„Ágoston Péter (politikus)” változatai közötti eltérés

Az 1918. októberi polgári forradalmat követően a nagyváradi Nemzeti Tanács elnökévé választottá. Később [[Bihar vármegye]] kormánybiztos-főispánja lett, [[1919]]. [[január 1.|január 1]]-jétől pedig Budapesti Egyetem jogtudományi karára nevezték ki egyetemi tanárnak. [[1919]]. [[február 20.|február 20]]-tól március 20-ig a [[Berinkey-kormány]]ban volt belügyi államtitkár. A [[Magyarországi Tanácsköztársaság|Magyar Tanácsköztársaság]] alatt külügyi népbiztoshelyettesként dolgozott, diplomáciai tevékenysége során megpróbált közeledni az antanthatalmakhoz. Ebből a célból az antant megbízottaival [[Bécs]]ben és [[Budapest]]en folytatott megbeszéléseket, melyben egy számukra elfogadható kormány megalakításáról tárgyaltak. A kommün alatt a [[Budapesti Központi Forradalmi Munkás- és Katonatanács]] elnökségének is tagja volt<ref>{{Munkásmozgalom-történeti lexikon|1976|93}}</ref>. [[1919]]. [[augusztus 1.|augusztus 1]]-jén megalakult a [[Peidl-kormány]], ennek augusztus 6-áig volt külügyminisztere (az Antant határozott kérésére nevezték ki), majd [[1919]]. [[november 15.|november 15]]-én letartóztatták és 1920 decemberében, a [[népbiztosper]]ben halálra ítélték. A Szovjetunió kiváltotta őt is a [[szovjet-magyar fogolycsere-akció]] alkalmával. 1922. februárjában került Moszkvába, ahonnan 1924-ben [[London]]ba ment, végül [[Párizs]]ba érkezett. A történelmi materializmus elveit próbálta alkalmazni jogtörténeti és történeti műveiben, kissé vulgárisan. Fordítóként '''Rab Pál''' néven ültette át [[Friedrich Engels]], K.[[Karl Kautsky]], F.[[Franz Mehring]] és A.[[August Bebel]] műveit magyarra. Cikkei szignálására A. P. és drap aláírást is használt.