„Az amerikai képregény ezüstkora” változatai közötti eltérés

A ''[[The New York Times]]'' írójának, John Strausbaugh-nak a témában írt cikke szerint míg a tradicionális képregénytörténészek az aranykort igen gazdagnak tartják, addig az ezüstkor jelentősségétjelentőségét csak az [[underground-képregény]]ek felvirágzása miatt tartják említésre méltónak.<ref name=Strausbaugh/> Bizonyos vélemények szerint ezek az underground alkotások azért nevezhetőek művészetnek, mivel jellemzően azoknak írója és rajzolója egyetlen személy volt;<ref>{{cite journal|last=Ault |first=Donald |date=2004 |title=Preludium: Crumb, Barks, and Noomin: Re-Considering the Aesthetics of Underground Comics |journal=ImageText |publisher=University of Florida |url=http://www.english.ufl.edu/imagetext/archives/v1_2/intro.shtml |language=angol}}</ref> ilyen alkotók voltak például [[Robert Crumb]] és [[Gilbert Shelton]], akiknek munkáit gyakran „nyersnek” és „ösztönösnek” nevezik.<ref name="Mickey"/> Míg az ezüstkor képregényeinek túlnyomó többsége tisztán fantázia volt, addig az underground-képregények a felnőtt olvasókat célozták meg. Ezek az alkotások a kor [[ellenkultúra|ellenkulturális]] mozgalmait tükrözték,<ref>{{cite web|url=http://www.forward.com/articles/8598/ |title=Drawing Peace In the Middle East |last=Keys |first=Lisa |date=2003-04-11 |work=[[The Forward]] |accessdate=2008-12-22 |language=angol}}</ref><ref>{{cite web|url=http://www.signonsandiego.com/news/features/20060717-9999-mz1c17terms.html |title=In graphic terms… |last=Wood |first=Beth |coauthors=McCormick, Jerry|date=2006-07-17 |work=[[The San Diego Union-Tribune]] |accessdate=2008-12-22 |language=angol}}</ref> ideiglenes kiadók nyomtatták és [[headshop]]ok terjesztették őket.<ref name="Mickey">{{cite web|url=http://www.boston.com/news/globe/ideas/articles/2003/09/28/free_mickey/ |title=Free Mickey! |last=Heer |first=Jeet |date=2003-08-28|work=[[The Boston Globe]] |accessdate=2009-02-02 |language=angol}}</ref>

