„Angyal Dávid” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
zöld link kékre |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
22. sor:
Kunszentmártonban a [[zsidó vallás]]ú gabonakereskedő család – édesapa a [[Nyitra vármegye|Nyitra megyéből]] származó Engel Márton; édesanya a [[Szentes]]en felnőtt Kemény Fanni – természetesen befogadó környezetben nevelte gyermekeit. Az apa kereskedése azonban rövidesen [[csőd]]be ment, ezért a népes család Szentesre költözött. Angyal Dávid a középiskoláit Szentesen ([[Horváth Mihály Gimnázium|kálvinista kisgimnázium]]),<ref>[http://www.szentesinfo.hu/szentesielet/2009/07_0220/09.htm Angyal Dávid és a szentesi gyermekévek]</ref> [[Szeged]]en ([[Dugonics András Piarista Gimnázium (Szeged)|piarista gimnázium]]) és [[Budapest]]en ([[Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium|fasori evangélikus gimnázium]]) végezte. [[1875]]–[[1879]] között a budapesti [[Eötvös Loránd Tudományegyetem|Magyar Királyi Tudományegyetem]] Bölcsészkarán, magyar–német szakon tanult. Egyetemi tanulmányai végén katonaként részt vett az [[1878]]-as, [[Bosznia-Hercegovina]] [[okkupáció]]ját eredményező hadjáratban, és teljesítette az önkéntes katonai szolgálat követelményeit is; csak ezt követően doktorált 1879-ben. Később tette le a tanári képesítővizsgát, és lett középiskolai tanár.
[[Kármán Mór]] [[1878]]-ban beajánlotta Kohner Károly zsidó nagykereskedő családjához nevelőnek. Tanítványával [[1882]]
::''„A berlini egyetem az 1882/83-i iskolai évben talán a világ legkiválóbb egyeteme volt. A bölcsészeti karban [[Theodor Mommsen|Mommszen]], [[Curtius Ernő]] ''{{linkiw|Curtius Ernő|Ernst Curtius|de}}'', [[Droysen Gusztáv]] ''{{linkiw|Droysen Gusztáv|Johann Gustav Droysen|de}}'', [[Treitschke]] ''{{linkiw|Treitschke|Heinrich von Treitschke|de}}'', [[Wattenbach]] '' {{linkiw| Wattenbach|Wilhelm Wattenbach|de}}'', [[Bresslau]] ''{{linkiw|Bresslau|Harry Bresslau|de}}'' és [[Geiger]] ''{{linkiw|Geiger |Ludwig Geiger |de}}'' tanítottak történetet, hogy csak a rendes tanárokat említsem. De hallgattam néha [[Du Bois-Reymondnak]] ''{{linkiw|Du Bois-Reymondnak|Emil Heinrich du Bois-Reymond|de}}'' népszerű természettudományos előadásait is. Eljártam [[Gneist]] ''{{linkiw|Gneist|Rudolf von Gneist|de}}'' sőt [[Hermann Ludwig von Helmholtz|Helmholtz]]
▲::''„A berlini egyetem az 1882/83-i iskolai évben talán a világ legkiválóbb egyeteme volt. A bölcsészeti karban [[Theodor Mommsen|Mommszen]], [[Curtius Ernő]] ''{{linkiw|Curtius Ernő|Ernst Curtius|de}}'', [[Droysen Gusztáv]] ''{{linkiw|Droysen Gusztáv|Johann Gustav Droysen|de}}'', [[Treitschke]] ''{{linkiw|Treitschke|Heinrich von Treitschke|de}}'', [[Wattenbach]] '' {{linkiw| Wattenbach|Wilhelm Wattenbach|de}}'', [[Bresslau]] ''{{linkiw|Bresslau|Harry Bresslau|de}}'' és [[Geiger]] ''{{linkiw|Geiger |Ludwig Geiger |de}}'' tanítottak történetet, hogy csak a rendes tanárokat említsem. De hallgattam néha [[Du Bois-Reymondnak]] ''{{linkiw|Du Bois-Reymondnak|Emil Heinrich du Bois-Reymond|de}}'' népszerű természettudományos előadásait is. Eljártam [[Gneist]] ''{{linkiw|Gneist|Rudolf von Gneist|de}}'' sőt [[Hermann Ludwig von Helmholtz|Helmholtz]] előadásaira is. Rendes tanárok szemináriumaiba nem sikerült beíratkoznom, mivel ezt több féle formalitás