Magyar zsidó családban született, édesapja Klein Fülöp tejkereskedő, édesanyja Friedmann Fanni volt. Középiskolába a Tavaszmező utcai gimnáziumba járt. 20 évesen a Galilei Kör egyik alapítója volt, majd a szervezet titkára, s elnöke, illetve folyóiratának ([[Szabadgondolat (folyóirat)|Szabadgondolat]]) szerkesztője volt (1911-1912). 1911-ben orvosi oklevelének megszerzése után a Rókus Kórházban helyezkedett el mint másodorvos, később pedig mint főorvos. Orvosként részt vett az első világháborúban. 1914-től közel öt éven át volt a PRP ifjúsági csoportjának irányítója. A [[Magyarországi Tanácsköztársaság]] alatt a Népjóléti Népbiztosság Közegészségügyi Intézetének adjunktusaként működött, s ő szervezte az intézet járványbizottságát. A kommün alatti tevékenysége miatt a következő évben elbocsátották. Az 1930-as években szervezte a ''keddi társaság''ot, amelynek tagja is lett.
=== További élete ===
[[Fájl:Budapesti szavazo lap 1945.jpg|bélyegkép|jobbra|400px|Szavazólap 1945-ben]]
Kende 1920-bantól 1946-ig a Központi Tejcsarnok Vállalatnál kezdett dolgoznidolgozott, mint élelmiszerhigiénikus, illetve bakteriológus. IttAz dolgozott1930-as egészenévekben 1946-igszervezte a ''keddi társaság''ot, amelynek egyben tagja is volt. 1945-ben az Országos Tejipari Vállalat igazgatójának tették meg, s a főváros tejellátása az ő feladata volt. Ugyanezen évtől kezdve 3 éven át volt a [[Magyar Radikális Párt]] ügyvezető elnöke, illetve választási vezetője. Az [[1945-ös magyarországi nemzetgyűlési választás|1945-ös választások]] során képviselőjelölt volt, az [[1947-es magyarországi országgyűlési választás|1947-es választásokon]] pedig pótképviselő. December 12-től behívott képviselő volt. Kezdetben a Magyar Radikális Párt nagy-budapesti, később a Magyar Függetlenségi Népfront országos, majd pedig (1953. május 17. – 1958. szeptember 26.) a Pest megyei listájáról. 1948-ban, mint pártja vezérszónoka, az államosítás mellett szólalt fel. 1947-től 11 éven át országgyűlési képviselőként működött, 1950-től szintén 11 éven át pedig a XIII. Kerületi Tanács, illetve Fővárosi Tanács egyik tagja, s ezen utóbbi szervezet Egészségügyi Állandó Bizottságának elnöke volt. 1948-tól két éven át az Országos Közegészségügyi Intézet osztályigazgatója volt. 1950-től az Élelmiszeripari Minisztérium szaktanácsadója egészen 1958-ig. 1959 és 1962 között a Tejipari Központ bakteriológiai laboratóriumának munkatársa volt, majd pedig 1966-os nyugdíjba vonulásáig az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet munkatársaként dolgozott.
Az 1940-es évek második felétől<ref> Egyes forrásokban 1945, míg másutt 1948, illetve 1949 szerepel. </ref> kezdve 1950-ig a Haladás című lapot szerkesztette.
