Wikipédia

„Barcelona (album)” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nincs szerkesztési összefoglaló
26. sor:
A '''''Barcelona''''' [[Freddie Mercury]] énekes és [[Montserrat Caballé]] operaénekesnő közös albuma, amely az [[Opera (színmű)|opera]] és a [[popzene]] műfaját [[Crossover (zene)|keresztező]] dalokat tartalmazott. A lemez 1988. október 10-én jelent meg a [[Polydor Records]] kiadásában. Az album készítésében rajtuk kívül nagymértékben közreműködött producerként és zeneszerzőként [[Mike Moran]], valamint producerként és hangmérnökként [[David Richards (producer)|David Richards]]. 1986 végén Pino Sagliocco, a [[Queen]] spanyolországi munkatársa hozta össze a találkozót a két művész között, miután Mercury megemlítette egy spanyolországi televízió-műsorban, hogy szívesen dolgozna együtt az énekesnővel. Sagliocco terve mindössze annyi volt, hogy lépjenek fel együtt egy [[Barcelona|barcelonai]] rendezvényen, de Mercury és Caballé az első találkozásuk után úgy döntöttek, egy egész albumnyi duettet készítenek.
 
A felvételek 1987 eleje és 1988 közepe között zajlottak nagyrészt Londonban, kisebb részt a svájci Montreux-ban. Caballé sűrű programja és koncert-kötelezettségei miatt kevés időt tudott velük tölteni a stúdióban, így főleg Moranra és Mercury-raMercuryra hárult a feladat, hogy megírják a dalokat, és felvegyék az alapokat, ehhez igazítva énekelte el később a díva az ő részeit. A rugalmasság érdekében a címadó dal kivételével nem alkalmaztak valódi zenekart, hanem Moran programozta szintetizátorokon a zenei háttereket. Mercury-tMercuryt és Morant minden dalnál jelölték szerzőnek, általánosságban a szöveget az előbbi, a zene nagy részét az utóbbi szerezte. Idő szűke miatt két dal szövegét [[Tim Rice]] írta, illetve Mercury felajánlására egy dal szövegét Caballé.
 
Az albumról kislemezként a "The Golden Boy", a "How Can I Go On" és "[[Barcelona (dal)|Barcelona]]" dalok jelentek meg. Utóbbi volt az album fő dala: a legsikeresebb slágere, és az [[1992. évi nyári olimpiai játékok]] nem hivatalos dala lett. A lemez megjelenése után Caballé és Mercury előadott róla élőben pár dalt. Utóbbi a projekt kedvéért levágatta a bajszát, és visszafogta a rockzenészként rá jellemző vadságot, ami mind a lemezborítón, mind az élő előadásokon észrevehető volt. Eredeti megjelenésekor mérsékelt közönségsikert aratott, de Mercury halála után, 1992-ben újra megjelent, valamivel nagyobb érdeklődést keltve. A kritikusok általában vegyesen fogadták, de a többségük értékelte a szokatlanságát és kifinomultságát. Megjelenésének huszonötödik évfordulójára újra kiadták, amely alkalomra minden dalát klasszikus zenekari kísérettel újra felvették.
 
==Háttér==
Freddie Mercury a [[Queen]] énekeseként 1986 nyarán részt vett az együttes ''[[Magic Tour]]'' elvnevezésű nagyszabású és nagy sikerű európai turnéján. A turné után a Queen szüneteltette a közös munkát, Mercury pedig 1987 elején kiadta a „[[The Great Pretender]]” című klasszikus dal feldolgozását, amely jól szerepelt Angliában. A dal megjelenése után terjedt el a pletyka, hogy esetleg feldolgozásalbumot készít.{{h|Purvis|2007|p=88}} [[Montserrat Caballé]]t 1981 januárjában látta először élőben. Az operát addig csak távolról szemlélő énekest a személyi titkára, Peter Freestone győzte meg, hogy látogasson el az énekesnő a [[Royal Opera House|Covent Garden]]ben tartott koncertjére. Mercury-raMercuryra nagy hatással volt az előadás, attól kezdve Caballé nagy tisztelője lett.{{h|Freestone–Evans|2006|p=87–88}}
 
