„Pálffy Albert” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
44. sor:
1856. szeptember 1-jén feleségül vett egy helyi polgárlányt Neweklowský Fannit (aki 1886. október 20-án halt meg, miután már előbb két gyermekét, egyenként 18 éves korában elveszítette).
 
Pálffy hazatérve ismét újságíróként működött, 1861-től mint a ''Hon'' külföldi rovatának vezetője. Az írói munka inkább kedvtelés számára, mint vérévé vált hivatás. Pályáját hosszú hallgatások tagolják: először a negyvenes években fogott tollat, majd a [[Bach-korszak]] utolsó éveiben, a politika kedvéért azonban a forradalom alatt éppúgy otthagyta a múzsát, mint 1867-ben. Túl hatvanadik évén, [[Gyulai Pál (irodalomtörténész)|Gyulai Pál]] ösztönzésére kapott ismét kedvet az íráshoz; legtöbb regényét, köztük a legjobbakat is ekkor alkotta. 1867, és 1870 között mint az ''Esti Lap'' szerkesztője, majd 1864-től a [[Kisfaludy Társaság]] tagja, emellett tagja volt a [[Petőfi Társaság]]nak is. Bár a [[kiegyezés]]nek fáradhatatlan hírlapi pártolója volt 1867-ben, ám citoyen ellenszenvét a nemesi kiváltságokkal és kasztszellemmel szemben mindhalálig megőrizte.
 
Élete alkonyán keletkezett regényeiben jobbára enyhén romantikus szerelmi történeteket nyújt, amelyek alaprajzukban alig különböznek egymástól s jól besorolhatók prózánk [[Jókai Mór|Jókai]] és [[Mikszáth Kálmán|Mikszáth]] nevével jellemzett történelmi vonulatába. Pálffy és Jókai egyes anekdotikus, realista alkotásai alapvető erkölcsi, esztétikai célkitűzéseikben nem esnek messze egymástól, de művészi képességek tekintetében hatalmas különbség van kettőjük között. Sovány vigasz Pálffy csekély leleményéért, egyhangú elbeszélő modoráért, hogy Jókai egyes könnyelműségei és következetlenségei nála nem találhatók meg. Pálffy elfogadja az eszményítés immár két évtizedre elterjesztett tanításait; a nyomorról, az ösztönök világáról, a tragédiákról nem tud, s befejezéseiből általában nem hiányzik a költői igazságszolgáltatás.