Szerkesztette a ''Szociáldemokrata'' című folyóiratot. Fiatal korában lépett be a MÉMOSZ-ba<ref>Magyarországi Építőmunkások Országos Szövetsége</ref>., és szerkesztette a ''Szociáldemokrata'' című folyóiratot, illetve Cikkeketcikkeket írt az ''Építőmunkás'' című lapba. Belépett az [[Magyarországi Szociáldemokrata Párt|MSZDP]]-be, honnanahonnan egy a vezetőséget bíráló irat aláírása miatt, kizárták. 1912-től a Magyarországi Szállodai, Éttermi és Kávéházi Alkalmazottak Országos Egyesületének titkára, s lapjának szerkesztője volt. [[1918]]-ban a [[Kommunisták Magyarországi Pártja|KMP]] első Központi Bizottságának tagja, s a párt titkára<ref>[http://www.red-help.net/files/marcius.pdf]</ref>,illetve az első Központi Bizottság tagjavolt. A [[Magyarországi Tanácsköztársaság]] alatt a ''[[Budapesti Központi Forradalmi Munkás- és Katonatanács'']], illetve a [[Szövetséges Központi Intéző Bizottság]] tagja volt. 1919 májusától a felszabadított (azelőtt [[szlovákok|szlovák]]) területek kormányzóbiztosa, majd az [[1919]]. június 16-án létrehozott [[Szlovák Tanácsköztársaság]] belügyi, illetve kereskedelmi és vasúti [[népbiztos]]aként működött. A [[Magyarországi Tanácsköztársaság]] megdöntése után (1920-ban) emigrált Ausztriába[[Ausztria|Ausztriá]]ba, s részt vett a KMP újjászervezésében, melynekamelynek ismét központi bizottsági tagja lett. 1925-ben hazatért, és az illegális pártmunka egyik irányítója lett. A következő évben Németországba[[Németország]]ba ment, s egészen 1933-ig az [[Inprekorr]] munkatársaként működött. [[Adolf Hitler|Hitler]] hatalomra jutása után Csehszlovákiába[[Csehszlovákia|Csehszlovákiá]]ba menekült. [[1942]]-ben hazatért, majd részt vett az ellenállásban.
