„Horvátország világörökségi helyszínei” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
15. sor:
|width=140px | [[Dubrovnik|Dubrovnik óvárosa ]] || [[kép:Dubrovnik - Flickr - jns001 (26).jpg|150px]] ||[[Dubrovnik]], korábbi nevén Raguza a 13. század óta a [[Földközi-tenger]] térségének fontos hatalmi tényezője, a keleti medencével ([[Levante]]) folytatott kereskedelem egyik központja volt. Dubrovnik fontos kulturális központ is volt, a [[horvát nyelv]] itt fejlődött írott nyelvvé a 15. és a 17. század között. A települést a 7. században alapították és egészen [[Konstantinápoly|Bizánc]] 1204-es kifosztásáig a [[Bizánci Birodalom]] fennhatósága alatt állt, majd Velencei uralom alá került. 1525-től szabad köztársaság volt egészen 1809-ig, amikor [[I. Napóleon francia császár|Napóleon]] elfoglalta [[Dalmácia|Dalmáciát]]. Az 1990-es években a délszláv háború alatt súlyos károkat szenvedett, az átfogó helyreállítási munkákat az [[UNESCO]] segítségével végezték el. A várost a középkorban hat méter vastag és huszonöt méter magas falakkal vették körül. A monumentális kapukon belül található a 11. századi városháza, a 14. századi, de később barokk elemekkel díszített ferences kolostor a hozzá tartozó templommal, a domonkos-kolostor a katedrális, a vámház és [[Szent Balázs]] barokk stílusú temploma. A [[világörökség]]hez eredetileg csak a falakon belüli terület tartozott, ezt később kibővítették a 15. századi külvárosra is. || kulturális || 1979
|-
| [[Split]] történelmi műemlékegyüttese [[Diocletianus palotája|Diocletianus palotájával]] || [[kép:Interior of Diocletian's Palace, Split, Croatia.JPG|150px]] || [[Split]] városa [[Caius Aurelius Valerius Diocletianus római császár|Diocletianus]] római császár i. sz. 293 és 305 között épített palotájáról ismert, ahova az uralkodó lemondása után visszavonult. Az épületegyüttes több mint három [[hektár]] területet foglal el, amelyet védőtornyokkal ellátott fal vesz körül. A korai [[középkor]]ban a város lakói a palota falain belül építkeztek, majd a 13. és 14. században egy gazdasági fellendülés következtében a település a falakon kívül is terjeszkedni kezdett. A [[17. század]] végén egy új védműrendszer alakítottak ki. A jelenleg látható városközpont az ókori palota maradványaiból, számos fontos középkori épületből, a székesegyházból, [[Gótika|gótikus]], [[reneszánsz]] és [[barokk]] épületekből áll. A palota legszebb része a nyitott oszlopcsarnok. A székesegyház eredetileg a császár nyolcszögletű [[mauzóleum]]a volt, tetejét egykor mozaikdíszítés borította. Figyelemre méltóak fából készült kapuoszlopai és a 13. századi szószék. A székesegyházzal szemben álló eredetileg [[Iuppiter|Jupiternek]] szentelt templom jelenleg keresztelőkápolnaként funkcionál. A középkori épületek közül kiemelkedik a gótikus bejárattal rendelkező Agubio-palota, valamint a 15. századi Papalic-palota. A város legszebb barokk épülete a 17. századból származó Cindro-palota.|| kulturális || 1979
|-
| [[Plitvicei-tavak|Plitvicei-tavak Nemzeti Park ]] || [[kép:Plitvice lakes national park 31.jpg|150px]] ||Az 1949-ben alapított Plitvicei-tavak Nemzeti Park egy hét kilométer hosszan húzódó egymással lépcsős vízesésekkel és zuhatagokkal összekötött tórendszerből áll. A park jellegzetességeit a mészkőrétegek felett folyó vizek alakították mai formájukra. Az évezredek alatt felhalmozódó mésztufából természetes gátak és akadályok képződtek, és ezek a folyamatok ma is zajlanak. A tavak kékeszöld színe az [[Alga|algáknak]] és a [[Alga|moszatok]]nak köszönhető. A tavakon átfolyó mésztartalmú víz teraszokat hoz létre, ezek formája folyamatosan változik. A park barnamedvéknek, farkasoknak és számos ritka madárfajnak nyújt menedéket. A területen folytatott ásatások során kiderült, hogy i. e. 1000 körül a környék egy illír törzs otthona volt. A tavak megóvása érdekében a parkot 2000-ben kibővítették és a vízgyűjtő terület további részeit csatolták hozzá. || természeti ||1979