Wikipédia

„1956-os forradalom” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Visszavontam 89.134.98.5 (vita) szerkesztését (oldid: 15234313)
semmi
1. sor:
= XDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD =
{{csata infobox
|név=1956-os forradalom
|kép=Hole in flag - Budapest 1956.jpg|200px
|képleírás=A [[Corvin köz]] a szabadságharc alatt
|konfliktus=[[Hidegháború]]
|időpont=[[1956]]. [[október 23.]] – [[november 10.]]
|helyszín=[[Magyar Népköztársaság]]
|eredmény=Szovjet győzelem, forradalom leverése
|egyik fél=[[Kép:Flag of the Hungarian Revolution (1956).svg|22px]] [[Magyarok|Magyar]] szabadságharcosok
|másik fél=[[Kép:Flag of Hungary (1949-1956).svg|22px]] [[Államvédelmi Hatóság|ÁVH]]<br />{{zászló|szovjet}} [[Szovjetunió]]
|parancsnokok1=[[Kép:Flag of the Hungarian Revolution (1956).svg|22px]] [[Nagy Imre (politikus)|Nagy Imre]]<br />[[Kép:Flag of the Hungarian Revolution (1956).svg|22px]] [[Maléter Pál]]
|parancsnokok2={{zászló|szovjet}} [[Nyikita Szergejevics Hruscsov|Ny. Sz. Hruscsov]]<br />{{zászló|szovjet}} [[Ivan Sztyepanovics Konyev]]
|erők1=''ismeretlen''
|erők2={{szám|31550}} fő<br />{{szám|1130}} harckocsi
|veszteségek1=kb. {{szám|2500}}–{{szám|3000}} halott,<br />{{szám|13000}} sebesült<br />({{szám|3000}} civilt kivégeztek később a megtorlások során)
|veszteségek2={{szám|722}} halott<br />{{szám|1251}} sebesült
}}
{{Magyarország történelme}}
Az '''1956-os forradalom''' [[Magyarország]] népének a [[sztálinizmus|sztálinista]] [[diktatúra]] elleni [[Forradalom|forradalma]] és a [[Szovjetunió|szovjet]] meg­szállás ellen folytatott szabadságharca, amely a [[20. század]]i [[magyar történelem]] egyik legmeghatározóbb eseménye volt. A [[budapest]]i diákoknak az egyetemekről kiinduló békés tün­te­té­sével kezdődött [[1956]]. [[október 23.|október 23-án]], és a fegyveres felkelők ellenállásának felmorzsolásával feje­ződött be [[Budapest XXI. kerülete|Csepelen]] [[november 11.|november 11-én]].<ref name="Főszerk. 2006">''Krónika 1956''. Főszerk.: Izsák Lajos. Szerk.: Stemler Gyula. Kossuth Kiadó - Tekintet Alapítvány, Bp., 2006. 174. o.</ref>
 
XDDDDDDDDDDDDDDD XDDDDDDDDDDDD...........<!--1940-ben Hitlernek pontosan 2000 harckocsija volt, "Hruschov 1956-ban pontosan annyi tankot küldött Magyarországra, amennyi Hitlernek 1940-ben elég volt, hogy legyőzztön egy nagyhatalmat" - mondja Király Béla korábbi hadsereg tábornok a Freedom's Fury c. dokumentumfilmben. Ha Király Béla mondta is, akkor is butaság, nem tudok arról, hogy Hitler bármelyik nagyhatalmat legyőzte volna!!!-->
Az október 23-i [[budapest]]i tömegtüntetés a [[kommunizmus|kommunista]] pártvezetés ellenséges reakciója és a fegyvertelen tömegre leadott véres sortűz következtében még aznap éjjel fegyveres felkeléssé nőtt. Ez a kormány bukásához, a szovjet csapatok visszavonulásához, majd a [[többpártrendszer]] visszaállításához és az ország [[demokrácia|demokratikus]] átalakulásának megkezdéséhez vezetett. November első napjaiban az új kormány megkezdte a tárgyalásokat a Szovjetunióval a szovjet csapatok teljes kivonásáról, a [[Varsói Szerződés]]ből való kilépésről és az ország semlegességéről. A szovjet [[politika]]i vezetés azonban a kezdeti hajlandóság után meggondolta magát, és miután a [[nyugat (égtáj)|nyugati]] nagyhatalmak biztosították arról, hogy nem nyújtanak a magyar kormánynak segítséget, [[november 4.|november 4-én]] a szovjet csapatok ''hadüzenet nélküli háborút indítottak'' Magyarország ellen. Az aránytalan túlerővel szemben egyedül maradt ország több napon át folytatott hősi szabadságharca így végül elbukott.
 
A harcokban a titkosítás alól [[1993]]-ban feloldott [[statisztika]]i adatok szerint 2652 magyar és 720 szovjet állampolgár esett el.<ref name=tablazat>A sebesültek száma magyar oldalon 19&nbsp;226, míg szovjet oldalon 1540 fő volt.</ref> A forradalom következményeként kb. negyedmillió [[Magyarok|magyar]] hagyta el az országot, nyugatra menekülve.
 
[[1957]]. januártól a forradalom résztvevőit tömegesen börtönözték be, majd sokukat kivégezték. A brutális megtorlást és a magyar nép elnyomását az [[Egyesült Nemzetek Szervezete|ENSZ]] és a világ közvéleménye egyaránt elítélte. A forradalom leverését követő évtizedekben Magyarországon tilos volt erről az időszakról beszélni, [[ellenforradalom]]nak bélyegezték. [[1989]]. [[október 23.]] óta ez a jeles nap kettős [[nemzeti ünnep]] Magyarországon: az [[1956]]-os forradalom kitörésének napja és az [[1989]]-es [[Harmadik magyar köztársaság|Magyar Köztársaság]] kikiáltásának napja, melyet az 1990. évi XXVIII. törvény iktatott a nemzeti ünnepek sorába.<ref name ="1990. évi XXVIII. tv">[http://www.1000ev.hu/index.php?a=3&param=8684 1990. évi XXVIII. törvény az 1956 októberi forradalom és szabadságharc jelentőségének törvénybe iktatásáról] - 1000ev.hu</ref>
 
== Előzmények ==
{{bővebben|Magyarország 1945–1956 között}}
Az [[1948]]–[[1953]] között a [[sztálinizmus|sztálinista]] [[terror]] volt jellemző: az [[Államvédelmi Hatóság#Az AVO|ÁVO]], illetve a belőle önállósított [[Államvédelmi Hatóság|ÁVH]] kegyetlenkedései, [[koncepciós per]]ek, az „[[Osztályidegenség|osztályidegen elemek]]” [[gulag]]-szerű táborokba történő deportálása, kivégzése gyakori esemény volt. Az országban mindent behálózó és ellenőrzése alatt tartó rendőrállam épült ki 28&nbsp;000 fős államvédelmi rendőrséggel és kb. 40&nbsp;000 besúgóval.<ref name=Schmidt>[http://www.magyarszemle.hu/archivum/7_9-10/6.html Schmidt Mária: Forradalom, szabadságharc, polgárháború]</ref> Mindehhez járult [[Rákosi Mátyás]] és [[Joszif Visszarionovics Sztálin|Sztálin]] [[személyi kultusz]]a, az erőltetett [[kolhoz]]osítás, a [[nehézipar|nehéz-]] és a [[hadiipar]] gazdaságtalan fejlesztése, az ezek miatt növekvő szegénység. 1953-ban meghalt Sztálin, és az új szovjet vezetés utasítására Rákosi lemondott a miniszterelnöki tisztségről. Az új miniszterelnök a szövetkezetesítés ellenzése miatt [[1949]]-ben a pártvezetésből kizárt agrárszakember, [[Nagy Imre (politikus)|Nagy Imre]] lett. Nagy Imre reformelképzelései első lépéseként [[amnesztia|amnesztiát]] hirdetett, októberben pedig, ígéretéhez híven, felszámolta az internálótáborokat, véget vetett az [[Államvédelmi Hatóság|ÁVH]] önállóságának, a könnyű- és élelmiszeripar javára módosított a támogatások rendszerén, a parasztságot sújtó terheket mérsékelte, béremeléseket és árcsökkentéseket hajtott végre. Az életszínvonal érezhetően emelkedni kezdett. [[1954]]-ben újabb reformjai keretében többek között [[demokrácia|demokratikusabbá]] tette a közéletet. Létrehozták a [[Hazafias Népfront]]ot, azzal a céllal, hogy az a véleményalkotás szabad fórumává váljon. A reformokat támogató baloldali értelmiségiekből pedig újjáalakulhatott a hosszú ideje betiltott [[Petőfi Kör]] is, amely a továbbiakban nagy társadalmi befolyásra tett szert.
 
A reformok folytatására azonban nem jutott idő, mivel Rákosi és hívei csak a visszarendeződés lehetőségére vártak. Csoportjuknak pozíciói még mindig erősek voltak, hiszen az ő embereik ültek az államigazgatásban és a pártszervezetekben, egy ideig azonban nem mertek a [[Moszkva]] támogatását élvező miniszterelnök ellen cselekedni. Végül [[1955]] januárjában Rákosi kihasználta az [[Nyugat-Németország|NSZK]] [[Észak-atlanti Szerződés Szervezete|NATO]]-taggá válása miatti szovjet külpolitikai váltást, és elérte, hogy [[Moszkva|Moszkvába]] rendeljék riválisát, ahol Nagy Imre – általános megrökönyödésre – nem volt hajlandó önkritikát gyakorolni. Ettől függetlenül a márciusi pártvezetőségi ülés elmarasztalta a miniszterelnököt, akitől tavasszal minden tisztséget elvettek, sőt év végén még [[MDP]] (Magyar Dolgozók Pártja)-tagságát is megszüntették.
 
[[Fájl:Poznan 1956.jpg|bélyegkép|balra|250px|A [[Az 1956-os forradalom előzményei a kommunista blokkban|poznańi munkásfelkelés]], [[1956]]. [[június 28.]]]]
Az új miniszterelnök Rákosi egyik híve, [[Hegedüs András]] lett, azonban az enyhülés légköréhez szokott közélet – elsősorban az értelmiségi Petőfi Kör – és a kiszabadult párton belüli belső ellenzék miatt nem lehetett már visszaállítani a [[sztálinizmus]]t az országban. Rákosi helyzetét az is nehezítette, hogy [[Nyikita Szergejevics Hruscsov|Hruscsov]] békülni kezdett [[Josip Broz Tito|Titóval]], amivel a [[Rajk-per]] jogosságát kérdőjelezte meg, és az, hogy az [[SZKP XX. kongresszusa]] 1956 februárjában elítélte a sztálinista diktatúrát. Márciusban Rákosi beismerte, hogy [[Rajk László]] ügye provokáción alapult, és az ÁVH letartóztatott vezetőire hárított minden felelősséget. Májusban már be kellett ismernie, hogy neki is szerepe volt a bűnök elkövetésében, egyúttal az ellenállást a Petőfi Kör betiltásával próbálta letörni, ám hiába: az MDP vezetőségi ülésére érkező [[Anasztasz Ivanovics Mikojan|Anasztasz Mikojan]] közölte Rákosival, hogy le kell mondania párttitkári tisztségéről, amit ő meg is tett. Utóda a szintén sztálini vonalat követő [[Gerő Ernő]] lett, azaz lényegi változás nem történt.
 
[[1955]]-ben a [[Munkás-paraszt Vörös Hadsereg|Szovjet Hadsereg]] kivonult [[Ausztria]] általa megszállt övezeteiből. Az [[osztrák államszerződés]] megkötése és az ezt követő kiürítés Magyarországon is azt a reményt keltette, hogy a szovjet megszállók hamarosan kivonulnak innen is, erre azonban nem került sor.
 
[[1956]] júniusának végén a [[lengyelország]]i [[Poznań]] városában [[Az 1956-os forradalom előzményei a kommunista blokkban|munkásfelkelés]] tört ki, amit ugyan a kormányerők vérbe fojtottak, de a megingott hatalmú sztálinista pártvezetést leváltották, és az addig mellőzött [[Władysław Gomułka]] lett a lengyel kommunista párt új vezetője. Gomułka Moszkva ellenében Nagy Imre magyarországi reformjainak mintájára a diktatúrát enyhítő demokratikus reformok bevezetését kezdte meg Lengyelországban.
 
== Az 1956. októberi forradalmi helyzet ==
 
A helyzetre az újjáalakult Petőfi Körben és a [[Magyar Írók Szövetsége (1956)|Magyar Írók Szövetségében]] tömörülő értelmiség egyre nyíltabb politizálással reagált: Nagy Imre visszatérését követelték és bírálták [[Gerő Ernő]]t. [[október 6.|Október 6-án]] Rajk László és három kivégzett társa [[Rajk-temetés|újratemetésén]] 200&nbsp;000 fő jelent meg, és a diákság a [[Batthyány-örökmécses]]nél tüntetett. Este [[George Bernard Shaw|G. B. Shaw]] [[Szent Johanna (Shaw)|Szent Johannájának]] [[szeged]]i bemutatóján a közönség szintén a fennálló rend ellen tüntetett. Az elkövetkező hetekben országszerte egyre erőteljesebbé vált az ellenzék sajtóbeli szereplése, és a diákok is folytatták a szervezkedést. [[október 16.|Október 16-án]] Szegeden újjáalakult [[Magyar Egyetemi és Főiskolai Egyesületek Szövetsége]] (MEFESZ), az első, kommunistáktól független ifjúsági szervezet. Október 17-től [[Budapest]], [[Sopron]], [[Pécs]] és [[Miskolc]] szervezkedő egyetemi hallgatói is csatlakoztak a MEFESZ-hez. A szegedi diákok [[október 20.|október 20-i]] gyűlésükön pontokba foglalták demokratikus követeléseiket.
 
