„Déli Vasút” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Konjunktúra és háborúk: kékítés |
a →Átalakulás: kékítés |
||
141. sor:
Ahogy a '''Déli Vasutat''' az [[1859]]. és [[1866]]. évi olasz-osztrák háborúk hálózatának jelentős részétől megfosztották, a felosztás végzete az első világháború után is lesújtott rá. A hálózaton a békekötések területi változásai nyomán négy ország osztozott, hazánkon kívül Ausztria, Olaszország és az új délszláv állam, [[Jugoszlávia]]. [[1921]]. [[február 11.|február 11]]-én a társaság ügyeinek intézésére egy ideiglenes rendezés, az ún. ''„Regime Provisoire”'' jött létre. A végleges rendezés ügyében [[1922]]-ben, Velencében indultak meg a tárgyalások, amely végül a ''„Római Egyezmény”'' keretében [[1923]]. [[március 29.|március 29]]-én jött létre. Az egymással ellenséges viszonyban álló területeken egységes vasútüzemet aligha lehetett volna lebonyolítani.
Bár az [[1923]]. évi római egyezmény a vasúttársaság koncesszióját [[1968]]-ig érvényben hagyta, azt lehetővé tette, hogy az államok a területükre került pályákat saját kezelésükbe vonhassák. A magyar kormány e jogával akkor nem kívánt élni, így a volt '''Déli Vasút''' maradványa (a Buda - Kanizsa pályával együtt), 560 km vonalhosszúságra lerövidülve, erősen megcsappant járműállománnyal, továbbra is a társaság kezelésében lévő magyar magánvasút maradt. A társulati vonalakat a másik három országban azonban hamarosan állami kezelésbe vették. A horvátországi vonalak a [[Jugoszláv Vasutak|Jugoszláv Államvasutak]] (JDŽ) igazgatása alá kerültek. A megmaradt társaság a [[Duna–Száva–Adria Vasút]] (DSA) nevet vette fel és komoly korszerűsítési munkákba fogott.
== Források ==
| |||