akadályozta. Beíratkoztam tehát [[Hans Delbrück]] ''{{linkiw|Hans Delbrück|Hans Delbrück|de}}'' magántanárhoz, aki élete vége felé egy nagy haszonnal olvasható világtörténetet írt. Amikor én hallgattam még hirtelen szakállú tartalékos tiszt volt s örült, hogy külföldi ''doctor philosophiae'' íratkozott hozzá. Szemináriumába könnyű volt belépni. Akkor a történettel foglalkozó német tudományos világ [[Janssen]] ''{{linkiw|Janssen|Johannes Janssen|de}}'' nagy [[reformáció]] történetével foglalkozott… A legbuzgóbb [[protestantizmus|protestánsok]] sem hallgatták el, hogy Janssen igen sokat tud és ismeretlen forrásokat nyitott meg. Delbrück szemináriumában Janssen könyvének néhány állítását tűzte ki tárgyalásul a hallgatóknak. Nekem az a feladat jutott, hogy ismertessem Janssen véleményét [[Ulrich von Hutten|Hutten Ulrikról]]. Megírtam a dolgozatot, Delbrück meg volt vele elégedve...
::''Volt akkor a berlini egyetemen [[Gizycki]] ''{{linkiw|Gizycki|Georg von Gizycki|de}}'' nevű filológus, aki etikai előadást tartott, oda is eljártam…''
::''Hallgattam olykor [[Scherer Vilmost]] ''{{linkiw|Scherer Vilmost|Wilhelm Scherer|de}}'' is a német nyelv és irodalom tanárát… [[Wagner Adolfot]] ''{{linkiw|Wagner Adolfot|Adolph Wagner|en}}''
::''Szóval a nagyszerű egyetemen ide-oda jártam, nem bírtam magam elhatározni egy szaknak hallgatására és művelésére. Ezt már azért sem bírtam tenni, mert egészen elfoglalta lelkemet a magyar történelem.”''{{refhely|Emlékezések| – 72–74. o.}}<br />
Berlinből hazatérve Brüll Henrik zsidó nagyvállalkozó családjánál kapott nevelői munkát. Csak később lett állami alkalmazott. A budapesti [[Egyetemi Könyvtár (Eötvös Loránd Tudományegyetem)|Egyetemi Könyvtárnak]] volt tisztviselője, könyvtártisztként dolgozott ([[1885]]–[[1890]]). A középiskolai tanári képesítés megszerzését követően előbb a budapesti [[Budapest V. kerülete|V. kerület]] Markó utcai állami [[reáliskola|főreáliskolában]] (1890–1897),<ref>[[1872]]-ben nyílt meg a VII. kerületi Terézvárosi királyi főreáltanoda. [[1871]]-ben Pest városa felajánlotta a mai Markó utca 18–20. számú házhely telkét iskolaépítés céljára. [[1884]]. [[szeptember 15.|szeptember 15]]-én kezdődött meg a tanítás a [[Hauszmann Alajos|Hausmann Alajos]] tervei alapján felépített Markó utcai Főreálban. Az iskola neve: Budapest V. Kerületi Magyar Királyi Állami Főreáliskola. A középiskolák – központi utasítás alapján – [[1921]]-től új nevet kaptak. Ekkor lett a Markó utcai Főreálból Bolyai Reáliskola. [[1941]]-ben a Bolyait összevonták a [[Berzsenyi Dániel Gimnázium (Budapest)|Berzsenyi Gimnáziummal]], Berzsenyi néven, a Bolyai épületében. 1943 őszén a gimnázium visszaköltözött az utca túloldalára, s a Markó utca 18–20. szám alatti épületet –, mivel az [http://www.1000ev.hu/index.php?a=3¶m=7974 1935-ös középiskolai törvény] rendelkezései szerint már nem volt reáliskola-típusú középiskola – a volt-Főreál épületét, egy textilipari iskola vette birtokába. Az iskola a századfordulótól a második világháborúig a főváros egyik legszínvonalasabb oktatási intézménye volt. – Ma, a [[Xántus János (etnológus)|Xántus János]] Két Tanítási Nyelvű Gyakorló Gimnázium, Idegenforgalmi Szakközépiskola és Szakképző Iskola található az épületben. Ez az iskola jogelődjének tartja a Főreál iskolát.</ref> majd a [[Budapest VII. kerülete|VII. kerület]] [[Madách Imre Gimnázium (Budapest)|Barcsay utcai főgimnáziumban]] tanított. – [[1885]] elején „keresztény hitre tért”.{{refhely|Emlékezések|kötetében a 84–85. oldalon röviden írt a „keresztény hitre térésének” indokáról, körülményéről.}}▼