[[Fájl:BME K épület.jpeg|bélyegkép|280px|balra|A [[Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem|Műegyetem]], az egyik hely, ahonnan a fővárosi forradalom elindult]]
[[Fájl:Bem statue.jpg|thumb|170px|A Bem-szobor]]
Gomułka lengyelországi reformjaira Moszkva fegyveres beavatkozással fenyegetőzött, mire [[október 19.|október 19-én]] számos lengyel városban szovjetellenes tüntetések kezdődtek. A magyarországi reformellenzék a lengyelországi tüntetőkkel rokonszenvezett, és a diákszervezkedés is felgyorsult az egész országban. [[október 22.|Október 22-én]] a különböző egyetemek küldötteiket a [[Budapesti Műszaki Egyetem]]re irányították, ahol egy nagygyűlés zajlott le. Az egyetemisták itt elhatározták, hogy másnap délután három órára a lengyel néppel szimpatizáló tüntetést hirdetnek Budapesten. A demonstráció helyszíneként a [[Lengyel–magyar kapcsolatok|lengyel–magyar barátságot]] jelképező [[Bem József]] szobrát jelölték meg. A diákgyűlés elfogadta az egyetemisták híres [[Az 1956-os forradalom 16 pontja|16 pontos követeléseit]] is, amelyek már független, demokratikus Magyarország-képükkel jócskán túlmutattak a pártellenzék antisztálinista elképzelésein. A felhívás első pontja a [[Szovjetunió|szovjet]] csapatok kivonását szorgalmazta. Este a diákok képviselői megpróbálták beolvastatni a rokonszenvtüntetés hírét és a 16 pontot a [[Magyar Rádió]]ban, az utóbbit azonban a rádió vezetői megtagadták.
 
== A forradalom kitörése, október 23. ==
Kevéssé ismert tény, hogy a forradalom nem Budapesten kezdődött el és nem is a fővárosban hullott először vér, hanem [[Debrecen]]ben. [[október 23.|Október 23-án]] reggel debreceni diákok több ezres tömege gyűlt össze az egyetem előtt. A diákok innen jelszavakat skandálva és forradalmi dalokat énekelve, nyolcas sorokban a belvárosi pártszékházhoz vonultak, hogy az egyetemi ifjúság húsz pontos követelését kinyomtassák. A pártvezetés tárgyalt a diákok küldöttségével, majd [[Görbe János]] az épület erkélyéről elszavalta [[Petőfi Sándor]] ''Még kér a nép'' című versét.<ref name=Buda>[http://www.lato.ro/article.php/J%C3%A9gzajl%C3%A1s-r%C3%BCgyfakad%C3%A1s-t%C5%B1z/458/ Buda Ferenc: Jégzajlás, rügyfakadás, tűz] ([[Látó (folyóirat)|Látó]], 2006. október)</ref>
 
=== A budapesti tömegtüntetés ===
{{bővebben|Az 1956. október 23-i budapesti tüntetés}}
Október 23-án reggeltől a diákok által meghirdetett tüntetés engedélyezése körül óriási zűrzavar alakult ki a fővárosban. Reggel a rádió és a legnagyobb számú napilap, a ''[[A Szabad Nép az 1956-os forradalomban|Szabad Nép]]'' tényként adta hírül a demonstrációt. A felhíváshoz az Írószövetség, a Petőfi Kör, a párt ifjúsági szervezete, a DISZ, és számos más szervezet csatlakozott. Az MDP vezetése hosszas vita után betiltotta a tüntetést, majd kettő óra körül mégis engedélyezték, mindkét döntést beolvasva a Kossuth Rádióban. Sőt, ezt követően a párt vezetői a párt budapesti tagjait is felszólította a részvételre, hogy az eseményeket legalább mederben tarthassák. Ugyanakkor a város valamennyi stratégiai pontján mozgósították az ÁVH erőit.
[[Fájl:Stalin's Boots.jpg|thumb|left|160px|A [[Sztálin-szobor]] csizmái]]
 
Három órakor a Bem-szobor talapzatán állva [[Veres Péter]], a [[Magyar Írók Szövetsége]] elnöke felolvasta a szervezet kiáltványát a tömegnek,<ref>[http://mek.oszk.hu/01900/01937/html/szerviz/dokument/irok23s.htm Az Írószövetség 1956. október 23-i kiáltványa] (Megjelent az Irodalmi Újság 1956. október 23-i különszámában, valamint a Szabad Nép, 1956. október 23-i számában.)</ref> a diákok pedig a [[Az 1956-os forradalom 16 pontja|tizenhat pontot]]. Ezután [[Zbigniew Herbert]] lengyel író is köszöntőt mondott, majd [[Sinkovits Imre]] elszavalta a ''[[Nemzeti dal]]t''. A diákok megkoszorúzták a szobrot; a tüntetők létszáma ekkor már kb. 50&nbsp;000 fő lehetett,<ref>[http://www.freedomfighter56.com/hu_stories_eva.html freedomfighter56.com 56-os történetek]</ref> és a tömegnek igazából nem volt vezetője. Valaki kivágta egy [[Magyarország zászlaja|nemzeti színű zászló]] közepéből a szovjet mintájú címert, amit hamarosan minden zászlóval megtettek. A tüntetés a beszédek elhangzása után nem oszlott fel, hanem egyesek javaslatára a menet a [[Margit híd]]on át a [[Parlament]]hez vonult meghallgatni Nagy Imrét. 18 órára a Kossuth téren és a környező utcákban kb. 200&nbsp;000 ember gyűlt össze. A [[demonstráció]] szenvedélyektől fűtött, de békés volt. Végül este kilenc órakor Nagy Imre megjelent a [[Parlament]] ablakában, reformokat ígért, és hazatérésre szólította fel az embereket.
 
A tüntetés ideje alatt [[Gerő Ernő]] pártfőtitkár és köre riadóztatta a budapesti és a környékbeli katonai egységeket. Gerő telefonon katonai segítséget kért [[Nyikita Szergejevics Hruscsov|Hruscsovtól]]. Este nyolc órakor a [[Kossuth Rádió]] közvetítette a pártfőtitkár beszédét, amelyben [[sovinizmus|sovinisztának]], [[nacionalizmus|nacionalistának]] és [[antiszemitizmus|antiszemitának]] nevezte a tüntetést, önmagát a reformok képviselőjének nyilvánította, addigi politikáját helyesnek ítélte és a tüntetők minden követelésétől elzárkózott.
 
Este hat óra körül a [[Dózsa György út]]i [[Sztálin-szobor]]nál is tömeg gyűlt össze a tizenhat pont egyik követelése, a szobor eltávolítása céljából. A tüntetők a [[Himnusz]] éneklése mellett fél tíz körül végül ledöntötték a 10 méter magas és csaknem 6 tonna súlyú szobrot.<ref>[http://mek.oszk.hu/01200/01274/01274.pdf A magyar üggyel foglalkozó ENSZ-különbizottság jelentése (1957) II.A–II.C (19–20. old.)] [[Portable Document Format|PDF]]</ref> A diktátor monumentális szobrából a talapzaton csak a '''''csizmái''''' maradtak, s a népi humor a teret ''Csizma-térre'' keresztelte át. Sztálin '''''feje''''' pedig a pesti utcán hevert.
 
=== Események országszerte ===
{{bővebben|Az 1956-os forradalom Budapesten kívüli eseményei}}
A [[Debreceni Egyetem]]en [[október 23.|október 23-án]] délután ötkor folytatódott a tanácskozás, majd a diákok hat óra körül ismét a városközpontba vonultak, de most már a város lakossága is folyamatosan csatlakozott hozzájuk. Ekkor a megyei rendőrkapitányság Kossuth utcai székházából az ÁVH katonái figyelmeztetés nélkül lőni kezdték a békés tüntetőket, mire az emberek menekülni kezdtek és a tüntetés feloszlott. A sortűznek két halottja és számos sebesültje volt.<ref name=Buda/>
 
A [[miskolc]]i [[DIMÁVAG Gépgyár]] dolgozói elkészítették a borsodi munkások követeléseinek 21 pontját, és megalakították a demokratikus Munkásszervező Bizottságot, a [[Miskolci Egyetem]]en pedig megalakult a független Diákparlament.<ref>[http://www.rev.hu/html/hu/tanulmanyok/1956/rutgersh.html Szakolczai Attila: Az egész ország forradalma]</ref>
 
=== A Magyar Rádió ostroma ===
 
Nagy Imre Kossuth téri szereplése általános csalódást okozott, Gerő Ernő azt megelőző rádióbeszéde pedig hatalmas felzúdulást keltett a budapesti tüntetőkben. A tömeg egy része ezért felháborodásában a [[Magyar Rádió]] [[Bródy Sándor utca]]i épülete elé vonult. Itt azonban felfegyverzett [[ÁVH]]-s egységek fogadták őket. Miután sem [[könnygáz]]zal, sem tűzoltófecskendőkkel nem tudták a rohamosan növekvő emberáradatot feloszlatni, a rádió vezetése a tömeg rendelkezésére bocsátott egy felvevőkocsit, hogy a tizenhat pontot beolvashassák. Azonban hamarosan kiderült, hogy becsapásról van szó, mivel az elhangzottakból semmit nem közvetítettek. A tüntetők ezért a felvevőkocsival betörték az épület kapuját. A rádió vezetése ezután hajlandó volt fogadni egy tárgyalóküldöttséget, akiket azonban úgy tűnt, hogy odabent letartóztattak. Az összegyűlt tömegben egyre inkább elszabadultak az indulatok. A híradóezred katonái megpróbálták a Múzeum körútig szorítani a tömeget szuronyt szegezve rájuk. Ekkor azonban két, erősítésként érkezett [[harckocsi]] tévedésből áttörte a kordont, és nyomukban a tömeg újra a főbejárathoz nyomult. Ekkor a sötétben a katonák lövöldözni kezdtek a levegőbe, amit az épületben levő ÁVH-katonák támadásként értelmeztek és tüzet nyitottak a tömegre. Egy katonatiszt meghalt és két tüntető megsebesült. Az ÁVH egy mentőautóban megpróbált lőszer- és fegyverutánpótlást bejuttatni az épületbe, de a tüntetők leleplezték és megakadályozták az akciót. A rádióhoz kivezényelt katonák közül erre egyre többen átálltak a tüntetők pártjára, illetve átadták fegyverüket, a sapkájukról pedig letépték a [[vörös csillag]]ot. A tüntetők között ezenkívül több gyári munkás is fegyvert osztogatott, amelyeket az időközben feltört budapesti fegyverraktárakból szereztek. Két órával a véletlen incidens után a lövöldözés kiújult, és ezzel kezdetét vette a budapestiek fegyveres felkelése. A felkelők hajnalra elfoglalták a Rádió épületét. Az ottani stúdiók azonban addigra már használhatatlanná váltak, mivel a pártvezetőség lekapcsoltatta őket a [[Lakihegyi adótorony|rádióadóról]], és a parlamentben rendeztek be ideiglenes stúdiót. Innen szólt a Kossuth Rádió műsora a forradalom alatt, és még a forradalom leverése után is, egészen 1957 áprilisáig.<ref>[http://mek.oszk.hu/01200/01274/01274.pdf ENSZ-jelentés II.C (20. old.)] [[Portable Document Format|PDF]]</ref> A Lakihegyi adó november 7-én kezdett ismét műsort sugározni. Az adótornyokat a stúdióval összekötő kábel sértetlen maradt, de a forradalom napjaiban a vidéki adók a központitól eltérő műsort sugároztak, vagy hallgattak.
 
== Budapesti események, október 24–31. ==
=== A fegyveres felkelés kezdete ===
[[Fájl:Korvinkoz-budapest.jpg|thumb|200px|A kis szabadságharcos szobra a [[Corvin köz]]ben]]
[[október 24.|Október 24-én]] hajnalban a szovjet honvédelmi miniszter, [[Georgij Konsztantyinovics Zsukov|Georgij Zsukov]] parancsára a szovjet csapatok bevonultak Budapestre. Szovjet harckocsik sorakoztak fel az [[Országház]] körül, valamint a hídfőknél és a legfontosabb útkereszteződéseknél. A felfegyverzett forradalmárok válaszul a város több pontján barikádokat emeltek, és megkezdődtek az utcai harcok. A magyar rádió az Akadémia utcai pártközpontban berendezett stúdióból ugyanakkor folyamatosan ismételte az előző esti véleményt: fasiszta, reakciós elemek támadást intéztek a középületek ellen. Ezalatt az [[MDP]] vezetősége megerősítette pártfőtitkári pozíciójában [[Gerő Ernő]]t, és a forradalom leverésére katonai bizottság alakult, amely együttműködésről állapodott meg a [[székesfehérvár]]i különleges szovjet hadtesttel. Ugyanakkor azonban a nép által követelt kormányfőváltást is végrehajtották: a [[Kormány (állami szerv)|kormány]] ülésén [[Hegedüs András]]t leváltották és Nagy Imrét nevezték ki miniszterelnökké. (Lásd: [[Második Nagy Imre-kormány]]!)
 
[[Nagy Imre (politikus)|Nagy Imre]] legelőször is betiltotta a gyülekezéseket, valamint kijárási tilalmat és [[statárium]]ot rendelt el, majd délben miniszterelnöki rádióbeszédet mondott. A felkelőket a harcok beszüntetésére szólította fel, és ígéretet tett az [[1954]]-ben félbeszakadt politikai reformok folytatására. Ennek ellenére egész nap folytatódott a fegyveres ellenállási csoportok kialakulása a város különböző pontjain: [[Csillaghegy]]en, a [[Baross tér]]en, a [[Corvin köz]]nél (corvinisták), a [[Budapest VIII. kerülete|VIII.]] és [[Budapest IX. kerülete|IX. kerület]] déli részén, a [[Tompa utca|Tompa utcában]] és a [[Berzenczey utca|Berzenczey utcában]]. A felkelők a [[Bem laktanya|Bem laktanyából]] és a Timót utcai fegyverraktárból nagy mennyiségű fegyvert zsákmányoltak és az önkéntes jelentkezők ezreit fegyverezték fel. A fegyveres ellenállók sikerrel folytatták a harcot a megszállókkal szemben, és egymás után tették ártalmatlanná a szovjet harckocsikat, fogságba ejtve legénységüket. Az évek óta Magyarországon élő szovjet katonák számos esetben nyíltan barátkoztak a felkelőkkel, akik gyakran meggyőzték őket a forradalom tisztaságáról.
 
