A húszas évek végén a helyi cserkészcsapatban kezdett futballozni. A család [[Vác]]ra költözött, ahol a [[Váci Remény]] [[Magyar labdarúgó-bajnokság (másodosztály)|NB. II]]-es csapatban rúgta a labdát. A tehetséges jobbszélsőre az újpestiek is felfigyeltek, de a villámgyors fiatalember végül [[1938]]-tól [[1948]]-ig a [[Salgótarjáni BTC]] [[Magyar labdarúgó-bajnokság (első osztály)|NB I]]-es csapatát erősítette. Első élvonalbeli gólját [[1941]]. [[március 9.|március 9-én]] hazai pályán vágta be a kispestiek hálójába. ''108 mérkőzésen 55 gólt'' szerzett. Szakmai felkészültségét elismerve a gólerős támadó bekerült a ''B-válogatottba'', amelynek színeiben [[1940]] nyarán az anyaországhoz visszatérő [[Kolozsvár]]t ünnepelték, amikor a mérkőzés hevében súlyos térdsérülést szenvedett. Az utolsó NB I-es meccsét [[1948]]. [[október 17.|október 17-én]] balszélsőként játszotta.