1986 augusztusában egy spanyolországi televíziós interjúban megkérdezték tőle, hogy melyik énekesnőt tiszteli a legjobban, és ő azonnal Caballét említette. Pino Sagliocco, az együttes spanyolországi promotere látva az interjút arra gondolt, hogy összehozná a két előadót egy duett erejéig. Sagliocco volt a rendezője az ''Ibiza 92'' koncertnek, amely azt ünnepelte, hogy Barcelona nyerte meg az [[1992. évi nyári olimpiai játékok|1992-es nyári olimpia]] rendezési jogát. Felkereste [[Jim Beach]]-t, a Queen ügyvédjét, és megszerveztek egy találkozót Mercury és Caballé között.{{h|Freestone–Evans|2006|p=89}}{{h|Blake|2010|p=329}} Mercury eleinte ódzkodott az ötlettől, nem tartotta magát alkalmasnak rá, végül mégis belement. Caballé küldött neki a fellépéseit megörökítő videokazettákat, hogy tudja tanulmányozni az előadói stílusát. Cserébe Mercury is küldött kazettákat a saját fellépéseiről.{{h|Freestone–Evans|2006|p=89}}
38. sor:
 
==Felvételek==
Mercury és Moran már 1987 januárjában elkezdett dolgozni a ''Barceloná''val kapcsolatos dalokon, és sok ötletüket szalagra rögzítették. Az akkor született ötleteiket is megmutatták később Caballénak, és sokuk fel is került az albumra.{{h|Purvis|2007|p=88–89}} 1987. március 29-én Caballé fellépett a londoni [[Royal Opera House|Covent Garden]]ben, Mercury pedig megnézte az előadást. Az énekesnő a koncerten meglepetésként előadta az Exercises in Free Love-ot, miközben Moran zongorán kísérte.{{h|Promane|2009|p=145}} A koncert után az este hátralevő részében az Mercury, Moran és Caballé közös ötleteken dolgoztak, utóbbi előadta a saját ötleteit is, amelyeket ugyancsak felhasználtak az album készítésekor.{{h|Freestone–Evans|2006|p=93–94}} Egyes változatok szerint ekkor kérte meg Mercury-tMercuryt, hogy írjon egy dalt a szülővárosáról, Moran szerint viszont nem merült fel ilyesmi, a „Barcelona” cím és téma ötlete később került elő.{{h|Promane|2009|p=146–147}}
 
A felvételeket nagyobb részt a londoni [[Townhouse Studios]]ban, kisebb részt a Queen tulajdonában álló svájci [[Mountain Studios]]ban készítették.{{h|Gunn–Jenkins|1992|p=282}} 1987 közepe-vége felé tovább simították a meglévő demókat, illetve külsős szövegírót vontak be két dalhoz, időszűke miatt.{{h|Purvis|2007|p=144, 156, 167, 192}} Caballé sűrű koncertprogramja miatt nagyon kevés időt tudott velük tölteni, így csak a legritkább esetben énekelt együtt valóban Mercury-valMercuryval.{{h|Purvis|2007|p=89}} Ezért Mercury és Moran – [[David Richards (producer)|David Richards]] társproduceri segítségével – komplett zenei háttereket vettek fel, minden részletet teljesen kidolgozva, amelyből egyedül Caballé énekei hiányzott. Ráadásként Mercury falzettben, Caballé hangját utánozva felénekelte az énekesnő részeit is, egyfajta iránymutatást adva neki ezzel. Az így elkészült felvételeket kettesével küldték el Caballénak, aki gyakorolt rájuk, majd havonta két alkalommal időt tudott szakítani az éneke felvételére.{{h|Freestone–Evans|2006|p=94}} Ez a procedúra rendkívül hosszadalmas volt, ezért nem készülhetett el a dalok többsége 1988 tavasza előtt – amikor Mercury már a Queennel dolgozott a ''[[The Miracle]]'' albumon. Mercury ha épp nem az albumon dolgozott, rengeteg mellékes felvételt készített, amelyek azonban végül nem jelentek meg soha.{{h|Purvis|2007|p=89}} Mercury-nakMercurynak szándékában állt még [[Jacques Offenbach]] ''Hoffman meséi'' című művének „La Barcarole” tételét is feldolgozni, de főként Caballé időhiánya miatt későbbi időpontra halasztották, végül aztán nem lett belőle semmi.{{h|Freestone–Evans|2006|p=96}}
 