Délután az ÁVH-s őrök a [[Szabad Nép]] székházában fegyvertelen tüntetőket lőttek agyon és a holttesteket éppen akkor vitték ki az épületből, amikor egy csoport felfegyverzett forradalmár érkezett oda. Ettől kezdve a felkelők dühe a szovjet katonákról az [[ÁVH]] ellen fordult. A felkelők hamarosan elfoglalták az [[Athaeneum Nyomda|Athaeneum Nyomdát]], és megkezdődött a röpcédulák gyártása. A nap folyamán az [[Szovjetunió Kommunista Pártja|SZKP]] KB-küldöttségeként [[Anasztasz Ivanovics Mikojan|Anasztasz Mikojan]] és [[Mihail Andrejevics Szuszlov|Mihail Szuszlov]] megérkeztek Budapestre azzal a moszkvai utasítással, hogy a pártfőtitkári tisztségbe Gerő helyére azonnal [[Kádár János]]t kell kinevezni. Este nyolc órakor Kádár már a rádióban is beszélt, és az eseményeket Gerőhöz és Nagyhoz hasonlóan [[ellenforradalom|ellenforradalmi]] felkelésnek nevezte.<ref>[http://mek.oszk.hu/01200/01274/01274.pdf ENSZ-jelentés II.C, II.N, IV.B, IV.C és XI.H (20., 31., 52., 71. és 152. old.)] [[Portable Document Format|PDF]]</ref>
 
=== A Kossuth téri mészárlás és hatása ===
{{bővebben|Sortűz a Parlamentnél 1956-ban}}
[[Fájl:Budapešť, Belváros, Országház, revoluční vlajka.JPG|230px|thumb|right|Lyukas zászló a mai Kossuth téren]]
[[október 25.|Október 25-én]] hajnalra a szovjet csapatok visszafoglalták a Rádió épületét, majd reggel hat órakor a rádió beolvasta a kormány közleményét, mely szerint „az ellenforradalmi [[puccs]]kísérletet felszámolták”. A hírek hatására a délelőtt folyamán fegyvertelen tüntetők tömege gyűlt össze Budapest több pontján: a [[Deák tér (Budapest)|Deák téren]], a [[Bartók Béla út]]on, az [[Amerikai út]]on, az [[Astoria Szálló]]nál. A tüntetési menetek az Országház elé, a Kossuth térre vonultak, ahol Nagy Imre megjelenését követelték. Közben az [[Astoria (1956)|Astoriánál]] és máshol a várost ellenőrző szovjet harckocsik legénysége nyíltan a tüntetőkkel barátkozott, majd több szovjet harckocsi a tüntetők mellé állt és az embertömeggel együtt a Kossuth térre érkezett, ahol már számos szovjet harckocsi állomásozott egy napja. Délelőtt 11 óra körül mintegy 5000 békés tüntető gyűlt össze az Országház előtt. Ekkor a [[Földművelésügyi Minisztérium]], illetve a tér körüli más épületek tetejéről az ÁVH mesterlövészei tüzet nyitottak a tüntetőkre. Erre a szovjet harckocsik egyik része is a tömeg közé lőtt, míg a forradalomhoz pártolt másik részük a háztetőkön megbújó orvlövészekre tüzelt. A tömeg csak nehezen tudott a térről elmenekülni. A vérengzésnek 61 halálos áldozata és több mint 300 sebesültje volt az ENSZ jelentése szerint,<ref>[http://mek.oszk.hu/01200/01274/01274.pdf ENSZ-jelentés II.F és X.I (22. és 153. old.)] [[Portable Document Format|PDF]]</ref> amely azonban Mikojan és Szuszlov adatán alapul. Az áldozatok számát általában 100–200 közé teszik. Később még nagyon sok sebesült is meghalhatott, az összes áldozatok száma körülbelül 800–1000 körül lehetett.<ref>[http://www.magyarszemle.hu/cikk/20130228_a_kossuth_teri_tomeggyilkossagokrol Jobbágyi Gábor: A Kossuth téri tömeggyilkosságról]</ref>
 
A Kossuth téri tömegmészárlás végleg a fegyveres forradalom felé sodorta az eseményeket, ami hamarosan a kormány bukásához vezetett. A Corvin közi felkelők újult erővel lendültek támadásba a szovjet csapatok és az ÁVH egységei ellen. A vérengzést követően a pártvezetés Gerőt végre menesztette, és Kádár Jánost nevezték ki pártfőtitkárrá. Délután három óra után Kádár János és Nagy Imre beszéltek a rádióban. Kádár a népet az ellenforradalmárokkal szembeni fellépésre szólította fel, az október 23-i békés tüntetés céljait azonban becsületesnek nevezte. Nagy Imre szintén a szocialista rend megdöntésére irányuló fegyveres ellenforradalomról beszélt, a felkelőket a büntetlenség ígérete mellett ismét fegyverletételre szólította fel, és bejelentette, hogy a magyar kormány tárgyalásokat kezdeményez a szovjet haderők Magyarországról való kivonásáról.<ref>[http://kincsestar.radio.hu/jeles/kadarbesz25.htm Kádár János és Nagy Imre október 25-i rádióbeszéde]</ref> Közben [[Maléter Pál]] a kormány képviselőjeként utasítást kapott a rend tárgyalás útján történő helyreállítására, és estére sikerült [[fegyverszünet]]et kötnie a Corvin közi felkelőkkel, akik a [[Kilián laktanya|Kilián laktanyába]] húzódtak vissza. A nap folyamán sorra alakultak az egyetemeken és főiskolákon forradalmi diákbizottságok, a gyárakban munkástanácsok.
 
Az MDP vezetősége [[október 26.|október 26-án]] is szünet nélkül ülésezett. A katonai bizottság tagjai a felkelés könyörtelen leverését követelték, [[Losonczy Géza]] és [[Donáth Ferenc (politikus)|Donáth Ferenc]] viszont forradalomról beszéltek és sürgették a tárgyalást a felkelőkkel. A [[Széna tér (1956)|Széna téren]], a [[Móricz Zsigmond körtér]]en és a [[Thököly út]]–[[Dózsa György út]] kereszteződésében eközben új fegyveres csoportok alakultak, amelyek elsősorban [[Molotov-koktél]]ok bevetésével sikeresen küzdöttek a szovjet harckocsik ellen a város szűk utcáiban. Este fél hatkor a kormány amnesztiát hirdetett, amely valamennyi olyan felkelőre vonatkozott, aki 22 óráig leteszi a fegyvert. A hitelét vesztett kormány felhívása hatástalannak bizonyult.
 
=== A forradalom győzelme ===
 
A fegyveres felkelés sikere és gyors terjedése, valamint Gerő és Hegedüs bukása meglepte és először összezavarta a politikai vezetés tagjait. Az egyetlen politikus, aki a közvélemény és a szovjet vezetés szemében is hiteles maradt, Nagy Imre volt. Nagy Imre és támogatóinak csoportja végül hosszas mérlegelés után arra az álláspontra jutottak, hogy nem ellenforradalomról, hanem a [[szocializmus]] mellett álló népfelkelésről van szó. [[október 27.|Október 27-én]] délelőtt Nagy Imre új kormányt alakított, amelyben az MDP reformkommunista tagjai mellett helyet kapott a Kisgazdapárt két volt vezetője, [[Tildy Zoltán]] és [[Kovács Béla (politikus, 1908–1959)|Kovács Béla]] is. Az új kormány azonnali [[tűzszünet]]et és a nép követeléseinek megfelelő gyökeres politikai irányváltást határozott el. Éjszaka Nagy és Kádár a szovjet nagykövetségen hosszan tárgyalt Mikojannal és Szuszlovval arról, hogy a tűzszünet érdekében vonják ki a szovjet harckocsikat a fővárosból. Nagy Imre erőteljes fellépése nyomán végül az MDP politikai bizottságának ülése is jóváhagyta a kormány döntéseit a tűzszünetről, az események forradalomként való értelmezéséről és a felkelők követeléseinek részleges elfogadásáról.
<ref>[http://mek.oszk.hu/01200/01274/01274.pdf ENSZ-jelentés II.F (22. old.)] [[Portable Document Format|PDF]]</ref>
 
[[Fájl:Hungary coa aka Kossuth.png|bélyegkép|150px|[[Kossuth-címer]]]]
[[október 28.|Október 28-án]] reggel a szovjetek az éjszakai megállapodás ellenére támadást indítottak a Corvin köznél. A Kilián laktanyában lévő Maléter Pál ezredes és katonái, valamint a Kossuth Tüzér Tiszti Iskola odavezényelt százada viszont megtagadták a részvételt a felkelők elleni támadásban. A felkelők sorra semmisítették meg a szovjet harckocsikat. Kemény ellenállásuk miatt végül a felkelők elleni utolsó nagy szovjet támadás is kudarcba fulladt, és a támadók visszavonultak. Délben a kormány kihirdette a tűzszünetet és a felkelés követeléseinek elfogadását. A Parlamentben megalakult és ülést tartott az új kormány. A tűzszünet kihirdetése után a corvinisták fegyverszünetet kötöttek Maléterrel, aki a kormánycsapataival ezután átállt a felkelők oldalára. Nagy Imre este fél hat körül rádióbeszédben jelentette be az új kormány megalakulását, az általános amnesztiát a felkelés résztvevői számára, a szovjet csapatok kivonását Budapestről, az [[ÁVH]] feloszlatását, a [[Kossuth-címer]] bevezetését és [[március 15.|március 15-e]] nemzeti ünneppé nyilvánítását, valamint hogy az új kormány már nem ellenforradalomként, hanem nemzeti demokratikus mozgalomként értékeli a történteket.<ref>[http://www.rev.hu/history_of_56/szerviz/dokument/nagyi28s.htm Nagy Imre október 28-i rádióbeszéde]</ref>
Este tízkor a rádióban közleményben szólították fel a fiatalokat az alakuló nemzetőrséghez való csatlakozásra, és felfüggesztették a kijárási tilalmat. Éjjel Gerő, Hegedüs és jó néhány további sztálinista pártvezető családjukkal együtt repülőgépen Moszkvába menekültek. ''Október 28-án [[de facto]] győzött a forradalom''.
 
[[október 29.|Október 29-én]] a rendőrség, a katonaság és a felkelők vezetői megtárgyalták a fegyverszünet részleteit. [[Janza Károly]] parancsot adott [[forradalmi katonatanács]]ok alakítására. A nap során a főváros számos intézményében [[forradalmi bizottság]]ok alakultak. Tovább folyt a kormány által felállított nemzetőrség szervezése is, amelyet a rendőrség és a hadsereg mellett működő harmadik fegyveres alakulatként képzeltek el a forradalom vívmányainak megvédésére, a közrend biztosítására, illetve a fegyveres felkelők szervezett keretek közé illesztésére. Másnapra a harcok végleg elcsitultak, a szovjet csapatok zöme elhagyta Budapestet és visszavonultak a vidéki laktanyákba.
<ref>[http://mek.oszk.hu/01200/01274/01274.pdf ENSZ-jelentés II.F (23. old.)] [[Portable Document Format|PDF]]</ref>
 
=== A Köztársaság téri csata ===
{{bővebben|Köztársaság téri csata}}
[[október 30.|Október 30-án]] reggel a Köztársaság téren, az MDP budapesti bizottságának épülete előtt harcok kezdődtek. A [[konfliktus]] oka az volt, hogy a pártház védelmére kirendelt 46 ÁVH-s katona annak ellenére az épületben maradt, hogy Nagy Imre kormánya 28-án feloszlatta a szervezetet, amely így illegális fegyveres csoportnak minősült. A helyzetet súlyosbította, hogy az ÁVH-sok rendkívül provokatívan viselkedtek és a téren átvonuló nemzetőrökre, illetve fegyvertelen járókelőkre rálőttek, sőt többüket elfogták és az épületbe vitték. Az a hír is elterjedt, hogy föld alatti börtöneikben kínozzák őket. Ezért reggel egy nemzetőrcsapat hatolt be az épület előterébe, hogy megtudakolják, kik tartózkodnak odabent. A nemzetőröket azonban lövésekkel fogadták, sőt egy kézigránát is robbant, mire kimenekültek. Az ÁVH-sok ezzel az érvényben lévő tűzszünetet is felrúgták. A történtek miatt délelőtt a nemzetőrök, katonák és rendőrök spontán szerveződő csoportjai a tér bokrai és fái fedezékéből megkezdték a pártház ostromát, azonban a védők az ablakokból távcsöves [[lőfegyver|puskáikkal]] zúdítottak rájuk folyamatos tüzet. Az ostromlóknak a tér bokrai csak gyenge fedezéket nyújtottak, az épület felé rohanva pedig könnyű célpontot jelentettek a mesterlövészeknek, ezért igen sok volt a halottjuk és sebesültjük. Amikor a földön fekvő sebesültek elszállítására [[mentő]]sök érkeztek a helyszínre, az ÁVH-sok agyonlőtték őket is. Kora délután a pártház védelmére odarendelt magyar honvédségi harckocsik jelentek meg, ezek azonban magát az épületet lőtték szét. Ekkor [[Mező Imre]], a védők parancsnoka és két másik katonatiszt fehér zászlóval kijött az épületből, azonban valahonnan tűz zúdult rájuk, és sebesülten mindhárman elterültek a földön. Az ostromlók ezután behatoltak az épületbe, és az ellenálló ÁVH-s katonákat tűzharc után elfogták, míg a védők nagyobb része és az épületben megbújó belügyi és pártvezetők a szomszédos házak udvarán át elmenekültek.
 
