„Istvánfi Gyula” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a clean up, replaced: születési_ → születési (2), halálozási_ → halálozási (2) AWB |
|||
1. sor:
{{Építész infobox
|név = Istvánfi Gyula
|
|nemzetiség = [[Magyarok|magyar]]
|
|
|
|alma_mater = [[Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem]]
|becenév =
16. sor:
== Életpályája ==
{{Idézet 4|''A magyar falu az 50-es évektől kezdve három nagy krízist is átélt. Az első ilyen volt a kollektivizálás a szocializmusban, amikor a föld elvesztette a birtokosát, és amely bérmunkássá tette a parasztokat. A második a rendszerváltás: a földtulajdon nagy része spekuláció tárgyává vált és városi ember, sőt, sokszor külföldiek kezébe került, akik nem tudnak vagy nem is akarnak vele mit kezdeni. A harmadik pedig napjaink pénzcentrikus világa, amely végképp eltörölte a hagyományos falusi értékeket. Napjainkban ismét sok szó esik a vidék felemeléséről – így ez lehet a negyedik átszervezési csapás a falura és a faluképre, ha ismét érzéketlenül bánunk a falu építészeti hagyományával. Rossz a helyzet, az utolsó órában vagyunk, hogy végre felismerjük kulturális örökségünknek ezt a sajátos világát. ''|balra=igen|{{kiskapitális| Istvánfi Gyula, 2011 }}<ref>
[[1962]]-ben diplomázott a [[Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem]] Építészmérnöki Karán. 1962–1964 között a [[Budapest IX. kerülete|IX. kerületi]] tanács Építési Osztályának építész előadója. 1964-től tanársegédként dolgozott tovább a Műegyetem Építészettörténeti Tanszékén. 1972-től adjunktus, 1986-tól docens, 1996-tól egyetemi tanár. 2003-tól beosztott egyetemi tanár. 1975-ben műszaki doktori címet szerzett, 1985-től a műszaki tudományok kandidátusa, 1995 óta [[Tudományos fokozat|PhD-fokozattal]] rendelkezik, 1996-től [[Habilitáció|habilitált]] doktor.
[[Fájl:
1989–1996 között az akkor Építészettörténeti és Elméleti Intézet néven működő tanszék intézetigazgatója, 1996–2003 között az Építészettörténeti és Műemléki Tanszék vezetője. 2000-től a BME Építészmérnöki kar Habilitációs és Doktori Tanácsának elnökhelyettese. A [[Magyar Tudományos Akadémia]] Építészettörténeti Szakbizottságának tagja, 1992–2002 között titkára, 2005–2011 között elnöke. 1996–2002 között az ICOMOS Magyar Népi Építészeti Szakbizottság elnöke. 2006-tól a [[Magyar Művészeti Akadémia]] tagja. 2009–2012 között a [[Magyar Építőművészek Szövetsége|Magyar Építőművészek Szövetségének]] alelnöke.
Az Építészettörténeti Tanszék oktatójaként meghatározó munkái közé tartozik [[Kehidakustány|Kehida]] temetőkápolnájának helyreállítása (1975), a [[Vésztő]] melletti [[Mágor-puszta]] középkori Csolt-monostorának műemléki bemutatása (kiállítás, régészeti kripta, szoborpark) 1980-ban, valamint a [[pusztazámor]]i remeteség helyreállítása 1992-1994 között. Munkatársaival közösen tervezte többek közt az [[Erzsébet tér (Budapest)|Erzsébet téri]] Danubius-kút, a [[Hősök tere]] Millenniumi Emlékműve és a [[Budai Várnegyed|budai Vár]] Szentháromság-szobrának rekonstrukcióját. Önálló vagy vezető tervezőként harminc, munkatársként 14 önálló épület vagy helyreállítás kötődik nevéhez. Elkészítette Taposiris Magna elméleti rekonstrukcióját is (2003–2004).
Egyetemi pályafutása kezdetén [[Hajnóczi Gyula|Hajnóczi Gyulával]] dolgozott közösen, szakterülete az ókor építészettörténete volt. Később ő hozta létre a Népi építészet tantárgyat. Kutatási területe az őskor, az ókori Kelet építészete, a népi architektúra, a műemlékvédelem gyakorlati és elméleti kérdései. Több mint 60 publikációja jelent meg. Az 1980-as évektől szervezte a tanszék gyakorlati szakprogramjait, az építészhallgatókkal közös felméréseket. Ezek eredményeit a Veszendő templomaink című sorozat köteteiben publikálták.
2001-ben ''„négy évtizedes oktatói, kutatói és kiemelkedő értékmegőrző műemléki tevékenységéért”'' [[Ybl Miklós-díj]]jal ismerték el.
== Díjai ==
| |||