▲Berlinből hazatérve Brüll Henrik zsidó nagyvállalkozó családjánál kapott nevelői munkát. Csak később lett állami alkalmazott. A budapesti [[Egyetemi Könyvtár (Eötvös Loránd Tudományegyetem)|Egyetemi Könyvtárnak]] volt tisztviselője, könyvtártisztként dolgozott ([[1885]]–[[1890]]). A középiskolai tanári képesítés megszerzését követően előbb a budapesti [[Budapest V. kerülete|V. kerület]] Markó utcai állami [[reáliskola|főreáliskolában]] (1890–1897),<ref>[[1872]]-ben nyílt meg a VII. kerületi Terézvárosi királyi főreáltanoda. [[1871]]-ben Pest városa felajánlotta a mai Markó utca 18–20. számú házhely telkét iskolaépítés céljára. [[1884]]. [[szeptember 15]]-én kezdődött meg a tanítás a [[Hauszmann Alajos|Hausmann Alajos]] tervei alapján felépített Markó utcai Főreálban. Az iskola neve: Budapest V. Kerületi Magyar Királyi Állami Főreáliskola. A középiskolák – központi utasítás alapján – [[1921]]-től új nevet kaptak. Ekkor lett a Markó utcai Főreálból Bolyai Reáliskola. [[1941]]-ben a Bolyait összevonták a [[Berzsenyi Dániel Gimnázium (Budapest)|Berzsenyi Gimnáziummal]], Berzsenyi néven, a Bolyai épületében. 1943 őszén a gimnázium visszaköltözött az utca túloldalára, s a Markó utca 18–20. szám alatti épületet –, mivel az [http://www.1000ev.hu/index.php?a=3¶m=7974 1935-ös középiskolai törvény] rendelkezései szerint már nem volt reáliskola-típusú középiskola – a volt-Főreál épületét, egy textilipari iskola vette birtokába. Az iskola a századfordulótól a második világháborúig a főváros egyik legszínvonalasabb oktatási intézménye volt. – Ma, a [[Xántus János (etnológus)|Xántus János]] Két Tanítási Nyelvű Gyakorló Gimnázium, Idegenforgalmi Szakközépiskola és Szakképző Iskola található az épületben. Ez az iskola jogelődjének tartja a Főreál iskolát.</ref> majd a [[Budapest VII. kerülete|VII. kerület]] [[Madách Imre Gimnázium (Budapest)|Barcsay utcai főgimnáziumban]] tanított. – [[1885]] elején „keresztény hitre tért”.{{refhely|Emlékezések|kötetében a 84–85. oldalon röviden írt a „keresztény hitre térésének” indokáról, körülményéről.}}
[[Gyulai Pál (irodalomtörténész)|Gyulai Pál]] és [[Péterfy Jenő]] oldalán – még a [[19. század]] 70–80-as éveiben – [[irodalomtörténet|irodalomtörténésznek]] indult a Budapesti Szemle folyóirat körében. Számos emelkedett stílusú történeti [[esszé]]t, tanulmányt, bíráló cikket közölt a [[Századok (folyóirat)|Századok]], Egyetemes Philológiai Közlöny, Tanáregyesületi Közlöny és más szakfolyóiratok hasábjain. Tanulmányok, esszék fordításával is foglalkozott. Jelesek az angol, a német és a francia irodalomból való fordításai. – Soha sem szakított az [[irodalomtörténet]]tel, de egyre inkább a [[történettudomány]]i kutatások és [[publikáció]]k jellemzik munkásságát. Középiskolai munkája mellett – olykor szabadságot kapva – rendszeres kutató munkát végzett itthon és külföldön, különösen a [[bécs]]i levéltárakban. Történeti munkáiban elsősorban a [[17. század]]i, részben a 19. század magyar politikatörténetével foglalkozott.
