Wikipédia

„Alphaville (együttes)” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát: 89.132.78.230 (vita) szerkesztéséről Chale szerkesztésére
Nincs szerkesztési összefoglaló
6. sor:
| képaláírás = Alphaville koncert (2005)
| ország = {{Németország}}
| aktív évek = [[1982]] – napjainkig
| műfaj = [[rock]]<br />[[szintipop]]<br />[[new wave]]
| kiadó = [[Warner Music]], [[Atlantic Records]] (USA/Fülöp-szigetek), [[Polydor Records]]
12. sor:
| tagok = [[Marian Gold]]<br />[[David Goodes]]<br />[[Jakob Kiersch]]
| korábbi tagok = [[Frank Mertens]]<br />[[Bernhard Lloyd]]<br />[[Ricky Echolette]]<br />[[Martin Lister]]
| honlap = www.alphaville.info
}}
Az '''Alphaville''' egy [[németország]]i [[szintipop]]-[[rock]] együttes, amely az [[1980-as évek]]ben volt a legnépszerűbb. Alapítóik [[Marian Gold]], [[Bernhard Lloyd]] és [[Frank Mertens]]. Legismertebb szerzeményei a ''[[Big in Japan]],'', a ''[[Sounds Like a Melody]],'' és a ''[[Forever Young (dal)|Forever Young]].''. Jelenlegi tagjai Marian Gold (énekes), David Goodes (gitáros) és Jakob Kiersch (dobos).<ref name="theband">[http://www.alphaville.info/band.html Alphaville – The Band] {{en}}</ref>
 
==Tagok==
* Marian Gold (eredeti nevén Hartwig Schierbaum; született [[1954]]. [[május 26.|május 26]]-án [[Herford]]ban), 1982–napjainkig
* Bernhard Lloyd (eredeti nevén Bernhard Gößling; született [[1960]]. [[június 2.|június 2]]-án [[Enger]]ben), 1982–2003
* Frank Mertens (eredeti nevén Frank Sorgatz; született [[1961]]. [[október 26.|október 26]]-án Engerben), 1982–1984
* Ricky Echolette (eredeti nevén Wolfgang Neuhaus; született [[1960]]. [[augusztus 7.|augusztus 7]]-én [[Köln]]ben), 1985–1996
* Martin Lister, 1995–2014<ref name="theband" /> <ref>[http://hvg.hu/kultura/20140527_Meghalt_az_Alphaville_billentyuse Meghalt az Alphaville billentyűse, 52 éves volt], hvg.hu, 2014. május 27. (Hozzáférés: 2014. május 31.)</ref>
* David Goodes, 1995–napjainkig<ref name="theband" />
26. sor:
 
==Története==
Az Alphaville 1982 elején alakult, eredetileg ''Forever Young'' néven, amikor Marian Gold és Bernhard Lloyd találkoztak a ''Nelson Community'' zenei projekt kapcsán. Pár hónappal később csatlakozott hozzájuk Frank Mertens. Hárman együtt írták a ''Forever Young''ot, majd rögzítették azonos című demójukat. 1984-ben az akkor már Alphaville nevet viselő együttes megjelentette első kislemezét, a ''Big in Japan'' című dalt, melyet Gold 1979-ben írt, miután hallotta [[Holly Johnson]] [[Big in Japan (együttes)|Big in Japan]] nevű együttesét fellépni. 1984 őszén megjelent az első album, a ''[[Forever Young]],'', melynek producerei Colin Pearson, Wolfgang Loos és Andreas Budde voltak. A siker ellenére Frank Mertens még ebben az évben kilépett az együttesből, és 1985 januárjában Ricky Echolette került a helyére.
 
A ''Big in Japan'' lett az együttes legnagyobb sikere, listavezető lett Németországban, Görögországban, Svájcban, Svédországban, Venezuelában és az Egyesült Államokban (ahol ez lett egyetlen top 10 slágerük egy [[Billboard]] slágerlistán. A lista első öt helyének valamelyikére került Ausztriában, Dél-Afrikában, Hollandiában, Írországban, Norvégiában, Olaszországban, és egyetlen top 10 slágerük lett az Egyesült Királyságban, ahol a 8. helyet érte el. Két következő kislemezük, a ''[[Sounds Like a Melody]]'' és a ''[[Forever Young (dal)|Forever Young]]'' szintén top 5 sláger lett Európa több országában.
32. sor:
A ''Forever Young'' az Egyesült Államokban másodszor is megjelent kislemezen, amikor szárnyra kapott a hír, hogy [[Laura Branigan]] feldolgozza a dalt következő, ''[[Hold Me (Laura Branigan-album)|Hold Me]]'' című albumán, de nem aratott nagy sikert. Branigan változata, bár az albumon még külön matricákkal is hirdették, végül nem jelent meg kislemezen az Egyesült Államokban, bár az énekesnő szinte minden koncertjén előadta egészen 2004-ben bekövetkezett haláláig. Az Alphaville eredeti változata 1988-ban harmadszor is megjelent kislemezen az USA-ban, hogy felhívja a figyelmet akkor megjelent válogatásalbumukra, az ''Alphaville: The Singles Collection''ra, ekkor a 65. helyet érte el a [[Billboard Hot 100]]-on, melyen ez a legmagasabb és mindeddig utolsó daluk. Világszerte többször is megjelent a kislemez új kiadásban, 1989-ben, 1993-ban, 1996-ban, 1999-ben, 2001-ben, 2005-ben és 2009-ben is, és számos feldolgozása is készült; ezeket gyakran tévesen Marian Gold vagy Laura Branigan dalának tartják, bár más énekesek énekelték fel.
 
