|
A Kőszegi grófok azonban a hegység lábánál, a Gyöngyös-völgyben építették fel székhelyüket, erődítményüket, mely az Alsóvár nevet kapta. A várost magát Kőszegnek hívták. Uraik német telepeseket hívtak be. A város ma is élő német neve: Güns.
A kőszegiek (ezután már így nevezték magukat Henrik és utódai) folytonosan gyarapították birtokaikat. Ezért személyes ellentétbe kerültek I. Albert osztrák és stájer herceggel is, aki 1289-ben elfoglalta váraikat, közöttük Kőszeget is. Ekkor pusztültpusztult el a város Ferences kolostora. A várakat 1291-ben III. András szerezte vissza korábbi tulajdonosaiknak.
II. Henrik és fia Iván (utódaik már Kőszeginek nevezték magukat)
Így nevezhetők az 1274. a fövenyi csatában elesett Henrik tótországi bán ivadékai mindaddig, migamíg állandó családneveket (Herczeg, Kakas, Rohonczi, Tamássy) nem vettek föl. Németujváriak-nak nevezik ugyan őket történetiróinktörténetíróink, mert ősük a mai Németújvárt, mikor ezt még Küszinnek hivták, monostort épített. E réven azonban csak a Küszini vagy, mint mások irják, Güssingi név illetné meg őket, nem Németújvári, mert biztos, hogy Németújvárt nem ők építették és jogosan nem is birták. Ellenben a vasvármegyei Kőszeg várost ők alapították, kiváltságokkal ők ruházták fel, történetük mindig e körül forog, ugy hogy nagyobb joggal senki sem viselheti a Kőszegi nevet, mint ők. A XIV. sz.-ban éltek közülökközülük: András, Ivánnak Gergely nevünevű fiától származó unokája, 1314. zalavármegyeiZala vármegyei főispán volt. 1320. föllázadt a király ellen, de bár több osztrák lovag jött segítségére, Kőszeg mellett leverték a királyi csapatok s Kőszeget elvesztette. II. János, ragadványnéven Farkas, Ivánnak fia. Ő meg 1326 körül lázadt fel I. Károly király ellen, de szintén szerencsétlenül, mert a kőszegi két várat, Sárvárt és Németújvárt elvesztette, illetőleg Németújvárt a békeszerződés szerint visszaadta. Kőszeg ekkor végleg a király kezén maradt. II. Miklós, az említett András testvére, Róbert Károly hive lett 1308. 1311-13-ig tárnokmester volt, 1314. e hivatalában unokabátyja, Herczeg János (III. Henrik fia) váltotta föl. V. ö. [[Századok (folyóirat)|Századok]] 1895. 141-48.; Hazai okm. 124, 151, 147; AnjoukoriAnjou-kori okm., II. 344 fejez., Cod. Dip. VIII/3. 279.
<ref name=kislexikon> [http://www.kislexikon.hu/koszegiek.html kislexikon.hu] </ref>
1327-ben Károly Róbert elvette váraik többségét, és az ország belsejében adott (pl: [[Felsőnyék]]) birtokokkal, a nyugati határról eltávolította őket.
A család leszármozottaileszármazottai sem voltak különbek Iván nevű ősüknél (akit a korabeliek békétlen természete miatt "lupus repax" ragadozó farkas névvel illettek), így 1328-ban Kőszegnek királyi városi címet adott, megerősítette a Kőszegiektől kapott kiváltságokat, és azokat önkormányzati, valamint vásártartási joggal egészítette ki. A későbbiekben még engedélyt kaptak az itt élők a helyi és a környékbeli borok külföldi eladására is. Bár az uralkodó ígérete szerint a város örökre királyi kézben maradt volna, 1392-ben Zsigmond mégis Garai Miklós nádornak adományozta örökjogon, a várhoz tartozó uradalommal együtt. Az új birtokos megerősítette a város kiváltságait és jelentős építkezésekbe kezdett (Szt.[[Szent Jakab-templom (Kőszeg)|Szent Jakab-templom]]). 1445-ben V. László nevében, de saját részére foglalta el [[III. Frigyes német-romairómai királycsászár]]. Tőle kapták 1446-ban a polgárok azt a címert, amelyet ma is használ a város.
== A család ismert tagjai ==
|