1896-ban a budapesti Magyar Királyi Tudományegyetem Bölcsészkarán egyetemi magántanári címet szerzett. [[1909]]-ben az Egyetem nyilvános rendes tanára lett. Előbb az újkori magyar történelem (1909–[[1925]]), majd az újkori egyetemes történelem professzora (1925–[[1929]]) volt. Az [[1918]]/[[1919]]-es és az 1919/[[1920]]-as egyetemi években a Bölcsészkar [[dékán]]jának választották. (Dékánsága első évében, 1918 novemberében,
::''„Azt gondoltam, minden magyarnak egyesülnie kell érzelemben a [[Szent Korona]] régi területéhez ragaszkodásban és a régi királyi család jogainak tiszteletében. De ez a tisztelet a [[Trianoni békeszerződés|Trianon]] után keletkezett intézmények megbecsülésével összeütközésbe ne kerüljön.''
55 ⟶ 52 sor:
::''...elhagytam a királyi családot, 1930 karácsonya előtt egy héttel, a királyné és környezete még bíztak a [[restauráció]] nem is távoli lehetőségében… Annyi bizonyos, hogy a magyarságnak szívesen tesznek jó szolgálatot, ha arra alkalmuk nyílik.” ''{{refhely|Emlékezések| – 144–147. o.}}<br />
Egyetemi nyugdíjazása után, [[1935]]-ig, a [[Bécsi Magyar Történeti Intézet]] igazgatója volt. Bécsből az [[Anschluss]]t követő korlátozások miatt is [[1938]]. [[június 28.|június 28]]-án hazaköltözött Budapestre. Utolsó éveit visszavonultan töltötte. Visszaemlékezéseit írta. Napjai eseményeiről naplót vezetett. Élete utolsó hónapjaiban az üldöztetés fenyegető érzése fogalmazódott gondolattá: ''„Szomorú a jövő, mert szomorú a jelen.”''
==Magyar Tudományos Akadémia==
* levelező tag [[1902]],
* rendes tag [[1917]],
* titkár [[1936]].
73 ⟶ 69 sor:
==Művei==
===Könyvek, tanulmányok===
*
*
*
*
* [http://mek.oszk.hu/05600/05641/html/ Késmárki Thököly Imre életrajza] – [[1657]]–[[1705]] – I–II. kötet (Magyar Történelmi Életrajzok – szerkesztette: Szilágyi Sándor – XX. kötet – Budapest, 1888–1889) – Hozzáférés: 2013. augusztus 21.
*
*
* [[Kölcsey Ferenc|Kölcsey Ferencz]] (1790–1838) 1. és 2. közlés – Budapesti Szemle, 31. évfolyam (1903)
*
*
*
*
*
*
*
*
*
* [http://mek.oszk.hu/09000/09079/ Tanulmányok] (Budapest, 1923) – [[William Shakespeare|Shakespeare]] kisebb költeményei; Deák Ferencz emléke és a katonai kérdés; Gróf Széchenyi István történeti eszméi; Gróf [[Teleki László (politikus, 1811–1861)|Teleki László]] [[öngyilkosság]]a. –
* [http://mek.oszk.hu/08800/08812 Szakaszok Magyarország újabb történetéből] (Budapest, 1928) – Politikai perek a XIX. század első éveiben; Gróf Széchenyi István ifjúkori naplói; Gróf Széchenyi István [[döbling]]i évei; [[Lord Loftus]] {{linkiw|Lord Loftus|Lord Augustus Loftus|en}} és [[Széchenyi István|Széchenyi]]; Gróf [[Tisza István]] emlékezete. – Hozzáférés: 2013. augusztus 21.