A pártház elfoglalását követően az épület előtt összegyűlt fegyveres civilek egy kisebb csoportja bosszút követelt. Amikor az elfogott ÁVH-sokat az épületből kivezették, akkor ez az [[Agresszió (pszichológia)|agresszív]] csoport kilenc ÁVH-s kiskatonát a falhoz állítva kivégzett, holttestüket pedig a pártház előtt brutálisan meggyalázták – amit külföldi fotóriporterek meg is örökítettek. (Ezt az eseményt később a Kádár-rendszer az „ellenforradalommal” szembeni propaganda egyik fő elemeként használta fel.) A kegyetlenkedést a nemzetőrök és a helyszínre érkező corvinisták fékezték meg, Mező Imre és a többi elfogott ÁVH-s életét megmentve. A pártház védői közül kb. húsz személy vesztette életét, és az ostromlók halottainak száma is körülbelül ennyi lehetett.<ref>[http://epa.oszk.hu/00000/00003/00005/048-080.html Gosztonyi Péter: A Köztársaság téri ostrom és a kazamaták mítosza]</ref>
 
=== A többpártrendszer bevezetése és a szovjet kivonulás ===
A korábban betiltott politikai pártok, például a [[Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt|Független Kisgazdapárt]] (FKGP), a [[Magyarországi Szociáldemokrata Párt|Szociáldemokrata Párt]] (SZDP) és a [[Nemzeti Parasztpárt]] (NPP) újra megkezdhették működésüket, hogy az ország koalíciós kormányzásában való részvételre felkészüljenek. A gyors változások és a rövid idő miatt a nemzeti kormány nem tudta pontosan tisztázni politikai céljait, amelyeket a közvélemény is erőteljesen befolyásolt. Az újságok vezércikkei hangsúlyozták, hogy Magyarországnak semleges, többpártrendszerű szocialista demokráciának kell lennie.<ref>[http://mek.oszk.hu/01200/01274/01274.pdf ENSZ-jelentés XII.D (183. old.)] [[Portable Document Format|PDF]]</ref> A többpártrendszer bevezetése azonban késett, mivel Nagy Imre és kormánya egészen másban, a „demokratikus szocializmusban” gondolkodott: ''„ők a kommunista párt hegemóniájához ragaszkodnak, de ezen túlmenően nem változtatnak a belső politikai viszonyokon, amely szerint csak egyetlen politikai párt létezhet. A többi pártnak a rendszerrel egyetértő elemei csak a Hazafias Népfrontban mint segédcsapatok szerepelhetnek.”''<ref>[[Kéthly Anna]], 1958. Brüsszel, Tóbiás Áron (szerk.): ''In memoriam Nagy Imre– emlékezés egy miniszterelnökre'', 229. o. Szabad Tér Kiadó, 1989. ISBN 963026496x</ref> A kormányt csak napokkal később, az események alakulása kényszerítette rá a korlátozott többpártrendszer elfogadására.
 
Október 30-án délután végül Nagy Imre bejelentette az [[egypártrendszer]] megszűnését és a szabad [[parlamenti választások|választások]] előkészítését. Ezenkívül bejelentette, hogy a felkelőket bevonják az új [[karhatalom]] szervezésébe, eltörlik a parasztságot sújtó begyűjtési rendszert, és tárgyalásokat kezdenek a szovjet csapatok teljes kivonásáról. Nagy Imre minisztertanácsba kérette [[Jurij Vlagyimirovics Andropov|Andropovot]], ahol közölték vele a Varsói Szerződésből kilépésről szóló döntést, valamint számon kérték Andropovon az újabb beözönlő, hívatlan szovjet csapatokat. Kádár magyarázata szerint a szovjet haderő jelenléte ellenforradalmi megmozdulásokat válthat ki, ezért egyetért a javaslattal. Ha ez bekövetkezik, akkor Kádár véleménye szerint mint kommunistának és mint magyarnak egyetlen kötelessége marad: fegyverrel harcolni. Andropov estére azzal a javaslattal állt elő, hogy a szovjetek készek kivonni a csapatokat, amennyiben Magyarország visszavonja az ENSZ felé intézett kérését a magyar ügy napirendre tűzéséről. Nagy Imre ezt elfogadta.<ref>Heltai György: A Varsói Szerződés felmondása, Tóbiás Áron (szerk.): ''In memoriam Nagy Imre– emlékezés egy miniszterelnökre'', Szabad Tér Kiadó, 1989. ISBN 963026496x</ref>
 
A kormányzáshoz egy szűkebb, az [[1945]]-ös [[koalíció]]s pártokat tömörítő ideiglenes Nemzeti Kormányt állítottak fel. Ennek tagjai Nagy Imre, Losonczy Géza, Kádár János (MDP), [[Tildy Zoltán]], [[Kovács Béla (politikus, 1908)|Kovács Béla]] (FKGP) és [[Erdei Ferenc (szociológus)|Erdei Ferenc]] (NPP) voltak. A szociáldemokraták számára fenntartott helyet [[Kéthly Anna]] és az újjáalakult SZDP többi vezetője vonakodása miatt egyelőre nem töltötték be, Nagy Imre azonban velük is tárgyalást folytatott a széles nemzeti egységkormány létrehozásáról.
 
Nagy Imre tárgyalt a fegyveres felkelők vezetőivel is, és megállapodott velük az új nemzeti karhatalomban való részvételükről. Ennek megszervezésével a kormány [[Király Béla]] volt tábornokot bízta meg, aki ezekben a napokban szabadult a börtönből, mivel a forradalom előtt politikai fogolyként életfogytiglani büntetését töltötte. Másnap a fegyveres erők vezetői közös ülést tartottak a Kilián laktanyában. Az ülésen úgy döntöttek, hogy a [[Nemzetőrség (1956)|Nemzetőrség]] válik a hadsereget, a rendőrséget, a felkelők csoportjait és a nemzetőröket egyesítő egységes karhatalommá, és hogy a Király Béla vezetésével létrehozott irányító szervben, a Forradalmi Karhatalmi Bizottságban a felkelőcsoportok és a katonatanácsok küldöttei közösen vesznek részt.<ref>[http://www.halisnagykanizsa.bibl.hu/2004oktober/oktober_30.htm 1956. október 30.]</ref> A Honvédelmi Minisztériumban ezután összeállították az új katonai vezetés követeléseit, többek között a szovjet csapatoknak az ország egész területéről valókivonásáról és a [[Varsói Szerződés]] felmondásáról.
 
[[október 31.|Október 31-én]] a [[média (kommunikáció)|média]] hírül adta a leginkább várt hírt: a szovjet kormány határozatot hozott csapatainak Magyarországról történő kivonásáról! Nagy Imre kora délután beszédet mondott a Kossuth téren, amelyben bejelentette, hogy tárgyalások kezdődtek az országnak a Varsói Szerződésből való kilépéséről és hogy október 23-a nemzeti ünnep lesz.
 
A nap során az MDP elnöksége kimondta a párt feloszlatását, és helyette megalakult a [[Magyar Szocialista Munkáspárt]]. A négy nagy párt mellett sorra alakultak különböző kisebb politikai pártok is, mint a [[Keresztény Demokrata Néppárt]], a [[Magyar Forradalmárok Pártja]] és a [[Parasztszövetség]]. A Nemzeti Parasztpárt ugyanakkor [[Petőfi Párt]]ra változtatta a nevét, vezetőségi tagjai pedig a legnagyobb kortárs írók lettek: [[Bibó István (politikus)|Bibó István]], [[Féja Géza]], [[Illyés Gyula]], [[Keresztury Dezső]], [[Kodolányi János (író)|Kodolányi János]], [[Németh László (író)|Németh László]], [[Remenyik Zsigmond]], [[Sinka István]], [[Szabó Lőrinc]], [[Tamási Áron]].<ref>[http://1956.mti.hu/Pages/Chronology.aspx?ID=26 56 és az MTI]</ref>
 
A forradalom győzelme során a börtönökből kiengedték a politikai rabokat, köztük a legfontosabb személyt, [[Mindszenty József]] bíborost is, akit az új kormány hivatalosan is [[rehabilitálás|rehabilitált]]. A [[magyar katolikus egyház]] vezetőjének október 31-i útja [[Rétság]]ról Budapestre valóságos diadalmenet volt. A falvakban és a városokban, amelyeken átvonult, harangzúgás és virágeső fogadta. [[Újpest (városrész)|Újpesten]] akkora munkástömeg várta és köszöntötte, hogy az autó, amelyen ült, csak lépésben tudott előbbre jutni.<ref>[http://www.katolikus.hu/mindszenty.html#m6 Közy Horváth József: Mindszenty bíboros]</ref> A Magyar Forradalmárok Pártja a [[Rákóczi tér]]en rendezett tüntetésén Mindszenty-kormányt követelt. Ugyanezen a napon [[Ordass Lajos]] korábban bebörtönzött [[Magyarországi Evangélikus Egyház|evangélikus]] püspök is újra átvette hivatalát.
 
{{Lásd még|Pártok az 1956-os forradalom idején}}
 
== Országos események, október 24–31. ==
{{bővebben|Az 1956-os forradalom Budapesten kívüli eseményei}}
[[Fájl:Esztergom.tabla.1956.JPG|thumb|200px|Az esztergomi vérengzés emléktáblája]]
A budapesti eseményekkel egyidejűleg az ország nagyobb városaiban és kisebb településein is tüntetéseket, népgyűléseket tartottak, többek között [[Békéscsaba|Békéscsabán]], [[Dunaújváros|Dunapentelén]], [[Dunaszekcső]]n, [[Esztergom]]ban, [[Gyöngyös]]ön, [[Győr]]ött, [[Gyula (település)|Gyulán]], [[Kaposvár]]ott, [[Keszthely]]en, [[Komárom (Magyarország)|Komáromban]], [[Komló (település)|Komlón]], [[Miskolc]]on, [[Mohács]]on, [[Nagykanizsa|Nagykanizsán]], [[Nyíregyháza|Nyíregyházán]], [[Oroszlány]]ban, [[Ózd]]on, [[Paks]]on, [[Pápa (település)|Pápán]], [[Pécs]]ett, [[Salgótarján]]ban, [[Siófok]]on, [[Sopron]]ban, [[Szeged]]en, [[Szekszárd]]on, [[Szentes]]en, [[Szigetvár]]on, [[Szolnok]]on, [[Szombathely]]en, [[Tatabánya|Tatabányán]], [[Tiszafüred]]en, [[Vác]]ott és [[Veszprém]]ben. Vidéken is követelték a budapesti egyetemisták 16 pontjában foglaltak végrehajtását és a földek visszaadását. Az országban sok helyen elzavarták a korábbi vezetőket, ledöntötték a szovjet emlékműveket, leverték a vörös csillagokat, a helyi tanácsok irodáiból kidobálták és elégették a [[begyűjtés]]i íveket.
 
A hatalom azonban akárcsak Debrecenben és Budapesten, sok más településen is erőszakkal próbálta elfojtani a forradalmat. Október 24-én [[Székesfehérvár]]on a városháza előtt a békés tüntetőkre a szovjet katonák sortüzet adtak le, hatan életüket vesztették. Október 26-án és 27-én az ÁVH-s katonák fegyvertelen tüntetőkre nyitottak tüzet [[Baja|Baján]], [[Baji sortűz|Bajon]], [[Berzence|Berzencén]], [[Gödöllő]]n, [[Győr]]ött, [[Kalocsa|Kalocsán]], [[Kiskunhalas]]on (2 halott), [[Kecel]]en, [[Kiskőrös]]ön, [[Kecskemét]]en (3 halott), [[Miskolc]]on, [[Nagykanizsa|Nagykanizsán]], [[Örkény]]ben, [[Sopron]]ban, [[Szabadszállás]]on, [[Szeged]]en, [[Tata|Tatán]], [[Várpalota|Várpalotán]] és [[Zalaegerszeg]]en. A [[mosonmagyaróvár]]i sortűznek 52 halottja és 86 sebesültje volt, az [[Esztergom története#Az 1956-os forradalom|esztergomi vérengzésben]] 15 tüntető halt meg és legalább ötvenen megsebesültek. [[Tiszakécske|Tiszakécskén]] vadászgépről lőtték a felvonulókat (17 halott és 110 sebesült).<ref>http://kispest.fidelitas.hu/56.htm a {{MNL}} ''forradalom és szabadságharc, 1956'' című szócikke alapján ({{MNL|8|168–171}}).</ref> 1956. október 29-ig a békés tüntetők ellen összesen 61 sortűzre került sor az országban. A több száz halott és sebesült között számos asszony és gyerek is volt, és az áldozatok zöme hátulról szenvedte el sebesüléseit.<ref name=Schmidt/>
 
Az október 23-i gyilkos sortűzre a [[debrecen]]i lakosság általános politikai sztrájkkal válaszolt. Ennek eredményeként október 26-án a pártvezetés meghátrált és a polgárok demokratikusan választott képviselői vették át a város irányítását.<ref>[http://www.xxszazadintezet.hu/xxsz011215.html&d=1 Kósa Lajos előszava Filep Tibor: Debrecen 1956 című könyvéhez]</ref> 26-ától máshol is sorra alakultak a városi forradalmi bizottságok, nemzeti tanácsok, munkástanácsok, így például [[Baja|Baján]], Békéscsabán, [[Eger]]ben, Esztergomban, Győrött, Gyulán, Kaposváron, Komlón, Miskolcon, Nyíregyházán, Sopronban, Szekszárdon, Székesfehérváron, Szolnokon, Tatabányán és Zalaegerszegen. Máshol súlyos harcok robbantak ki a felkelők és az ÁVH között, mint Dunapentelén, Kecskeméten, Nyíregyházán, Tatán és Várpalotán. A rendőrök számos helyen a forradalmárok mellé álltak az ÁVH-val szemben. A felkelők mindenütt kiszabadították a börtönökben és munkatáborokban raboskodó politikai elítéltek ezreit. [[Lőkösháza|Lőkösházán]] és [[Battonya|Battonyán]] a lakosság felszedte a vasúti síneket, hogy megakadályozzák az újabb szovjet csapatok beszállítását. Mind több városban jöttek létre új független újságok és rádióállomások, mint a Szabad Győr Rádió és a Szabad Debrecen Rádió. Október 30-án valamennyi forradalmi bizottságot és munkástanácsot elismerte a Nemzeti Kormány, mint a települések, illetve a gyárak és bányák szabadon, demokratikusan választott új döntéshozó szerveit. A munkástanácsok elismerésével az üzemek és bányák valódi dolgozói tulajdonba kerültek, ami történelmileg is egyedülálló tett volt.
<ref>[http://mek.oszk.hu/01200/01274/01274.pdf ENSZ-jelentés II.E és XI. (22. és 154. old.)] [[Portable Document Format|PDF]]</ref>
 
== A forradalom nemzetközi visszhangja ==
{{bővebben|Az 1956-os forradalom nemzetközi visszhangja}}
 
[[Fájl:PKiN w W-wie.JPG|bélyegkép|170px|A [[varsó]]i tüntetés helyszíne]]
[[Fájl:BolyaiTERektoriHivatal.JPG|bélyegkép|170px|A [[kolozsvár]]i [[Bolyai Egyetem]]]]
A magyar forradalom hírére a [[Nyugat (égtáj)|nyugati]] országok számos városában szovjetellenes jelszavakkal vonultak ki a diákok az utcákra és a szovjet követségek elé. [[XII. Piusz pápa]] a világ [[katolicizmus|katolikusait]] imára szólította a felkelés győzelméért. Számos nyugati országból érkezett vér, gyógyszer és élelmiszer a [[Magyar Vöröskereszt]] számára.
 
