„Szentgyörgymező” változatai közötti eltérés

'''Szentgyörgymező''' ([[német nyelv|németül]] Georgenfeld) [[Esztergom]] városrésze, 1895-ig önálló [[duna]]parti mezőváros az [[Esztergomi járás]]ban. A Lakói leginkább bortermelők voltak, 19. század végén nyolcvan százalékuk élt földművelésből.

[[Víziváros (Esztergom)|Víziváros]]tól északra a [[Duna]] partján terül el, kelet felé a [[pilismarót]]i útig terjed. Tőle északra az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|1848-49-es szabadságharcban]] elhunyt 604 honvéd és 175 osztrák katona közös temetője fekszik, melyben [[Bátori-Schulcz Bódog]] dandárnokdandártábornok (†[[1885]]) sírja is van.

A [[Szent György]] vértanúról nevezett zöldmezei prépostságot, amely társaskáptalannal volt egybekötve, egyesek [[I. István magyar király|Szent István]] alapításának tartják. Első írásos említése 1230-ból való. A [[tatárjárás]] és [[Trencséni Máté]] hadjáratai elpusztították a prépostságot, de [[Telegdi Csanád]] érsek 1337-ben visszaállította. A [[Török hódoltság|török uralom]] alatt a település ismét elpusztult. A [[Rákóczi-szabadságharc]] ideje alatt a lakosság szétszóródott, de a béke helyreállása után visszatértek. Földesuruk az [[esztergomi érsek]] volt.<ref>Annales Strigonienses 1988, 128. p</ref> A [[Szent György-plébániatemplom (Esztergom)|Szent György-plébániatemplom]] [[1785]]-ben épült [[Draveczky Ferenc]] esztergomi kanonok áldozatkészségéből a falu ősi templomának helyén. Maga a település az érsek tulajdonát képezte. [[1892]]-ben alapították a Szentgyörgymezői Polgári Olvasókört. Ez máig a városrész kulturális központja, ahol állandó programok, szakkörök, művészeti csoportok működnek. Először 1854-ben egyesítették [[Királyi városrész (Esztergom)|Esztergommal]], de 1868-ban [[Esztergom vármegye]] kezdeményezésére újra önállósodott. [[Simor János]], esztergomi érsek 1885-ben saját költségén [[Simor Kórház|új kórházat]] alapított, ami egyben a [[Magyar Vöröskereszt]] kórháza is lett, valamint alapítványt hozott létre egy [[PrímásiSzent Rita Fogyatékosok árvaházOtthona|leány árvaház]] javára. [[1891]]-ben 325 háza és 2698 magyar lakosa volt. Másodszor [[1895]]-ben csatolták Esztergomhoz, mint IV. kerületet. Ebbe Szentgyörgymező mezőváros csak úgy volt hajlandó beleegyezni, ha az új város vezetése teljesíti 35 pontból álló feltételeit, melynek nagy része gazdasági jellegű volt. A településrész máig erősen őrzi falusias jellegét. Az 1980-as években 10-12. századi lakóházak maradványait tárták fel. A 21. század elején a városrész északi végében, a honvéd temető környékén lakópark épült.