* [http://mtda.hu/books/angyal_david_grof_szechenyi_istvan.pdf Gróf Széchenyi István] (Budapest, 1928) – Hozzáférés: 2013. szeptember 1.
*
*
*
*
*
*
*
*
*
* {{hely|Emlékezések}} – bevezető tanulmány: [[Péter László (irodalomtörténész)|Péter László]]; sajtó alá rendezte és jegyzetekkel ellátta: [[Czigány Lóránt]] (London, [[1971]])
*
===Szerkesztések, forráskiadványok===
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
==Források, irodalom==
* A konzervatív kortárs: Tanulmányok Angyal Dávidról – szerkesztette: Császtvay Tünde – Halász Ferenc – Újváry Gábor – Argumentum, Budapest, 2009. 252 o. – ISBN 978-963-446-500-3
* [http://www.mek.iif.hu/porta/szint/egyeb/lexikon/pallas/html/005/pc000501.html#6 Angyal Dávid] – A Pallas nagylexikona – Hozzáférés: 2013. augusztus 22.
* [http://mek.oszk.hu/00300/00355 Angyal Dávid] – Magyar életrajzi lexikon: 1000–1990 Főszerkesztő: Kenyeres Ágnes – Arcanum Adatbázis Kft., 2001 – Hozzáférés: 2013. augusztus 24.
* [http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/0044.html Angyal Dávid] – Zsidó lexikon – Hozzáférés: 2013. augusztus 22.
* [http://www.mult-kor.hu/20081220_angyal_david Angyal Dávid] – Múlt-kor, 2008. december 20. – Hozzáférés: 2013. augusztus 22.
* Angyal Dávid műveinek bibliográfiája – In: A konzervatív kortárs… Argumentum, Budapest, 2009. 211–240. o.
* Balanyi György: Angyal Dávid – Századok (1944)
131 ⟶ 127 sor:
* Halász Ferenc: [http://madach.gondola.hu/angyal_david.php Városunk szülötte: Angyal Dávid] – A Madách Imre Gimnázium, a Barcsay Baráti Körének portálja, 2001. – Hozzáférés: 2013. augusztus 22.
* Hóman Bálint: Angyal Dávid. – In.: Hóman Bálint: Történetírás és forráskritika. (1938)
* Károlyi Árpád: Angyal Dávid a történetíró – In: A Gróf Klebelsberg Kuno Magyar Történetkutató Intézet Évkönyve (1937)
* Kozocsa Sándor: Angyal Dávid irodalmi munkássága – In: A Gróf Klebelsberg Kuno Magyar Történetkutató Intézet Évkönyve (1937)
* Nagy Miklós: Angyal Dávid – Budapesti Szemle 72. évfolyam (1944)
* Nagy Miklós: [http://www.epa.oszk.hu/00000/00001/00283/pdf/itk_EPA00001_1973_05_632-633.pdf Angyal Dávid: Emlékezések] – Irodalomtörténeti Közlemények, 77. évfolyam, 1973. 5. füzet 632–633. o. – Hozzáférés: 2013. október 19.
* Paksa Rudolf: Emberközpontú pártatlanság, avagy a konzervatív Angyal Dávid élete és művei – [http://www.kommentar.info.hu/attachment/0001/409_kommentar0902.pdf Kommentár, 2009. 2. szám], 118–126. o. – Hozzáférés: 2013. augusztus 22.
*
* Ujváry Gábor: Tudományszervezés – történetkutatás – forráskritika. Klebelsberg Kuno és a Bécsi Magyar Történeti Intézet (1996)
* Zimándi P. István: Péterfy Jenő és kora (1972)
149 ⟶ 145 sor:
{{nemzetközi katalógusok}}
{{Portál|Zsidóság}}
{{DEFAULTSORT:Angyal Dávid}}
[[Kategória:Magyar történetírók]]
[[Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók]]
[[Kategória:MTA-tagok]]
[[Kategória:Corvin-koszorúsok]]
[[Kategória:Zsidó származású magyarok]]
[[Kategória:Nevet változtatott személyek]]
| |||