„Anton Szemjonovics Makarenko” változatai közötti eltérés

'''Anton Szemjonovics Makarenko''' ([[orosz ábécé|oroszul]]: ''Антон Семёнович Макаренко;'' [[Harkiv|Harkivi kormányzóság]], [[Szumi|Szumi járás]], [[Bilopilja]], [[1888]]. [[március 13.]]<ref>Juliánus naptár szerint [[1888]]. [[március 1.]]</ref> – [[Golicino]] (43 kilométernyire [[Moszkva]] mellett), [[1939]]. [[április 1.]]) [[Szovjetunió|szovjet]] író és [[pedagógia|pedagógus]]. Pedagógiai elméletét a Gorkij, majd a Dzserzsinszkij Dzerzsinszkij-telepeken fejlesztette ki és finomította tovább. Itteni munkájáról és pedagógiai elveinek érvényesüléséről művészi képet ad háromkötetes regénye, a ''Pedagógiai hősköltemény''.

Bár a Gorkij és a Dzserzsinszkij Dzerzsinszkij-telepen a gyerekek napi négy órát dolgoztak, Makarenko ezt úgy tekintette, mint a Szovjetunió helyzetéből származó szükségességet és nem mint alapelvet. Azt hangsúlyozta, hogy a munkára fordított időnek összhangban kell lennie a tanulásra, sportra, művelődésre, szórakozásra, közösségi tevékenységekre fordított idővel és funkciója a nevelés, nem pedig az iskola vagy a kollektíva megélhetéséhez szükséges javak biztosítása.

Makarenko számára az egyén emberiességének kibontakozása a közösség számára való hasznosság pontján jön létre, amely azután támogatja és ösztönzi az egyént, miközben a közösséget arra ösztönzi, hogy tagját ebben segítse. Makarenko saját szavaival: ''"Az embernek szüksége van valami örömethozóraörömet hozóra a jövőben, hogy élhessen. Az emberi élet igazi ösztönzője a holnap öröme... Először az örömöt magát is meg kell szervezni, életrehozniéletre hozni és lehetőséggé változtatni. A következő lépésben a kielégültség egyszerű forrásait kell átalakítani bonyolultabb és emberileg lényegesebb örömökké... Az édes keksz megevéséből származó egyszerű kielégültségtől a kötelességtudatból származó kielégültségig. Erő és szépség a két emberi sajátosság, amelyet általában a legvonzóbbnak találunk. Mindkettő teljesen a jövő lehetőségeitől függ. Az a személy, akiknek viselkedését a legközvetlenebb kielégültség szabályozza - a mai (!) vacsora - a leggyengébb ember... Minél átfogóbb a közösség ezekkel a jövőbeli lehetőségekkel, minél inkább képes az egyén sajátjaként tekinteni azokat, annál szebbnek és nemesebbnek tűnik az az egyén. Az ember nevelése azt jelenti, hogy megadjuk azt az ösztönzést neki, amely a holnap öröméhez vezet."''

Szegény [[proletár]]családból származott: apja a ''Déli Vasúti Műhely'' mázoló munkása volt. [[1904]]-ben elvégezte a négyosztályos polgári iskolát a [[Poltava|Poltavai Kormányzóságkormányzóság]] [[Kremencsug]] nevű városában.