„Luxemburg nagyhercegeinek listája” változatai közötti eltérés

Az 1866-os porosz-osztrák háború szétrobbantotta a Német Szövetséget – amelynek Luxemburg is a része volt –, és III. Napóleon császár megpróbált területekre szert tenni, amivel ellensúlyozhatta volna, hogy Poroszország területe megnagyobbodott. Mivel a császár nem avatkozott bele a konfliktusba, Luxemburg jogos „borravalónak” tűnt a szemében, és odáig ment, hogy 5 millió holland forintot kínált III. Vilmos holland királynak, egyben luxemburgi nagyhercegnek érte. AAz herceguralkodó, akinek pénzre volt szüksége, kénytelen volt belemenni az üzletbe, és Poroszország felhatalmazását kérte az eladáshoz, mivel Poroszország még fenntartott egy helyőrséget Luxemburgban. Bismarck kancellárnak azonban sikerült megbuktatnia a tervet, mivel [[Luxembourg]] (a város) stratégiailag fontos helyen van, és Észak-Európa legjobb erődítményének számít. A második londoni szerződés 1867-ben garantálta Luxemburg örökös függetlenségét és semlegességét. Az erődítményt azonban lerombolták, a porosz helyőrség elhagyta a várost, és III. Napóleont becsapták...<ref>Isabelle Bricard: ''Európai uralkodócsaládok'', Gabo, 2001, ISBN 963-9237-86-8</ref>