Az egyszerűség érdekében a „Barcelona” dal kivételével mindenhol szintetizátorral imitálták a nagyzenekari hangzást. Ez nagyon lassú és aprólékos munka volt, rengeteget dolgoztak azon, hogy a szintetizált hangok a lehető legéletszerűbben szólaljanak meg.{{h|Purvis|2007|p=89}} A „Barcelona” felvételéhez öt sessionzenészt alkalmaztak, akik mind Moran régi ismerősei voltak: Homi Kanga és Laurie Lewis hegedült, Deborah Ann Johnston csellózott, Barry Castle kürtözött, és Frank Ricotti dobolt. Az ő hangszerelésüket két nap alatt vették fel a Townhouse-ban.{{h|Promane|2009|p=153}}
56. sor:
Egyetértettek abban, hogy nem alkalmaznak élő zenekart. Ennek több oka is volt: gyorsabban haladhattak a hangszereléssel, bármikor változtatni tudtak egy-egy részleten, és így Mercury is jobban bele tudott folyni a zene komponálásába.{{h|Promane|2009|p=149}} Ez alól csak a lemez fő dala, a „Barcelona” volt kivétel.{{h|Promane|2009|p=153}} A kíséretet Moran szintetizátorokkal komponálta, elsődlegesen egy [[E-mu Emulator|E-mu Emulator II]]-t használt, amelybe 5,25 hüvelykes kislemezeken kellett betáplálni a gyári zenei hangokat. Egy-egy lemez beolvasása vagy 15-20 másodpercet vett igénybe, ami igencsak lassította a folyamatot. Ahol Moran úgy érezte, hogy az Emulatornak hiányosságai vannak, ott [[Sequential Circuits Prophet-5|Prophet 5]] és [[Korg M1]] szintetizátorral finomította a hangzást.{{h|Promane|2009|p=152}} Mercury az énekének minden egyes sorát rövid részletekben, rendkívül aprólékosan rögzítette, majd háromszor vagy négyszer rájátszással vastagította.{{h|Promane|2009|p=154}} Zenei képzés híján ösztönösen próbálta megtapasztalni, hogyan kell Caballé szoprán hangjára zenét írni: „Utána kellett néznem, hogy szert tegyek egy kis operai tudásra, hogy biztos legyek benne, jól használom ki a hangját. Sokat beszélgettem vele, és sok felvételét átnéztem, hogy megtaláljam a finomabb pontjait, hogy azután ténylegesen fel tudjam őket használni a zenében.”{{h|Promane|2009|p=150–151}}
 
A „Barcelona” a lemez fő dala, eredetileg csak ezt tervezték elkészíteni. A címe és témája Caballét jelképezi: Mercury csodálatát az énekesnő iránt, „aki az ő szemében nem csak a szülővárosát testesítette meg, hanem az egész népét.”{{h|Freestone–Evans|2006|p=95}}{{h|Promane|2009|p=147}} A „La Japonaise” japán nyelvű verssorai. és keleties zenéje a Mercury által nagyon kedvelt japán kultúra iránti tiszteletét fejezte ki.{{h|Purvis|2007|p=192}} A „The Fallen Priest” és a „The Golden Boy” dalok szövegét írta Tim Rice.{{h|Purvis|2007|p=88}} Az előbbi két szerelmes kálváriáját meséli el, amelyben Caballé Isten hangjaként szólal meg,{{h|Purvis|2007|p=144}} utóbbiban az énekes álmai asszonyáról énekel, a [[gospel]] hatást Madeline Bell, Debbie Bishop, Lance Ellington, Miriam Stockley, Peter Straker, Mark Williamson és Carol Woods háttérvokálja erősíti.{{h|Purvis|2007|p=156}} Az „Ensueño” az egyetlen dal, amelynek felvételekor a két énekes egy mikrofonba énekelt. Caballé rávette Mercury-tMercuryt, hogy a feszes tenor helyett természetes bariton hangján énekeljen.{{h|Freestone–Evans|2006|p=95}} Az ensueño álmot jelet, az énekesnő az álmáról beszél, ahol megtapasztalta az igaz szerelmet.{{h|Purvis|2007|p=141}} A "Guide Me Home" és "How Can I Go On" dalok szövegírója Mercury volt, Georg Purvis szerint nehéz ezeket a dalokat anélkül hallgatni, hogy eszünkbe ne jutna, az énekes már tudott a betegségéről.{{h|Purvis|2007|p=89}} Az utóbbiban [[John Deacon]] basszusgitározott.{{h|Purvis|2007|p=167}} Az „Overture Piccante” hatperces mix a lemez egyes dalaiból, arra kellett, hogy az album elérje a negyvenperces hosszt.{{h|Purvis|2007|p=229–230}}
 
==Megjelenés==
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Barcelona_(album)”