábornok]] vezette november eleji [[harmadik gázai csata]] antant győzelemmel ért véget, Gázát és Beér-Sevát egyidőben támadták. Segítette őket egy arab felkelők által vezetett nyári offenzíva is, mely oszmán erőket vont el az erődítésektől. November 16-án Jaffa is brit ellenőrzés alá lett vonva. Ebben az időben vette át [[Erich von Falkenhayn|Falkenhayn]] a parancsnokságot, erősítéssel együtt ([[Ázsia-hadtest]]), de ez is kevésnek bizonyult.<ref>Lásd Galántai József: Az I. világháború, pp.389–390.</ref> Jeruzsálem év végi elvesztésével végleg brit kézen maradt a város, egészen az 1948-as palesztinai mandátum lezárásáig. Az 1917-es év végét a k. u. k. csapatok [[Damaszkusz]]ban töltötték, készletfeltöltés és pihenés céljából.
A következő év tavaszán, 1918 áprilisában a kivezényelt tüzérséget az antantcsapatok [[transzjordánia]]i támadásai ellen vetették be. Ezek az antant erők az 1916. év végi Kut városánál elért sikereiket kihasználva az 1917-es évben, [[Bagdad ostroma (1917)|Bagdadot is bevéve]] egészen [[Moszul]] déli előteréig nyomultak. Az első két transzjordániai ütközet oszmán győzelemmel ért véget, az április végi másodikban már az osztrák–magyar tüzérséget is bevetették. Ebben az ütközetben a támadó antanterők a ''tarackhadosztály'' 2. ütegét katlanharcban közelharcra és kézitusára kényszerítették két török gyalogos hadosztállyal együtt. A védők hátvédeinek veszélyeztetésével aztán a tüzércsapatokat visszavonták. Azt ezt követő szeptemberi támadássorozatokat már a központi hatalmak csapatai képtelenek voltak visszaverni, a rendelkezésre álló tüzérségi erők nem voltak elegendőek az igényelt tűztámogatás biztosítására. 1918. szeptember 19-án megkezdett [[harmadik transzjordániai csata]] alatt a közös arcvonal felbomlott, az általános és rendezetlen visszavonulás közben a monarchia csapatait elsöpörték a támadók. Jelentős mennyiségű hadianyagot, hadieszközt és több ezer hadifoglyot ejtettek.
Bár a ''cs. és kir. 1/4. hegyiágyúüteg (Gebirgskanonenbatterie Nr. 1/4)'' megmentette löveganyagát, azonban összes lövészeszköze és lőszerkészlete elveszett. Ezeket az eszközöket később az Aleppóban újjászervezett török 7. hadsereg állománya vette át, melynek parancsnoka (Etappengruppenkommandant) Harry Spanner főhadnagy lett (Oberleutnant),<ref>Aus Wien, 1908 Mitbegründer der Aërosektion des [[Österreichischer Automobil-Club|Österreichischen Automobil-Klubs]] (Wiener Luftschiffer-Zeitung 7 (1908), S. 95); auch als Porträtmaler bekannt; vgl. A. Breycha-Vauthier: ''Österreich in der Levante (a. a. O.)'', S. 91.</ref> mérnök volt, akinek nevét ebben az időben, 1918 szeptemberében Resafa mellett egy romváros ásatásainál ismerte meg a külvilág. A romvárost a háború után meg is nyitották.<ref>Harry Spanner / Samuel Guyer: ''Ruṣāfa. Die Wallfahrsstadt des Heiligen Sergios'' (Forschungen zur islamischen Kunst 4), hrsg. von [[Friedrich Sarre]], Dietrich Reimer Verlag, Berlin 1926.</ref>
Az 1918. október 30-i fegyverszünetet követően a k. u. k. csapatokat Konstantinápolyba gyűjtötték össze. Köztük volt a kétszáz embert számláló ''török járműkonvojok kiképzőkülönítménye (Instruktionsdetachement für türkische Kraftwagenkolonnen)'', és a ''síoktató különítmény (Ski-Ausbildungsdetachement)'' is sikeresen megérkezett [[Erzerum]]ból,<ref>Geleitet von dem Biologen und Reserveoffizier [[Victor Pietschmann]].</ref> ahol a különítmény a török kaukázusi hadsereg katonai síoktatásáért volt felelős.