[[Varsó]]ban október 24-én több százezres nagygyűlésre került sor a magyar forradalom mellett, ami az [[1956]]. októberi lengyelországi tüntetéssorozat igazi csúcspontját és egyben lezárását is jelentette. A lengyel napilapok nagy terjedelemben és objektíven számoltak be a magyarországi eseményekről. [[Władysław Gomułka|Gomułka]] és az új lengyel reformista pártvezetés is szövetségest látott [[Nagy Imre (politikus)|Nagy Imre]] kormányában. Október 28-án a [[Lengyel Munkáspárt]] (LEMP) nyilvános üzenetet intézett a magyar nemzethez, amelyben üdvözölték a magyar forradalmat. Ezzel mintegy „felhatalmazták” a lengyel társadalmat a magyarok melletti [[Internacionalizmus|szolidaritási]] mozgalomra, ami egyben levezető csatornaként is szolgált az októberi tüntetéssorozat által kiváltott érzelmeknek. Az október 28-tól Budapestre érkező lengyel vér- és segélyszállítmányok a legnagyobb mértékű külföldi segítséget jelentették a magyar forradalom napjaiban.<ref name=Tischler>[http://www.rev.hu/html/hu/kiadvanyok/evkonyv96_97/tischler.html Tischler János: A lengyel október és az 1956-os magyar forradalom kölcsönhatása]</ref>
 
Október 30-án a román egyetemisták mintegy 2500 diák részvételével nagygyűlést tartottak a [[temesvár]]i Műegyetemen, ahol a szolidaritásukat fejezték ki a magyar forradalommal, a szovjet csapatok kivonását és demokratikus reformokat követeltek. A hadsereg és a [[Securitate]] azonban bekerítette a diákokat, majd valamennyiüket gyűjtőtáborba hurcolták. November 1-jén, [[halottak napja|halottak napján]] a [[kolozsvár]]i magyar [[Bolyai Egyetem]] hallgatói a [[Házsongárdi temető|Házsongárdi Temetőben]] tartottak tömeges rokonszenvtüntetést a magyar forradalom mellett. Megemlékező beszédet mondtak, egy diák elszavalta [[Reményik Sándor]] ''Eredj, ha tudsz'' című versét, majd elénekelték a [[Magyarország himnusza|Himnuszt]]. Sok résztvevő nemzeti színű [[kokárda|kokárdát]] és gyászszalagot tűzött ki.<ref>[http://vincze.adatbank.transindex.ro/index.php Vincze Gábor: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944–1989]</ref> A [[bukarest]]i egyetemisták november 4-én próbáltak tömegtüntetést szervezni, de a szervezőket letartóztatták.
 
[[Dwight D. Eisenhower|Eisenhower]] amerikai elnök október 31-i elnökválasztási televíziós és rádióbeszédében a magyar nép iránti csodálatának adott hangot. Ugyanebben a beszédben azonban azt is kijelentette, hogy az [[Amerikai Egyesült Államok]] az új magyar vezetést nem tekinti potenciális szövetségesének és nem fog katonai segítséget nyújtani a magyaroknak.<ref>[http://www.lemontree.hu/egyebkep/linkkep/history/tortenetek/xx_szazad/1956.htm Bennett Kovrig: A felszabadításteória csődje. A magyar '56 és a nagyhatalmak] (Rubicon 1994/8)</ref> Ezzel Moszkva gyakorlatilag megkapta a jóváhagyást az invázióra.
 
Az Amerikai Egyesült Államok finanszírozásával működtetett [[Szabad Európa Rádió]] a magyarországi közvélemény egyik fő információs forrása volt ezekben a napokban. A november 4-i szovjet támadást követően a rádiócsatorna folyamatosan kitartásra biztatta a fegyveres felkelőket és a Nyugat várható katonai segítségéről beszélt.
 
== A szovjet döntés ==
{{bővebben|Az 1956-os forradalom és a Szovjetunió}}
 
A magyar forradalom első napjaiban maga a szovjet pártvezetés is megosztott volt. Hruscsov és a többség eleinte a katonai beavatkozás helyett a politikai megoldást, Nagy Imre reformkommunista vezetését támogatta. Miután azonban a koalíciós magyar kormány túllépett a Szovjetunió számára elfogadható reformok szintjén, az USA és a nyugati nagyhatalmak pedig kifejezték, hogy nem nyújtanak segítséget Magyarországnak, a szovjet politika vezetői is a katonai támadás mellett döntöttek. A döntést számos tényező indokolta. Az egyik fő indok az volt, hogy Magyarország ki akar lépni a Varsói Szerződésből és ki akarja nyilvánítani semlegességét, ami azzal fenyeget, hogy a Szovjetuniót határoló, [[szatellitállam]]okból kialakított egész kelet-európai védelmi és ideológiai ütközőzóna összeomlik. A szovjet pártvezetés ezért október 31-i ülésén úgy döntött, hogy megszegi a tűzszünetet és leveri a magyar forradalmat. Megtévesztésül ugyanakkor szovjet diplomatákat küldtek Nagy Imre kormányához, hogy megtárgyalják a szovjet csapatok kivonását. Október 31-én a ''[[Pravda|Pravdában]]'' megjelent cikk szerint „A szovjet kormány készen áll megkezdeni a szükséges tárgyalásokat a Magyar Népköztársaság kormányával és a Varsói Szerződés más tagállamaival a Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok kérdésében.”
 
[[november 1.|November 1-jén]] Kádár János, a Nagy Imre kormány államminisztere, és az aznap megalakított MSZMP vezetésének tagja [[Münnich Ferenc]] belügyminiszterrel az esti órákban, repülőgépen távozott Budapestről [[Moszkva|Moszkvába]] (egyes feltételezések szerint elrabolták), ahol két tárgyalást követően megbízták egy ideiglenes forradalmi kormány vezetésével.<ref>[http://mek.oszk.hu/01200/01274/01274.pdf ENSZ-jelentés II.J (26–27. old.)] [[Portable Document Format|PDF]]</ref> Eközben szovjet pártküldöttségek indultak valamennyi kommunista ország vezetőihez, többek között Jugoszláviába [[Josip Broz Tito|Titóhoz]], valamint [[Kína|Kínába]] is, hogy megegyezzenek velük a Magyarország elleni támadásról.
 
== A függetlenség kísérlete, november 1–3. ==
=== A semlegesség kihirdetése és a szovjet lépések ===
November 1-jén reggel a kormányülés foglalkozott a szovjet csapatok mozgásának kérdésével. Megállapították, hogy a Budapestről kivont szovjet katonai egységek körbezárták a repülőtereket, és hogy a keleti határokról újabb csapatok érkeznek és haladnak az ország belseje felé.<ref>[http://mek.oszk.hu/01200/01274/01274.pdf ENSZ-jelentés VIII.D (103. old.)] [[Portable Document Format|PDF]]</ref> A kormány berendelte [[Jurij Vlagyimirovics Andropov|Jurij Andropov]] nagykövetet, aki nem tudott kielégítő választ adni a csapatmozgásokra. A kormány ezek után úgy döntött, hogy felmondja a Varsói Szerződést, kinyilvánítja az ország semlegességét és az [[Egyesült Nemzetek Szervezete|ENSZ]]-hez fordul, hogy a semlegesség védelmére segítséget kérjen a nagyhatalmaktól.<ref>[http://www.gondola.hu/cikkek/15288 gondola.hu - Nagy Imre távirata az ENSZ főtitkárának, 1956. november 1.<!-- Robot generálta cím -->]</ref> Ugyanakkor megtiltotta a magyar alakulatoknak a szovjet csapatokkal szembeni ellenállást.
 
Este Nagy Imre a rádióban közzétette a kormány álláspontját, kihirdette Magyarország semlegességét.<ref>[http://www.gondola.hu/cikkek/15287 gondola.hu - Nagy Imre beszéde (A semlegesség bejelentése), 1956. november 1.<!-- Robot generálta cím -->]</ref> Később Mindszenty József rádiónyilatkozata hangzott el, majd [[Ravasz László]] [[Magyarországi református Egyház|református]] püspök és más népszerű személyiségek szóltak a megbékélés szükségességéről. Végül este tíz órakor elhangzott a rádióban Kádár János beszéde, melyben a történteket ''dicsőséges felkelésnek'' nevezi, majd bejelenti az MDP megszűnését és a [[Magyar Szocialista Munkáspárt]] megalakulását.<ref>[http://mek.oszk.hu/01900/01937/html/szerviz/dokument/kadar01s.htm Kádár János rádióbeszéde, 1956. november 1.]</ref> A beszéd egy reggel rögzített felvételről forgott, Kádár ugyanis ekkor már Moszkvában tartózkodott. Másnap Münnich Ferenccel együtt részt vett az SZKP Elnökségének ülésén, ahol elmondta véleményét a magyarországi helyzetről, és óvott a katonai beavatkozás veszélyeitől.<ref>[http://www.mozgovilag.hu/2001/02/feb5.htm Huszár Tibor: Kádár János eltűnése]</ref>
 
[[november 2.|November 2-án]] további szovjet csapatok érkeztek Magyarországra. A nap folyamán a korábban is az ország területén állomásozó szovjet hadosztály száma a korább ötről tizenhétre nőtt. Az újonnan érkezett csapatok legénysége főleg [[Közép-Ázsia|közép-ázsiai]] volt, akiket a feletteseik úgy tájékoztattak, hogy a német nácik ellen fognak harcolni. [[Ivan Sztyepanovics Konyev|Konyev marsall]], a Varsói Szerződés Egyesített Fegyveres Erőinek főparancsnoka Szolnokon berendezte főhadiszállását a magyarországi hadműveletek irányítására. Nagy Imre tiltakozott Andropovnál, majd tájékoztatta a Budapestre akkreditált nagyköveteket. Újabb táviratot küldött az ENSZ-hez, amelyben ismételten kérte Magyarország semlegességének elismerését, mint a szovjet csapatok kivonásának egyik zálogát.<ref>[http://www.gondola.hu/cikkek/15289 gondola.hu - Nagy Imre újabb távirata az ENSZ főtitkárának, 1956. november 2.<!-- Robot generálta cím -->]</ref> A kormány három delegációt állított össze: Losonczy Géza vezetésével Varsóba, a Varsói Szerződés felmondásáról és a szovjet csapatok kivonásáról tárgyalni; Nagy Imre vezetésével az [[Az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlése|ENSZ közgyűlésre]]; Maléter Pál vezetésével a szovjet csapatkivonás gyakorlati végrehajtásáról tárgyalni. Közben Király Béla kidolgozta Budapest védelmi tervét, a város fontosabb pontjaira pedig tüzérségi ütegeket telepítettek.
 
=== Nagykoalíció és semlegességi tárgyalások ===
[[Fájl:Fischer József 000b.jpg|bélyegkép|jobbra|120px|[[Fischer József (építész)|Fischer József]]]]
 
[[november 3.|November 3-án]] Nagy Imre új, szélesebb koalíciós kormányt alakított a következő tagokkal:
* [[B. Szabó István]] – [[államminiszter]]
* [[Bibó István (politikus)|Bibó István]] – államminiszter
* [[Farkas Ferenc (politikus)|Farkas Ferenc]] – államminiszter
* [[Fischer József (építész)|Fischer József]] – államminiszter
* [[Kádár János]] – államminiszter (távollétében)
* [[Kelemen Gyula]] – államminiszter
* [[Kéthly Anna]] – államminiszter
* [[Kovács Béla (politikus, 1908)|Kovács Béla]] – államminiszter
* [[Losonczy Géza]] – államminiszter
* [[Maléter Pál]] – honvédelmi miniszter
* '''[[Nagy Imre (politikus)|Nagy Imre]]''' – '''[[miniszterelnök]]''' és külügyminiszter
* [[Tildy Zoltán]] – miniszterelnök-helyettes
 
Délben szovjet–magyar tárgyalások kezdődtek a Parlamentben. Témái között volt a csapatkivonások lefolytatása, a távozó csapatok ünnepélyes búcsúztatása és a szovjet hősi emlékművek megóvása. A magyar delegációt Maléter Pál vezette. Megállapodás született arról, hogy a [[tököl]]i szovjet parancsnokságon folytatják a tárgyalásokat este. Maléter másnap 11 órára valamennyi fegyveres erő magasabb parancsnokait a Honvédelmi Minisztériumba rendelte.
 
