„Botond-monda” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
12. sor:
Elmentek a követek, s egy óra sem telt belé, kijött egy roppant méretű óriás, két karját a mellye előtt összefonva megállt, s nagy büszkén odakiáltott a magyaroknak:
- Hadd lám, ki mer kiállni velem! De kettő jöjjön egyszerre, eggyel nem is kezdek!
Összenéztek a magyarok, szikrázott a szemök a haragtól, s egyszerre száz is kiáltotta: én is kiállok! Én is! De a legmerészebb köztük
- Hallj ide, te görög óriás,
Azzal megmarkolta súlyos [[buzogány]]át, kétszer megforgatta feje fölött, s úgy vágta a vár vaskapujához, hogy az az egyszeriben kettéreccsent. Akkora lyukat ütött a kapun, hogy egy növendék gyermek ki-be sétálhatott volna rajta.
- Hé, no - mondta az óriás - kár volt úgy eldobnod azt a buzogányt!
- Nem kell nekem sem buzogány, sem [[kard]] - mondta
- Huj-huj! - biztatta a többi magyar
De bezzeg szégyellte ezt a görög császár! Ott ült a vár fokán, egész háza népével, udvarával, s szentül hitték, hogy az óriás le tudja győzni bármelyik magyart. S lám, a legkisebbet sem tudta legyőzni. Szégyenszemre visszavánszorogtak a palotába, s a császár akkora adót vállalt, amekkorát csak kívántak, csak hogy hagyják őket békében a magyarok!"<ref>[http://vmek.oszk.hu/04800/04873/04873.htm#64 A TŰZMADÁR - MESÉLTE BENEDEK ELEK]</ref>
| |||