Az [[Osztrák–Magyar Monarchia]] október végi, november eleji összeomlása érzékenyen érintette a külföldön rekedt alakulatokat. A bizonytalanság miatt megbomlott a fegyelem, a feljebbvalókhoz való viszonyulás labilissá vált. November 4-én mintegy 200 fős tömeg puccsot hajtott végre a hadiraktáraknál és katonai tanácsot hírdetett ki. Ezt Poniatowski [[katonai attasé]] igyekezett megakadályozni és felkérte a török felet, hogy segítsen a kérdés hathatós (fegyveres) rendezésében. A lázadást leverték és a dezertőröket [[Odessza|Odesszába]] internálták. Ez alatt és ezt követően is számos cseh, román és horvát katona állt át az antant csapatokhoz, a zűrzavar általánossá kezdett válni. A monarchia haderejéhez lojális csapatok, 200 tiszt és 1050 tiszthelyettes és legénységi állományú katona felzárkózott a Márvány-tenger partjára és behajózásra vártak. 1919. január 6-án az utolsó k. u. k. katona is elhagyta Törökországot. Az utolsó katona január 24-én hagyta el [[Trieszt]] kikötőjét Bécs felé.
== Kivezényelt alakulatok ==
A Palesztinába vezényelt alakulatok:
* ''cs. és kir. 9. számú 24 cm-es motorizált mozsárüteg (k. u. k. 24 cm Motor-Mörser-Batterie No. 9)'' – [[24 cm Mörser M 98|24 cm-es M 98 mozsarakkal]] felszerelve
* ''cs. és kir. 36. számú 14,9 cm-es taracküteg (k. u. k. 14,9 cm Haubitzbatterie No. 36.)'' – Škoda gyártmányú [[15 cm schwere Feldhaubitze M. 14|14,9 cm-es hegyitarackokkal]] felszerelve
* ''cs. és kir. 1/4. budapesti hegyitaracküteg (k. u. k. Gebirgshaubitzbatterie No. 1/4 aus Budapest)'' – Škoda gyártmányú [[Škoda 7,5 cm Gebirgskanone M.15|7,5 cm-es M1915 hegyiágyúkkal]] felszerelve
* ''cs. és kir. 2/6. kassai hegyitaracküteg (k. u. k. Gebirgshaubitzbatterie No. 2/6 aus Kassa)'' – Škoda gyártmányú 7,5 cm-es M1915 hegyiágyúkkal felszerelve
* ''cs. és kir. 20. számú ágyúüteg (k. u. k. Kanonenbatterie No. 20)'' – [[10,4 cm Feldkanone M. 15|10,4 cm-es tábori ágyúkkal]] felszerelve
* Teherszállító egységek
* Egészségügyi egységek
* Kiképző különítmények
* ''cs. és kir. harccsoportparancsnokság (k. u. k. Etappengruppenkommandando)'' Aleppóban diszlokált
* ''cs. és kir. 452. számú tábori posta (k. u. k. Feldpostamt Nr. 452)'' Aleppóban diszlokált.
== Döntő tényezők ==
Összevetve [[Alois Musil]] orientalista, teológus és geográfus, az arab vezetők körében végzett munkásságát és ellenlábasa, [[Thomas Edward Lawrence|Arábiai Lawrence]] agitáló és szabadcsapat-szervező tevékenységét, utóbbi javára billen a mérleg nyelve, hatékonyabban tudta megszervezni osztrák-cseh származású vetélytársával szemben az arab ellenállást és csapatmozgásokat.
Musil javaslatára 1917–1918-ra egy szervezőhadtest érkezett volna Palesztinába, azonban ez nem érkezett be, noha nagy szükség lett volna rájuk. Ugyan ekkor már létezett Belgrádban egy szervezőhadtest 400 tiszttel és 8000 tiszthelyettessel és legénységi állománnyal, ők azonban az albán front tevékenységéért feleltek elsősorban. Ezeken túlmenően 1918-ban állomásoztak híradócsapatok a térségben, úgymint a ''cs. és kir. 266. számú telegráfszázad (k. u. k. Telegraphen-Kompanie Nr. 266)'' és a ''cs. és kir. 49. számú telegráfépítő század (k. u. k. Telegraphen-Baukompanie Nr. 49)'', melyeket gyakran megerősítettek. Ezen alakulatok személyi állománya elsősorban magyar és szlovák nemzetiségű volt.
== Kegyeleti helyek ==
Az elesett katonákat őrző, gondozó [[haditemető]]k és hadisírok többsége Jeruzsálemben, Aleppóban, Damaszkuszban és Isztambulban találhatóak, illetve fellelhetőek még brit haditemetőkben is császári és királyi katonák sírhelyei.
== Jegyzetek ==
| |||