Este nyolc órakor elhangzott Mindszenty József újabb rádióbeszéde. Ebben Nagy Imre kormányát a „bukott rendszer örököseinek” nevezte, és fellépett a katolikus egyház javainak visszaadása mellett.<ref>[http://www.mindentudas.hu/mindentudasegyeteme/20041102mindszenty1.html Mindszenty József rádióbeszéde]</ref>
 
Este kilenckor [[Erdei Ferenc (szociológus)|Erdei Ferenc]] és a hadsereg három legfontosabb vezetője, Maléter, [[Kovács István (politikus)|Kovács István]], a honvéd vezérkar főnöke és [[Szűcs Miklós]] hadműveleti csoportfőnök, valamint több katonai szakértő megérkezett Tökölre. Amikor Maléter hozzákezdett a magyar kormány álláspontjának ismertetéséhez, megjelent a teremben [[Ivan Szerov]] tábornok, a [[KGB]] vezetője, és letartóztatta a delegációt. Szerov mellett jelent meg több ÁVH-s tiszt is. Éjjelre a szovjet csapatok teljesen körbekerítették Budapestet.
 
== Nemzeti szabadságharc, november 4–11. ==
=== A szovjet invázió kezdete ===
 
[[Fájl:István Bibó politic c. 1935.jpg|bélyegkép|balra|200px|[[Bibó István (politikus)|Bibó István]]]]
[[Fájl:NagyImreUNJ.jpg|bélyegkép|jobbra|200px|[[Nagy Imre (politikus)|Nagy Imre]] szobra Szegeden]]
[[Fájl:Szétlőtt harckocsi a Móricz Zsigmond körtéren.jpg|bélyegkép|jobbra|200px|Szétlőtt harckocsi a [[Móricz Zsigmond körtér]]en]]
Hajnalban az ország egész területén megindult a szovjet támadás. Reggel 5 órakor az [[ungvár]]i rádió a Szovjetunió által kinevezett ellenkormány ([[Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány]]) ''Nyílt levél a dolgozó magyar néphez'' című közleményét sugározta, melynek aláírója ''Kádár János „miniszterelnök”'' volt.<ref>[http://mek.oszk.hu/01900/01937/html/szerviz/dokument/kadkorms.htm A Kádár-kormány felhívása, 1956. november 4.]</ref> 5 óra 20 perckor viszont a Kossuth Rádióban Nagy Imre mondta el a következő drámai szavakat:
{{Idézet 2|Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. Csapataink harcban állnak! A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével!|}}
 
A kormányfő fenti mondatait magyarul és valamennyi világnyelven többször megismételték. Ezt követően az adás különböző felhívások beolvasásával folytatódott, és Nagy Imre rádiószózatát ismételték meg, többször is. 8 óra előtt néhány perccel [[Háy Gyula]] és felesége [[Segítsetek! Segítsetek! Segítsetek!]] végű segélykiáltását sugározta a rádió magyarul, angolul, németül és oroszul. Ezt követően a Kossuth-rádió adása 8 óra 7 perckor zene közben megszakadt. Miután Jugoszlávia menedéket ajánlott fel a magyar kormánynak, végül Nagy Imre és a kormány többi tagja a családjukkal együtt a jugoszláv nagykövetségre érkeztek.
 
A szovjet csapatok már hajnalban bevonultak a fővárosba is egyszerre három irányból, előbb a pesti oldalt a Duna teljes vonalában ellenőrzésük alá vonva, majd Budára is átkelve. A harcot a Budaörsi úti laktanya megtámadásával kezdték, majd a város számos más megjelölt célpontja ellen is támadásba lendültek. Hamarosan valódi háborús helyzet alakult ki, és a kora reggeli órákban már a város szinte minden kerületében a szovjet ágyúk és harckocsilövések robaja hallatszott. Reggel 8 körül a Parlamentet védő magyar egységek a szovjet támadás nyomására letették a fegyvert. A kormánytagok közül ekkor már csak [[Bibó István (politikus)|Bibó István]] államminiszter maradt a Parlamentben, ahonnan kiáltványát szétküldte a nyugati országok nagykövetségeinek. A kiáltvány vége így hangzott:
{{Idézet 2|… A magyar népet felszólítom, hogy a megszálló hadsereget vagy az általa esetleg felállított bábkormányt törvényes felsőbbségnek ne tekintse, s vele szemben a passzív ellenállás összes fegyverével éljen… Magyarország népe elég vérrel adózott, hogy megmutassa a világnak a szabadsághoz és igazsághoz való ragaszkodását. Most a világ hatalmain van a sor, hogy megmutassák az Egyesült Nemzetek alapokmányában foglalt elvek erejét és a világ szabadságszerető népeinek erejét. Kérem a nagyhatalmak és az Egyesült Nemzetek bölcs és bátor döntését leigázott nemzetem szabadsága érdekében.|<ref>[http://mek.oszk.hu/01900/01937/html/szerviz/dokument/bibo4s.htm Bibó István kiáltványa, 1956. november 4.]</ref>}}
 
=== A szabadságharc eseményei ===
Katonailag változatos kép alakult ki. [[Óbuda (városrész)|Óbudán]] és [[Budapest XXI. kerülete|Csepelen]] a nemzetőrök álltak ellen a szovjet támadóknak, [[Soroksár]]nál, a [[Jászberényi út]]on, a [[Kőbányai út]]on, a [[Csajkovszkij park]]nál pedig a hivatásos katonák kerültek szembe a szovjetekkel. A szovjet csapatok délig elfoglalták a [[Honvédelmi Minisztérium]]ot, a [[Belügyminisztérium]]ot, a [[Budapesti Rendőr-főkapitányság]]ot és a rádiót. A szovjet páncélosok nem tettek különbséget a katonai és a polgári célpontok között, és a Nagykörúton és máshol egyenesen a lakóházakat lőtték. A lakosság az óvóhelyekre menekült. Budapest szovjet katonai parancsnoka kijárási tilalmat rendelt el, de a fegyveres ellenállást ez nem tudta megakadályozni.
 
A hivatásos magyar katonai alakulatok csak szórványos és összehangolatlan ellenállást tanúsítottak, bár egyetlen olyan egységről sem tudni, amely átállt volna a szovjetek oldalára. A nap során a szovjet csapatok lefegyverezték valamennyi hivatásos katonai alakulatot. Budapest védelmére a hivatásos hadsereg részéről csupán a [[Mecséri János]] alezredes által vezetett esztergomi hadosztály tett kísérletet. A védelmi harcok ezután áttolódtak a felkelési gócpontokra. A legerősebb fegyveres ellenállás a város ipari övezeteiben bontakozott ki, ezek ellen a szovjet hadvezetés egyidejűleg vetett be légicsapást és erős tüzérségi támadást.<ref>[http://mek.oszk.hu/01200/01274/01274.pdf ENSZ-jelentés V.B és V.C (58–62. old.)] [[Portable Document Format|PDF]]</ref>
 
[[november 5.|November 5-én]] a szovjetek összehangolt támadást intéztek a Kilián laktanya és a Corvin közi harcosok ellen, akik azonban visszaverték őket. [[Kőbánya|Kőbányán]], Óbudán, a VIII. kerületben ([[Baross tér]]), a IX. kerületben ([[Ferenc tér]], [[Tűzoltó utca]], [[Tompa utca]]), a [[Széna tér (1956)|Széna téren]] és a főpályaudvarokon az ellenállók szintén tovább tartották magukat a szovjet támadással szemben. A küzdelem jóval keményebb volt, mint amire a szovjetek számítottak. Budapesten kívül Magyarország számos más helységében is komoly katonai ellenállás bontakozott ki, a legjelentősebb [[Sztálinváros]]ban (Dunaújváros). Csak [[november 6.|november 6-án]] omlott össze az óriási túlerővel szemben a vidéki ellenállás, majd a budapesti ellenálló központok, így a Széna téri, a [[Gellért-hegy]]i és az óbudai, végül pedig a Corvin közi is, ahol mintegy 500 személy esett fogságba.
 
A Szovjetunió által létrehozott Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány a fővárosi harcok idején erős szovjet védelem alatt [[Szolnok]]on tartózkodott, ahol megkezdték az új karhatalom megszervezését (Néphadsereg Katonatanácsa). [[november 7.|November 7-én]] hajnalban Kádár János és kormányának tagjai szovjet harckocsik kíséretében megérkeztek Budapestre.<ref>[http://www.hhrf.org/karpatiigazszo/060729/ej02.html Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc]</ref> A Szovjetunió 16 hadosztállyal és 2000 harckocsival szállta meg Magyarországot.<!--1940-ben Hitlernek pontosan 2000 harckocsija volt, "Hruschov 1956-ban pontosan annyi tankot küldött Magyarországra, amennyi Hitlernek 1940-ben elég volt, hogy legyőzztön egy nagyhatalmat" - mondja Király Béla korábbi hadsereg tábornok a Freedom's Fury c. dokumentumfilmben. Ha Király Béla mondta is, akkor is butaság, nem tudok arról, hogy Hitler bármelyik nagyhatalmat legyőzte volna!!!-->
 
A szabadságharc legtovább kitartó harcosai a [[Budapest XXI. kerülete|csepeli]] ellenállók voltak. Csepel [[november 11.|november 11-i]] elfoglalásával a szovjet csapatok a fővárosban felszámolták a fegyveres ellenállást. Ekkor mondta el Kádár János november 4-e utáni első rádióbeszédét, amelyben a felkelést levertnek nyilvánította.<ref name="Főszerk. 2006"/> Ezzel összhangban a Népköztársaság Elnöki Tanácsa formálisan ekkor mentette fel a Nagy Imre-kormányt, választotta meg a Kádár-kormányt, és ezen döntéseit a Magyar Népköztársaság hivatalos lapja, a Magyar Közlöny Budapest, 1956. november 12., hétfői keltezésű 93. számában Dobi István s. k., a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Kristóf István s. k., a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára aláírással közzétette.<ref>Hasonmás kiadásban: ''Bibó István (1911-1979). Életút dokumentumokban''. Válogatta, összeállította Huszár Tibor. A felhasznált interjúkat készítette Huszár Tibor és Hanák Gábor. A kötetet szerkesztette: Litván György és S. Varga Katalin. 1956-os Intézet - Osiris-Századvég, Bp., 1995. 454. o.</ref>
 
=== A nemzetközi segítség kérdése ===
Világpolitikai szempontból a másik legnagyobb jelentőségű esemény ezekben a napokban az úgynevezett [[szuezi válság]], a [[Szuezi-csatorna]] államosítása miatt Egyiptom ellen folytatott közös izraeli–brit–francia háború volt. Bár számosan úgy tartják – és a nagyhatalmak is előszeretettel hivatkoznak erre presztízsokokból –, hogy a Nyugat várva várt közbeavatkozása a szuezi válság miatt maradt el, ez felettébb kétséges. A szovjet iratanyagból mindenesetre kitűnik, hogy Moszkva reakciója mindenképpen az intervenció lett volna, és a nyugati hatalmak beavatkozása sokkal súlyosabb konfliktusba sodorta volna a [[hidegháború]]s világot.<ref>[http://www.rev.hu/html/hu/kiadvanyok/mitoszok/bekes.html Békés Csaba: Győzhetett volna-e a magyar forradalom 1956-ban?]</ref> Tevőleges beavatkozás egyedül Spanyolország részéről merült fel.<ref name="Anderle Ádám: 1956 és a spanyol katonai beavatkozás kérdése. In Magyarország és a his-pán világ. Összeállította Anderle Ádám. Szeged, 2000, Hispánia ">[http://www.magyarforradalom1956.hu/forradalom_10805.html [www.magyarforradalom1956.hu&#93; - Bibliográfia / 2000-2001-ig<!-- Bot generated title -->]</ref>
{{-}}
 
== A szabadságharc leverése után ==
=== 1956. november–december ===
Elsősorban a [[Munkástanácsok (1956)|munkástanácsok]], de más forradalmi szervek is december elejéig folytatták a politikai [[sztrájk]]ot. Tárgyalóasztalhoz kényszerítették a Kádár-kormányt, szívósan képviselték a forradalmi célkitűzéseket. A [[november 14.|november 14-én]] megalakult a [[Nagy-budapesti Központi Munkástanács]] az ellenállás központja lett. [[november 21.|November 21-én]] megalakult a [[Magyar Értelmiség Forradalmi Tanácsa]]. A jugoszláv követségen tartózkodó Nagy Imre nem mondott le a kormányfői tisztségről (néhány nap után az Elnöki Tanács „felmentette”). [[november 22.|November 22-én]] a büntetlenség ígéretével kicsalták a menedékből és átmenetileg Romániába internálták.
 
A forradalom egy hónapos fordulóján, [[november 23.|november 23-án]] egy órára elnéptelenedtek Budapest utcái. [[december 4.|December 4-én]] gyászruhás asszonyok sok ezres menete ([[Asszonyok tüntetése]]) vonult végig a városon. December elején több városban került sor tüntetésekre és a tüntetőkre leadott sortüzekre (Budapest, Salgótarján, Miskolc).
 
Az ellenállásra a szovjetek nyílt támadással válaszoltak. Az MSZMP december elején ellenforradalomnak nyilvánította az októberi eseményeket, és egyre erőszakosabban léptek fel az ellenállókkal szemben. Bevezették a rögtönítélő bíráskodást, letartóztatták a munkástanácsok vezetőit és betiltották a Magyar Értelmiség Forradalmi Tanácsát, felfüggesztették az Írószövetség működését. Hamarosan statáriumot hirdettek és megkezdődött a magyar történelem egyik legsúlyosabb politikai leszámolása.
 