Az amerikai képregény ezüstkorának végét jelző időpontról és eseményekről megoszlanak a vélemények. Az egyik ilyen lehetséges időpont 1969, az év, amikor az egyes képregényfüzetek még tizenkét centes áron voltak kaphatóak.<ref>{{cite web|url=http://www.accessmylibrary.com/coms2/summary_0286-7282623_ITM |title=May to see return to Silver Age of comics |accessdate=2008-06-27 |last=Radfored |first=Bill |date=2000-04-26 |work=The Gazette |language=angol}}</ref> Ezzel szemben mások a korszak végét annak kiemelkedő kiadóinak, a [[Marvel Comics|Marvel]] és [[DC Comics]] egyes történeteihez és alkotóihoz kötik. Will Jacobs az ezüstkor végét [[Julius Schwartz]]hoz, ahhoz az emberhez társítja, akinek a munkássága nagyban hozzájárult annak kezdetéhez. Jacobs véleménye szerint ez az időpont 1976 április, mikor Schwartz a ''[[Zöld Lámpás|Green Lanter]]''-sorozatot annak romló eladási mutatói miatt [[Denny O’Neil]]nek és [[Neal Adams]]-nek adta át.<ref name="Jacobs154">Jacobs, 154. o.</ref> John Strausbaugh az ezüstkor végét szintén a Zöld Lámpás sorozatához köti. Megfigyelése szerint a szereplő az 1960-as években a korra jellemző túláradó optimizmust képviselte. „Senki a világon nem feltételezné, hogy egy pillanat alatt képes vagyok átalakulni a Zöld Lámpássá, hihetetlen erejű gyűrűmmel és legyőzhetetlen zöld sugaraimmal. Hihetetlen micsoda érzés ez!” – mondta Hal Jordan, az új Zöld Lámpás egyik korai történetében.<ref name=Strausbaugh/> Ezzel szemben 1972-re a képregényszereplő lelkesedése fakulni kezdett: „Azok a napok elmúltak, elmúltak örökre mikor még bizakodó voltam, eltökélt … olyan fiatal voltam … olyan biztos benne, hogy nem követhetek el hibát! Fiatal és beképzelt, ez volt a Zöld Lámpás. Nos, azóta megváltoztam. Már öregebb vagyok … talán bölcsebb is, … és kevésbé boldog.”<ref name=Strausbaugh/> Strausbaugh cikke szerint az amerikai képregények ezüstkora „ezzel a sirámmal ért véget”.<ref name=Strausbaugh/> Arnold T. Blumberg az ezüstkor végét 1973 júniusára teszi, a ''[[The Death of Gwen Stacy|The Night Gwen Stacy Died]]'' című történet megjelenésének idejére, melyen [[Pókember]] barátnőjét, [[Gwen Stacy]]-t meggyilkolja a [[Zöld Manó]]. Blumberg véleménye szerint az „ártatlanság kora” ekkor ért véget egy „olyan csattanással, melyet a képregények világában mindenhol hallani lehetett – a csontok rémítő és visszataszító roppanásával, mely Gwen Stacy halálát adta hírül.”<ref>{{cite journal |url=http://reconstruction.eserver.org/034/blumberg.htm |title=“'The Night Gwen Stacy Died:' The End of Innocence and the Birth of the Bronze Age” |last=Blumberg |first=Arnold T. |year=2003 |journal=Reconstruction: Studies in Contemporary Culture |accessdate=2009-02-20 |issn=1547-4348 |language=angol}}</ref>

Jim Steranko, aki az ezüstkorban nem jellemző módon igen gyakran írója és rajzolója is volt egyes sorozatoknak, az operatőrök által használt beállításokat és elbeszélő technikát is felhasználta alkotásaiban.<ref name=cbr13276>{{cite web|url=http://www.comicbookresources.com/?page=article&id=13276 |title=Master of the Obvious 4-5-2000 |accessdate=2008-09-23 |last=Grant |first=Steven |date=2000-04-05 |publisher=[[Comic Book Resources]] |language=angol}}</ref> Strausbaugh a Marvel egyik legkreatívabb alkotójának nevezte őt, akinek munkái az 1960-as években gyakran merítettek [[Salvador Dalí]] stílusából is.<ref name=Strausbaugh>{{cite web |url=http://query.nytimes.com/gst/fullpage.html?res=9A0CEED81E3DF937A25751C1A9659C8B63 |title=ART; 60’s Comics: Gloomy, Seedy, and Superior |accessdate=2008-06-28 |last=Strausbaugh |first=John |date=2003-12-14 |work=New York Times |language=angol}}</ref> Steranko tusrajzolóként kezdte pályáját Jack Kirby mellett ''[[Nick Fury]]'' kalandjain, a ''[[Strange Tales]]'' című sorozat 135. számától. A füzet 155. számtól kezdődően Stan Lee Sterankóra bízta annak írását és rajzolását, aki rögtön az első tizenegy oldalas történetében eltúlzott James Bond-féle kémvilágot hozott létre a szereplő körül olyan kitalált szerkezetekkel mint például az „örvénysugár”, mely képes lebegtetni a tárgyakat; az „afónikus bomba”, mely hangtalanul robban; a „miniatűr elektromos elnyelő”, mely megvédte a sorozat főhősét az elektromosságtól; valamint a „Q-sugár gép”, mely megbontja a molekulák közötti kötéseket.<ref name="Jacobs144">Jacobs, 144. o.</ref>

|''Showcase''

|''Showcase''