„Arisztotelész természetfilozófiája” változatai közötti eltérés

Habár az antik [[természetfilozófia|természetfilozófiát]] a modern [[természettudomány]]ok által túlhaladottnak tartjuk, azért súlyos tévedései ellenére éles meglátásai és szigorú következetessége iránti méltó csodálatunkat nem nyomhatjuk el. Különösen igaz ez a tudományok első nagy rendszerezője, [[Arisztotelész]] finom dialektikus szerkezetet mutató gondolataira, kinek '''természetfilozófiai''' jellegű nézeteit a következő művekben találjuk: A ''Fizika'' nyolc könyve, a ''Világrendszerről'' szóló négy könyv, a ''Keletkezésről és enyészésről'' irt két könyv, a ''Meteorológia'' négy könyve, és végül a ''Mechanikai problémák.'' A szerves világ viszonyaival foglalkoznak a következők: ''Az állatok természetrajza, Az állatok részeiről, Az állatok nemzéséről, A lélekről, Az érzékekről'' szólók stb. A ''Fizika'' nyolc könyve a tér, idő és a kettőnek összekapcsolásából eredő mozgás fogalmait tárgyalja.

''A világrendről'' című négy könyvet ez az elnevezése épp oly kevés joggal illeti meg, mint a fizikáról szólót. E címek mind későbbi időkből valók, mikor a Stagirita filozófiai rendszerét ugyan természetfölötti kinyilatkoztatásnak tisztelték ugyan, de annál kevésbé értették. A szóban forgó mű az előbbinek folytatása: elmélkedik ugyanis az anyag, alak és változás fogalmairól, tárgyalja az okok különböző nemeit, az oszthatóságot és a folytonosságot, ezek mellett azonban már számos tapasztalati adatot is hoz fel.

A harmadik könyvben Arisztotelésznek az elemekről szóló híres tana fordul elő. Elem szerinte az, ami másnemű részekre már nem bontható. A négy közönséges elem képezi az innenső, a szublunáris világot az éter a túlsó világot (''ta ecei'' és ''ta endade''). A kettő közötti határt matematikai pontossággal meg nem lehet vonni, minthogy a tökéletlen innenső világ a változatlan tökéletésségű túlsó világra is kihat némiképp, és a bolygók ugrásszerű, a mindenség tengelyében ferdén történő mozgását okozza.

A négy elem között van egy, mely föltétlenül nehéz: a föld; ez foglalja el tehát a mindenség közepét, és egy másik, mely föltétlenül könnyű: a tűz; ez a szublunáris világ kerületét alkotja, és az éterrel határos. ''A keletkezésről és enyészésről'' című értekezés megmutatja, hogy csak négy elem létezhet, mivel az érzések két ellentétes párja így kívánja ezt. Ezek az ellentétek a meleg és hideg, a száraz és nedves ellentétei. A föld hideg és száraz, a víz hideg és nedves, a levegő meleg és nedves, a tűz meleg és száraz. A földi tárgyak mind e négy elem keverékéből állanak, és így, például a földi tűz az elemi tűzből és földből áll stb.

A ''Mechanikai problémák'' címücímű műve dialektikus szőrszálhasogatásból

gyűjtött nehézségeket nyújtó problémák összeállítása, melyek között egyes érdekesebb feladatok is fordulnak elő; ezekből látszik, hogy szerzőjük a sztatikának alapelvéről: a virtuális sebességek tételéről némi (habár nagyon homályos) fogalommal birt. Ugyanaz áll a tehetetlenség törvényéről és a mozgások összetetelérőlösszetételéről.

Arisztotelésznek a szerves lényekre vonatkozó műveiben, azokban a kisebb értekezésekben, melyeket rendesen ''parva naturalia'' cím alatt foglalnak össze, találunk a világosságra, a látásra és a színekre vonatkozó néhány észrevételt.

Az arisztotelészi kozmológiában a mozdulatlan Földet 49 koncentrikus, átlátszó „szféra” veszi körül, amik az összes látható égitest mozgásáért felelősek. A legkülső szféra tartalmazza az állócsillagokat. [[Klaudiosz Ptolemaiosz|Ptolemaiosz]] később az arisztotelészi szférákat [[epiciklus]]ok rendszerével váltotta fel. Kis módosításokkal az arisztotelészi kozmológia két ezer éven át meghatározta az európai tudományos gondolkodást, amikor felváltotta a [[kopernikusz]]i [[heliocentrikus világkép]].<ref>Joseph A. Angelo, Jr: ''Encyclopedia of Space and Astronomy'', Facts on File Inc., 2006, ISBN 0-8160-5330-8, p. 49., ''Aristotle'' szócikk</ref>

* [http://www.enc.hu/1enciklopedia/fogalmi/filoz/ariszttermfil.htm MVE-szócikszócikk]