=== A megtorlás ===
[[Fájl:Kováts József Szeged.jpg|thumb|200px|Egy 1958-ban kivégzett szabadságharcos, Kováts József mellszobra Szegeden]]
A következő három évben mintegy 400 embert végeztek ki a forradalomban való részvételért, több mint 21&nbsp;668 személyt börtönöztek be, 16-18 ezer főt [[internálás|internáltak]].<ref name=Schmidt/> Mindezt az amnesztia ígérete után, és úgy hogy a résztvevők jelentős része elmenekült az országból. A börtönökben sokakat brutálisan vallattak, megkínoztak, köztük számos nőt és kiskorút is. Az 1957. évi 4. törvénnyel lehetővé tették a 16 év feletti fiatalkorúak esetében is a [[halálbüntetés]] kiszabását. (Lásd: [[Mansfeld Péter]] kivégzése!) A szovjet hadsereg által elfogottak közül további több száz főt szovjet hadbírósági eljárás során végeztek ki, mintegy 860 embert a Szovjetunió kényszermunkatáboraiba deportáltak.<ref name=Schmidt/>
<ref>Johanna Granville, [http://www.scribd.com/doc/14070377/Megtorlas-BudapestenSzovjet-invazio-es-normalizacio-Johanna-Granville "Megtorlás Budapesten. Szovjet invázió és normalizáció, 1956–1957"], Történelmi Szemle, 1997. 2. szám.</ref>
 
[[1958]]. [[június 9.]] és 15. között zajlott le az úgynevezett [[Nagy Imre-per]]. Nagy Imre volt miniszterelnököt, [[Gimes Miklós]]t és Maléter Pált halálra ítélték, [[Kopácsi Sándor]]t életfogytiglani börtönre, Donáth Ferencet 12 évi, [[Jánosi Ferenc]]et 8 évi, Tildy Zoltánt 6 évi börtönre, [[Vásárhelyi Miklós]]t pedig 5 évi börtönre ítélték. 16-án hajnalban Nagy Imrét, Maléter Pált és Gimes Miklóst a budapesti Gyűjtőfogház udvarán kivégezték. Holttestüket a börtön udvarán a legnagyobb titokban bebetonozták.
{{lásd még|Az 1956 utáni megtorlás során kivégzettek listája}}
 
Az első részleges amnesztia [[1959]]-ben volt, majd [[1963]]. [[március 21.|március 21-én]] egyszerre 3480 főt engedtek szabadon. A forradalmárok egy jelentős csoportja, mintegy 600 fő csak az [[1970-es évek]]ben kerülhetett szabadlábra.<ref name=Schmidt/>
 
=== A forradalom nemzetközi utóhatása ===
{{bővebben|Az 1956-os forradalom nemzetközi visszhangja}}
A magyar nép számára a forradalom dicsőséges bukás volt, amely egyrészt az idők során hozzájárult az elnyomás enyhítéséhez, másrészt erőt adott az alávetettség elviseléséhez, és olyan nemzetközi elismerést szerzett a magyarság számára, amilyenben az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|1848-as forradalom]] óta nem volt része.
 
Leverése után a magyar forradalmat egyöntetűen [[reakció]]s, [[fasizmus|fasiszta]] ellenforradalomként bélyegezte meg a [[keleti blokk]] valamennyi országának politikai vezetése, ez alól csak a lengyel vezetés volt kivétel. A magyar forradalom leverése a blokk többi országában és magában a Szovjetunióban is egy megszorítási és terrorhullám kezdetét jelentette. A Szovjetunióban a szimpátiájukat kifejezők ellen brutális kizárási és letartóztatási hullám következett.<ref>[http://mek.oszk.hu/02100/02129/html/1956.htm Szabó Miklós:A Szovjetunió története]</ref> Romániában pedig a megtorlás még súlyosabb volt, mint Magyarországon. A szervezkedő román egyetemisták bebörtönzése után 1958 áprilisától a romániai magyar értelmiségiek elleni tömeges letartóztatásokra és [[koncepciós per]]ekre került sor a magyarországi forradalommal való szimpatizálás vádjával. Több száz embert megkínoztak, kivégeztek, munkatáborokba zártak, felszámolták az önálló magyar nyelvű felsőoktatást és valósággal lefejezték a kisebbségi magyar értelmiségi réteget.<ref>[http://www.arts.u-szeged.hu/doktar/texts/tofalvi_56.html Tófalvi Zoltán: Az 1956-os magyar forradalom visszhangja Erdélyben]</ref><ref>Johanna Granville, [http://www.scribd.com/doc/13734484/Romanian-Students-Reactions-to-the-Hungarian-Revolution-of-1956 ''If Hope is Sin, Then We Are All Guilty: Romanian Students’ Reactions to the Hungarian Revolution and Soviet Intervention, 1956-1958''], ''Carl Beck Paper'', no. 1905 (April 2008): 1-78.</ref>
 
[[Csehszlovákia|Csehszlovákiában]] a magyar eseményekkel kapcsolatban már december elejére százával indultak a perek.<ref>[http://mek.oszk.hu/01900/01937/html/szerviz/kronolog/sulikro4.htm TANÁRI KÉZIKÖNYV az 1956-os forradalom történetét feldolgozó SULINET digitális órához: 1956. NOVEMBER 4. - DECEMBER 12]</ref>
 
A keleti blokkban lezajló terrorhullám alól egyedül Lengyelország volt kivétel. A forradalom leverésének hírére november 5-én a lengyel nagyvárosokban sok ezer fős néma tiltakozó demonstrációt és gyászfelvonulásokat tartottak. [[Władysław Gomułka|Gomułka]] 1956 novembere után igyekezett elkerülni minden olyan lépést Magyarországgal kapcsolatban, amely a lecsillapodott kedélyeket újra felizgathatta volna. A lengyel vezetés ezért később sem erőltette a „magyarországi ellenforradalom” koncepcióját (a kádári Magyarország későbbi erre vonatkozó megkereséseit is mindig elutasították), a továbbiakban inkább hallgattak az eseményekről.<ref name=Tischler/>
 
[[1957]] januárjában [[Dag Hammarskjöld]], [[Egyesült Nemzetek Szervezete|ENSZ]]-főtitkár speciális bizottságot állított fel a magyarországi események kivizsgálására. Az 1957 júniusában elkészült 268 oldalas jelentés a magyar nép emberi jogainak a Kádár-kormány és a Szovjetunió részéről való súlyos megsértését állapította meg.<ref>[http://mek.oszk.hu/01200/01274/01274.pdf ENSZ-jelentés II.N (30–32. old.)] [[Portable Document Format|PDF]]</ref> Az ENSZ közgyűlése ennek nyomán [[1958]]. [[december 12.|december 12-én]] közös nyilatkozatot fogadott el, amelyben elítéli a magyar nép elnyomását és a szovjet katonai megszállást, más érdemi lépés azonban nem történt. (Az eseményekhez hozzátartozik, hogy az ENSZ-bizottság dán tagja, [[Povl Bang-Jensen]] tisztázatlan körülmények között halt meg.)
 
[[Fájl:Budapest1956.jpg|jobbra|230px|bélyegkép|1956-os emlékmű a Parlamentnél]]
A magyar forradalom leverésének hatására a következő évtizedekben a két nagy katonai tömb (a Nyugat és a keleti blokk) kialakult hatalmi erőviszonya még inkább megkérdőjelezhetetlen valósággá vált, és jól megmutatkozott hogy a [[hidegháború]]s propaganda ellenére egyik félnek sem állt igazi érdekében ezen a helyzeten változtatni. A forradalom és leverése ugyanakkor a kommunista [[ideológia]] óriási erkölcsi hitelvesztését és befolyásának visszafordíthatatlan meggyengülését is eredményezte az egész világon. 1956 után nem lehetett többé nem tudomásul venni, hogy a Szovjetunióban és a fennhatósága alatt álló országokban fennálló rendszerek valójában népellenes, korrupt és életképtelen [[totalitárius diktatúra|totalitárius diktatúrák]]. A magyar forradalomnak ez a nemzetközi hatása végső soron a Szovjetunió és az egész keleti blokk válságát és bukását okozta.
 
== A forradalom emlékezete ==
[[Fájl:Powstanie Węgierskie-pomnik.JPG|230px|bélyegkép|A magyar forradalom emlékműve a lengyelországi [[Wrocław]]ban]]
[[Fájl:56-os emlékmű Kőszeg.JPG|230px|bélyegkép|[[Kőszeg]], 1956-ban hazánkból elmenekültek emlékére és a befogadó [[Ausztria|osztrák]] állam iránti hálából]]
A forradalom leverését követő évtizedekben tilos volt erről az időszakról beszélni, a kommunista hatalom [[ellenforradalom]]nak bélyegezte. [[1961]]. február 24-én Nagy Imre, Maléter Pál és Gimes Miklós földi maradványait titokban kihantolták és az [[301-es parcella|Új Köztemető 301-es parcellájában]] újra eltemették, a nyilvántartásba hamis neveket jegyezve be.
 
[[1988]]. [[június 5.|június 5-én]] a volt 1956-os elítéltek által alapított [[Történelmi Igazságtétel Bizottsága]] felhívást tett közzé, amelyben egyebek mellett a Nagy Imre-perben kivégzettek tisztességes eltemetését és [[rehabilitáció]]jukat követelték. [[június 16.|Június 16-án]] [[Párizs]]ban, a [[Père-Lachaise temető]] 44-es parcellájában felavatták Nagy Imre, Losonczy Géza, Maléter Pál, Szilágyi József, Gimes Miklós és a forradalom minden kivégzettjének jelképes síremlékét. Budapesten az Új Köztemető 301-es parcellájában, majd a [[Belváros (Budapest)|Belvárosban]] megemlékezést tartottak Nagy Imre kivégzésének 30. évfordulóján. A belvárosi megemlékezést a rendőrség erőszakkal oszlatta fel. [[1989]]. [[március 29.|március 29-én]] megkezdődött Nagy Imre, Gimes Miklós, Losonczy Géza, Maléter Pál és Szilágyi József jeltelenül eltemetett holttestének kihantolása. 1989. [[június 16.|június 16-án]] Nagy Imrét és mártírtársait ünnepélyesen újratemették Budapesten. A [[Hősök tere|Hősök terén]] több százezren hallgatták a szónokokat.
 
{{lásd még|Nagy Imre újratemetése}}
 
1989. [[július 6.|július 6-án]] a [[Legfelsőbb Bíróság]] Elnökségi Tanácsa a [[legfőbb ügyész]] [[törvényességi óvás]]a nyomán Nagy Imre és társai ítéletét hatályon kívül helyezte, és bűncselekmény hiányában felmentette őket. Ugyanezen a napon halt meg [[Kádár János]], a kommunista rezsim vezetője. Szimbolikus jelentőségű volt, hogy a bejelentés közben a teremben az emberek egymás kezébe adtak egy papírt, amire az volt írva, hogy „meghalt Kádár János”. A forradalom évfordulóján, 1989. október 23-án kiáltották ki a köztársaságot a Kossuth téren. A kettős évfordulót az 1990. évi XXVIII. törvény iktatta a nemzeti ünnepek sorába.<ref name ="1990. évi XXVIII. tv"/>
[[Fájl:Magyarország Köztársaság! 1989. október 23-án (2).jpg|thumb|right|230px|A Köztársaság kikiáltása - 1989. október 23.]]
 
[[2006]]. október 23-án, a forradalom 50. évfordulóján Budapesten, országszerte, sőt számos más országokban is nagyszabású megemlékezéseket tartottak, emlékműveket emeltek. [[George W. Bush]] amerikai elnök 2006. október 23-át [[8072-es elnöki proklamáció|az elismerés napjává]] nyilvánította.<ref>{{hivnyelv|en}} [http://www.presidency.ucsb.edu/ws/index.php?pid=24209 Proclamation 8072 - 50th Anniversary of the Hungarian Revolution]</ref> Budapesten az évforduló megemlékezései kapcsán erőszakos eseményekbe és rendőri brutalitásba torkolló zavargásokra került sor.
 
{{lásd még|Zavargások az 1956-os forradalom 50. évfordulóján}}
 
== Az 1956-os forradalom ismert személyiségei ==
{{oszloplista|3|
* [[Angyal István]]
* [[Brusznyai Árpád]]
* [[Dilinkó Gábor]]
* [[Donáth Ferenc (politikus)|Donáth Ferenc]]
* [[Dózsa László]]
* [[Erdei Ferenc (szociológus)|Erdei Ferenc]]
* [[Eörsi István]]
* [[Fónay Jenő]]
* [[Forintos György (szociológus)|Forintos György]]
* [[Für Lajos]]
* [[Gérecz Attila]]
* [[Gimes Miklós]]
* [[Göncz Árpád]]
* [[Háy Gyula]]
* [[Jánosi Ferenc]]
* [[Kecskési Tollas Tibor]]
* [[Kiss István (rendőr)|Kiss István]]
* [[Király Béla]]
* [[Kodály Zoltán]]
* [[Kopácsi Sándor]]
* [[Krassó György]]
* [[Mansfeld Péter]]
* [[Mesz János]]
* [[Mécs Imre]]
* [[Molnár V. József]]
* [[Nagy Imre]]
* [[Nizsalovszky Endre]]
* [[Pálinkás-Pallavicini Antal]]
* [[Pongrátz Gergely]]
* [[Rácz Sándor (politikus)|Rácz Sándor]]
* [[Szabó János (forradalmár)|Szabó János]]
* [[Szilágyi József (jogász)|Szilágyi József]]
* [[Tóth Ilona (forradalmár)|Tóth Ilona]]
* [[Vásárhelyi Miklós]]
* [[Wittner Mária]]
}}
 
== Érdekességek ==
* [[Az év embereinek listája|Az Év Embere]] a [[Time (magazin)|Time magazin]] választása szerint [[1956]]-ban „A magyar szabadságharcos” lett. A sors iróniája, hogy a következő évben a Time a magyar forradalmat leverő [[Nyikita Szergejevics Hruscsov]]ot választotta az év emberének.
* A forradalom elfojtása után [[Alberto Moravia]] író azt a javaslatot tette a világ országainak, hogy azokat az utcákat, ahol szovjet nagykövetség van, mind kereszteljék át „a legyilkolt magyarok utcájának”.
* A környező államok vezetésének formális hozzáállása mellett, több nemzet képviselője is spontán megfogalmazta, hozzáállását a magyar forradalomhoz, illetve ezen keresztül általánosan az európai népek szabadságvágyához. Olaszországból származik az ''[http://www.musicalternativa.com/mp3/RagazzidiBudapest.zip Avanti ragazzi di Budapest]'' (Előre budapesti srácok) című dal, az ''[http://kapuvar.network.hu/video/magyar_szabadsag/magyar_szabadsag__unkarin_vapaus Unkarin vapaus]'' (Magyar szabadság) című dalt pedig egy finn tanuló írta.
 