1986-ban megjelent az Alphaville második albuma, az ''[[Afternoons in Utopia]].'' Első kislemeze, a ''[[Dance with Me (Alphaville-dal)|Dance with Me]]'' top 20 sláger lett Német-, Francia-, Svédországban, Norvégiában, Svájcban és Dél-Afrikában, egy remixe pedig az amerikai Billboard [[Hot Dance Singles Sales]] slágerlistán. Emellett top 30 sláger lett Ausztriában, Olaszországban és az amerikai [[Hot Dance Club Play]] slágerlistán. A második kislemez a ''[[Universal Daddy]]'' lett. Harmadik kislemezként Németországban a ''[[Jerusalem]],'', Ausztriában, Franciaországban, Hollandiában és Svájcban pedig a ''[[Sensations]]'' jelent meg. Az album utolsó kislemeze a ''[[Red Rose]]'' lett 1987-ben.
 
1989-ben megjelent a harmadik album, a ''[[The Breathtaking Blue]],'', melynek kedvező kritikai fogadtatásban részesült, bár kevesebb sikert aratott kislemezei többek közt a ''[[Romeos]]'' és a ''[[Mysteries of Love]].''. Az album hanglemezként és [[CD+G]] formátumban is megjelent, utóbbin fényképek szerepeltek, valamint a dalszövegek angolul és német fordításban. Videoklipek helyett az albumok dalai alapján egy film készült, a ''[[Songlines]],'' melyet kilenc rendező, köztük [[Godfrey Reggio]] rendezett.
 
Következő albumuk, a ''[[Prostitute]]'' 1994-ben jelent meg. Két kislemeze a ''[[Fools]]'' és a ''[[The Impossible Dream]].''. 1996-ban Ricky Echolette kilépett az együttesből. 1997-ben megjelent ötödik albumuk, az eredeti hangzásvilághoz visszatérő ''[[Salvation]].''.
 
2000-ben megjelent egy koncertalbumuk, a ''[[Stark Naked and Absolutely Live]],'', 2001-ben pedig a ''[[Forever Pop]]'' című remixalbum és a ''Little America'' DVD, melyen két, az amerikai [[Salt Lake City]]ben adott koncertjük hallható. 2003. március 18-án megjelent a négy CD-ből álló ''[[CrazyShow]]'' album, melyen Bernhard Lloyd már nem szerepelt. Lloyd nem sokkal az album megjelenése után kilépett az együttesből.
 
A következő album első kislemeze, az ''[[I Die for You Today]]'' 2010. október 8-án jelent meg letöltésként és október 22-én CD formátumban. A dal 8 hétig szerepelt a top 100-ban a német slágerlistán. Ezután tizenhárom év után először 2010. november 19-én jelent meg új stúdióalbum, a ''Catching Rays On Giant,'', amely a megjelenése hetében felkerült a 9. helyre a német slágerlistán. Az album két formátumban jelent meg, 12 számos CD-ként, illetve deluxe kiadásban négy bónuszdallal és DVD-vel, melyen az első kislemez videoklipje található, valamint az ''Audiovision'' című dokumentumfilm, 3D-ben is. Ehhez 3D-s szemüveget is mellékeltek az albumhoz. A megjelenés előtti napon az együttes zártkörű koncertet adott a berlini Quasimodo Clubban, barátaik és több rajongójuk részvételével. Ez az album az egyetlen, melyen Martin Lister is énekel, a ''Call Me Down'' című dalban. [[Michael Michalsky]] divattervező meghívására az Alphaville fellépett a berlini divathéten [[2011]]. [[január 21.|január 21]]-én. 2011 márciusában az együttes németországi koncertkörutat tartott az album népszerűsítésére.
 
==Egyéb projektek==
61. sor:
* 1994: [[Prostitute]]
* 1997: [[Salvation]]
* 1999: [[Dreamscapes]] (8 CD Box)
* 1999: [[Salvation]] (USA)
* 2000: [[Stark Naked and Absolutely Live]]
* 2001: [[Forever Pop]]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Alphaville_(együttes)”