A legismertebb tradicionálisrégi,hagyományos eljárásmunka a korongozás. A különböző korokban és eltérő kultúrákban kialakult, egymáshoz nagyon hasonlatos eszközöknek az a közös vonása, hogy egy kerek lapot, függőleges központi tengelyen, vízszintesen gyorsan forgatnak. Ezt a forgó mozgást sok esetben a függőleges tengely alsó végén lévő nagyobb fakorong lábbal való hajtásával érik el. A felső forgó lapra kerül a tisztított (szűrt) agyag, amit a szüntelen forgás közben vizesen formálnak. A fazekas nedves kézzel, illetve egy vizes bőrdarabbal alakítja a tészta keménységű [[agyag]]ból formálódó edényt. Az így készült tárgy minden esetben "forgástest", amit később már álló helyzetben alakítanak tovább. Például kancsó készítésénél a kiöntő részt és a fület így utólag készítik el.