== Kapcsolódó szócikkek ==
{{oszloplista|2|
* [[Pesti srácok]]
* [[Széna tér (1956)]]
* [[Corvin köz]]
* [[Az 1956-os forradalom jelszavai]]
* [[Az 1956-os forradalom különleges pillanatai]]
* [[Az 1956-os forradalom vitatott hírei, eseményei]]
* [[Romák az 1956-os forradalomban]]
* [[Becenevek az 1956-os forradalomban]]
* [[Melbourne-i vérfürdő]]
* [[Az 1956-os forradalom a művészetekben]]
* [[Esztergom története#Az 1956-os forradalom|Az 1956-os forradalom esztergomi története]]
* [[Az Elismerés napja]]
* [[56-os Múzeum]]
* [[Zavargások az 1956-os forradalom 50. évfordulóján]]
* [[Segítsetek! Segítsetek! Segítsetek!]]
}}
 
== Jegyzetek ==
{{források}}
 
=== Bibliográfia ===
* [[Aczél Tamás]] – [[Méray Tibor]]: ''Tisztító vihar – Adalékok egy korszak történetéhez'' (München, 1982) ISBN 963-385-009-6
* [[Bak M. János]] – [[Kozák Gyula]] – [[Litván György]] – [[Rainer M. János]]: ''Az 1956-os magyar forradalom. Reform – Felkelés – Szabadságharc – Megtorlás.'' (Tankönyvkiadó, Budapest, 1991) {{hibás ISBN|963 18 4254 2}}
* [[Bibó István (politikus)|Bibó István]]: ''1956'' (Holnap kiadó, Budapest, 2003) ISBN 963-346-567-2
* [[Charles Gati]]: ''Vesztett illúziók'', Osiris Kiadó, Budapest, 2006, ISBN 963-389-866-8
* [[Gosztonyi Péter]]: ''Föltámadott a tenger…1956'' (Népszava, Budapest, 1989) ISBN 963-322-950-2
* Gosztonyi Péter: Az 1956-os forradalom számokban, Népszabadság, 1990. november 3.
* [[Halda Alíz]]: ''Magánügy'' (visszaemlékezés, Budapest, 2002) ISBN 963-9356-46-8
* [[Lipták Béla]]: ''35 nap.'' (BBS-INFO Kft., Budapest, 2003) ISBN 963-86288-9-8
* [[Méray Tibor]]: ''44 év után'' (Budapest, 2001) ISBN 973-8002-70-2
* [[Indro Montanelli]]: ''1956 Budapest. A [[Corriera della Sera]] kiküldött tudósítója jelenti.'' (Válogatás Indro Montanelli 1956-ban írt cikkeiből; Püski Kiadó, 1989) ISBN 963-02-6487-0
* [[Pongrátz Gergely]]: ''Corvin köz, 1956'' (Chicago, 1982; Budapest, 1989, 1992) ISBN 963-400-952-2
* [[Ripp Zoltán]]: ''1956. Forradalom és szabadságharc Magyarországon.'' (Korona Kiadó, Budapest, 2002) {{hibás ISBN|936 9376 26 4}}
* [[Szakolczai Attila]]: ''Az 1956-os forradalom és szabadságharc.'' (Budapest, 2001) ISBN 963-00-8072-9
* [[Nagy Imre (politikus)|Nagy Imre]]: ''Snagovi jegyzetek. Gondolatok, emlékezések, 1956–1957'' (Budapest, 2006) ISBN 963-9610-55-0
* "Monográfia" (szerk.: dr. Fejér Dénes). Az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeiről és szereplőiről Csongrád megyében rendőri (állambiztonsági) szemmel. [[Bába Kiadó]], Szeged 2009.
'''Idegen nyelven:'''
* [[Méray Tibor]]: ''Budapest (23 octobre 1956)'', Robert Laffont, Párizs, 1966, ISSN 0768 2891
* Granville, Johanna, ''The First Domino: International Decision Making During the Hungarian Crisis of 1956'', Texas A & M University Press, 2004. ISBN 1-58544-298-4.
* Sitariu, Mihaela, ''Oaza de libertate. Timişoara, 30 octombrie 1956''., 2004, ISBN 973-681-621-4
* Ürményházi Attila J. "The Hungarian Revolution-Uprising Budapest 1956", 2006, Hobart, Australia, ISBN 0-646-45885-X
 
=== További információk ===
{{Wikidézet|1956-os forradalom}}
{{commonskat|Hungarian Revolution of 1956}}
[[Fájl:1956 HungarianRevolution.gif|thumb|200px|A forradalom képekben]]
* [http://1956.lap.hu/ Linkgyűjtemény 1956-ról]
* [http://www.ma.hu/page/cikk/afc/0/156902/1 1956 eseménytörténete]
* [http://1956.mti.hu/Pages/56MTI.aspx Az MTI 1956-os oldalai]
* [http://www.vitezirend.org/Wojtowicztanulmanya.doc A lengyel társadalom reakciója az 1956-os magyarországi forradalmi eseményekre]
* [http://www.magyarforradalom1956.hu/ magyarforradalom1956.hu], a [[Terror Háza Múzeum]] időszaki kiállítása
 
'''Történeti kutatás:'''
* [http://www.rev.hu/ 1956-os Intézet]
* [http://mek.oszk.hu/01900/01937/ A forradalom története]
* [http://www.rev.hu/html/hu/tanulmanyok/1956/rutgersh.html Szakolczai Attila: Az egész ország forradalma]
* [http://www.1956.pl/Main,32.html 1956 lengyel és magyar eseményei] <!--Link a magyar változatra -->
* [http://www.konzulatus.uz.ua/docs/1956%20-%20Rainer%20M%20%20cikk%20magyarul.htm A forradalom és a nemzetközi összefüggések]
* [http://www.radio.hu/index.php?cikk_id=196570&rid=eUFUTQ== „Vesztett illúziók” – Charles Gati könyve az 1956-os forradalomról]
* [http://betiltva.com/files/csonka_forradalom_oknyomozo_tortenete1.php A forradalom oknyomozó története 1945-1956]
 
'''Cikkek:'''
* [http://www.mult-kor.hu/cikk.php?article=15351 A Forgószél hadművelettel verték le az 56-os forradalmat] (www.mult-kor.hu)
* [http://www.mult-kor.hu/folyoirat.php?folyo=26 A Mult-kor.hu e-folyóirata 56-ról] (www.mult-kor.hu)
* [http://www.mult-kor.hu/cikk.php?article=15349 A csehszlovák titkosszolgálat szerepe az 1956-os forradalomban] (www.mult-kor.hu)
* [http://www.mult-kor.hu/cikk.php?article=15317 A Securitatét meglepte az 1956-os forradalom] (www.mult-kor.hu)
* [http://www.mult-kor.hu/cikk.php?article=15353 Az 1956-os forradalom leverése a Nyílt Társadalom Archívumában] (www.mult-kor.hu)
* [http://nol.hu/infografika/cikk/421589/ A forradalom eseményei napról napra interaktív grafika Népszabadság Online]
* [http://www.magyarhirlap.hu/tortenelem/magukra_maradtak_a_magyarok....html Mihályi Balázs: 55 éve rontott ránk a Vörös Hadsereg] (Magyar Hírlap, 2011. november 4.)
 
'''Dokumentumfilmek:'''
* [http://cspv.hu/cspv_film/_info.html?film_id=03717 Freeedom's Fury (A Szabadság Vihara) 2006] - [http://vimeo.com/8141334 itt megtekinthető, angolul]
 
'''Visszaemlékezések:'''
* [http://www.freedomfighter56.com/ Személyes történetek a forradalomról]
* [http://hungaria.org/projects.php?projectid=2&menuid=33 Az események egy forradalmár szemszögéből]
* [http://www.szulo.hu/kids/k28/SOHA28.HTM Egy újságcikk a pusztításról]
 
'''Dokumentumok:'''
* [http://www.polhist.hu/index.php?option=com_phlev&controller=rep&fond_id=136&Itemid=68 1956-os gyűjtemény, Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár, PIL 290. f.]
* [http://www.polhist.hu/index.php?option=com_phlev&controller=rep&fond_id=360&Itemid=68 Röplapgyűjtemény, 1956-os forradalom és szabadságharc, Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár, PIL 978. f.]
* [http://mek.oszk.hu/04000/04056/html/ 1956-os röplapok és plakátok]
* [http://mek.oszk.hu/kiallitas/1956/ 1956 a Magyar Elektronikus Könyvtár dokumentumaiban] – virtuális kiállítás korabeli képekkel, röplapokkal, újságokkal
* [http://epa.oszk.hu/html/vgi/boritolapuj.phtml?id=00985 Népakarat – 1956]
* [http://epa.oszk.hu/html/vgi/boritolapuj.phtml?id=00987 Népszabadság – 1956]
* [http://epa.oszk.hu/html/vgi/boritolapuj.phtml?id=00986 Népszava – 1956]
* [http://www.idf.ru/8/doc.shtml Az 1956-os forradalom orosz dokumentumai az Alexandr Jakovlev „Nemzetközi alapítvány a demokráciáért” honlapján] ([[orosz nyelv]]en)
* [http://www.flickr.com/photos/dbforum/sets/72057594070651030/ 1956-os újságok címoldalai]
* '''[http://www.osaarchivum.org/ OSA - 1956-os Digitális Archívum]'''
 
'''Hang:'''
* [http://kincsestar.radio.hu/jeles/jelesokt.23.php A Magyar Rádió 1956-os hangtára]
 
'''Képek:'''
* [http://www.flickr.com/groups/hungary-1956/ Magyarország 1956] Flickr csoport
* [http://www.magyarorszag.hu/2004oktober23/gal.htm 1956-os képek]
 
'''50 éves megemlékezés:'''
* [http://www.19562006.hu/ Az 50 éves évforduló honlapja]
* [http://www.fn.hu/csatorna/314/56.php A FigyelőNet összefoglalója '56-ról]
* [http://www.sg.hu/cikkek/48047 A SuperGamez online tudományos- és technikai újság összefoglalója. (videókkal)]
* [http://www.dbvk.hu/1956/ A Debreceni Városi Könyvtár virtuális kiállítása]
* [http://mek.oszk.hu/03900/03955/03955.pdf Gloria Victis – Az 1956-os magyar szabadságharc költői visszhangja a nagyvilágban. Mikes International, 2006] ([[Portable Document Format|PDF]])
* [http://www.nol.hu/infografika/cikk/421589/ A Népszabadság kronológiája (grafika/animáció flashben)]
* [http://szabadnet.origo.hu/ Az <nowiki>[Origo]</nowiki> összeállítása]
* [http://www.mult-kor.hu/cikk.php?article=14163 1956–2006: a forradalom 50 éve] (www.mult-kor.hu)
* [http://1956.fidesz.hu/ A Fidesz '56-os megemlékezése.]
 
'''Szépirodalmi ábrázolás:'''
* [http://www.forrasfolyoirat.hu/0204/pomogats.html Pomogáts Béla: „Mikor a rózsák nyílni kezdtek” – 1956 az irodalom emlékezetében]
 
'''Humor'''
* [http://hvg.hu/hvgfriss/2006.42/200642HVGFriss138.aspx „Megszállottan mosolyogni”. 1956 és a humor] (HVG, 2006/42 - ingyenes regisztráció szükséges)
 
'''Érdekességek'''
* [[Philharmonia Hungarica|Egy elhallgatott zenekar – az '56-sokból álló Philharmonia Hungarica]]
 
'''56 fegyverei'''
* [http://www.haborumuveszete.hu/rovatok/fegyverek/lo/rpd/ Az RPD golyószóró]
* [http://www.haborumuveszete.hu/rovatok/fegyverek/lo/pps41/56 A PPS géppisztoly]
* [http://www.haborumuveszete.hu/rovatok/fegyverek/pancelosok/jsz/ A Sztálin harckocsi]
* [http://www.haborumuveszete.hu/rovatok/fegyverek/pancelosok/t-54/ Budapest utcáin főpróbáztak az új szovjet páncélosok – I. rész]
* [http://www.haborumuveszete.hu/rovatok/fegyverek/pancelosok/pt-76/ Budapest utcáin főpróbáztak az új szovjet páncélosok – II. rész]
* [http://www.haborumuveszete.hu/rovatok/fegyverek/lo/t_34_1/ A T-34 harckocsi I. rész]
* [http://www.haborumuveszete.hu/rovatok/fegyverek/lo/t_34_2/ A T-34/85 harckocsi II. rész]
* [http://www.nol.hu/infografika/cikk/421588/ Népszabadság animáció a fegyverekről.]
 
'''Emléke'''
* [http://www.kozterkep.hu/artpieces/index/page:1?text=1956&in_titles=0&in_titles=1&in_descriptions=0&artist=&city=&country_id=&county_id=&district_id=&unveil_year_start=&unveil_year_end=&artpiece_condition_id=&parameters=&szoborlap=0 56-os emlékművek Magyarországon]
 
{{hidegháború}}
{{kiemelt}}
 
{{DEFAULTSORT:1956osforradalom}}
[[Kategória:1956-os forradalom| ]]
 
== További információk ==
*[http://mek.oszk.hu/10000/10009/index.phtml Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc követelései és programja] (MEK)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/1956-os_forradalom”