„The Beach Boys” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
a (Removing Link FA template (handled by wikidata))
A '''The Beach Boys''' egy [[1961]]-ben alakult [[Amerikai Egyesült Államok|amerikai]] [[rock]] együttes, a [[rockzene]] egyik legnagyobb hatású együttese. A csapat eleinte a szörf, a lányok és az autók zenei szószólójaként tett szert népszerűségre, ám a fő dalszerző Brian Wilson mind növekvő ambícióinak hatására idővel, jóval innovatívabbá vált zenéjük, és az utánuk következő majdnem összes zenekarra hatással voltak.<ref name="allmusic">{{cite web |url=http://www.allmusic.com/artist/p3640 |title="The Beach Boys – allmusic" |date=2008-07-12 |accessdate=2011-01-20 |author=John Bush |authorlink= | publisher= |work= |format= }}</ref>
 
A The Beach Boyst sokszor nevezik úgy, mint: ’’Amerika zenekara’’<ref>{{hiv-web |url=http://rockhall.com/inductees/the-beach-boys/bio/ |cím=The Beach Boys Biography |nyelv=angol |idézet= Touted as “America’s band,” they also benefited from the media attention surrounding the rescue and recovery of their erstwhile leader Brian, following a number of lost years spent in bed-ridden and drug-addled exile.}}</ref><ref>{{hiv-web |url=http://www.nationalreview.com/comment/comment-cherry070802.asp |cím=Still America's Band: The Beach Boys Today |elérés=2011-01-20 |szerző=Kevin M. Cherry |szerzőhiv= |dátum=2002-07-08 |év= |hónap= |formátum= |munka= }}</ref><ref name="scots">{{hiv-web |url= http://news.scotsman.com/entertainment/Beach-Boys-Sunny-pop-.4091152.jp|cím=Beach Boys: Sunny pop veterans are still shining |elérés=2011-01-20 |szerző=Martin Lennon |szerzőhiv= |dátum=2008-05-16 |év= |hónap= |formátum= |munka= }}</ref>, és az [[Allmusic]] így ír róluk: "A zenekar kivételes képességei...tette őket Amerika első, legjobb rock zenekarává." <ref name="allmusic"/>
 
A The Beach Boys eredeti felállása: [[Brian Wilson]] ([[éneklés|ének]], vokál, [[basszusgitár]], [[szintetizátor|billentyűs hangszerek]]), [[Mike Love]] (ének, vokál, szaxofon), [[Carl Wilson]] (ének, vokál, [[Elektromos gitár|szólógitár]]), [[Alan Jardine]] (ének, vokál, [[Elektromos gitár|ritmusgitár]]), [[Dennis Wilson]] ([[Dob (hangszer)|dob]], vokál). Ezen kívül hivatalos tagjai voltak még az együttesnek: [[Bruce Johnston]] (ének, vokál, basszusgitár, billentyűs hangszerek), [[Davis Marks]] (vokál, ritmusgitár), [[Ricky Fataar]] (ének, vokál, dob, ritmusgitár), [[Blondie Chaplin]] (ének, vokál, ritmusgitár, basszusgitár), [[Glen Campbell]] (vokál, basszusgitár).
 
Fennállásuk során harminchat kislemezük jutott be az amerikai Top 40-be (több mint bármelyik más amerikai zenekarnak), emellett ötvenhat [[Billboard]] Hot 100-as számuk volt (ezen belül négy No. 1.-es daluk volt). AzA kvintettet (David Marks-szal és Bruce Johnston-nal kiegészülve) 1988-ban iktatták be a Rock and Roll Hírességek Csarnokába. A [[Rolling Stones]] magazin minden idők 100 legjobb művészeinek listáján a 12. helyen végzett <ref name = "100 Greatest Artists of All Time">{{hiv-web |url=http://www.rollingstone.com/music/lists/5702/31963/32035 |cím=Rolling Stones „100 Greatest Artists of All Time” |elérés=2011-01-20 |formátum= |munka= }}</ref>. A Billboard magazin szerint a kislemez és nagylemez eladásokat tekintve a Beach Boys a legtöbb lemezt eladott amerikai rock együttes <ref name = "Top 10 American Bands">{{hiv-web |url=http://www.recordresearch.com/record_setters.php?id=1 |cím= Top 10 American Bands|elérés=2011-01-20 |formátum= |munka= }}</ref>.
 
Az együttes zenei stílusváltásokkal és gyakori személyes konfliktusokkal zsúfolt története meglehetősen viharos: elég megemlíteni Brian Wilson mentális betegségét, drogfüggőségét, és végül kilépését a zenekarból, Dennis Wilson 1983-as és Carl Wilson 1998-as halálát, és a túlélő tagok folyamatos jogi csatározásait. Carl Wilson halála után Mike Love kidobta az alapító tag Alan Jardine-t az együttesből, ennek ellenére Love és Bruce Johnston, miután megszerezték a név használati jogát a Brother Records-tól, továbbra is Beach Boys néven turnéznak.
Néhány évvel később vette észre, hogy a jobb fülére nem hall olyan jól. Az ok nem ismert, nagyon valószínű, hogy nagyothallónak született, és az apja egyik ütésétől vesztette el a hallását a jobb fülére. Brian Wilson és Mike Love a gimnáziumban együtt zenélt két másik iskolatársukkal, Keith Lent és Bruce Griffin-nel, majd az egyik iskolai rendezvényen fel is léptek, ahol hatalmas tapsot kaptak.{{h|Carlin|2006|p=14-15}} Invitálta a testvéreit is, hogy csatlakozzanak, majd a zenekart „Carl and the Passions” névre keresztelték el. Koncertet is adtak, és különböző számokat játszottak a Dion és a Belmontstól, a Four Freshmentől pedig az It’s a Blue World-ot, ami még nehéznek bizonyult a zenekar számára.{{h|Carlin|2006|p=16}} Ennek ellenére nagy hatást gyakoroltak a barátjukra Al Jardine-ra aki ott ült a nézők között, és elhatározta hogy ő is csatlakozik a csapathoz. Így megalakult a zenekar "The Pendeltones" néven.
 
[[Fájl:Sea beach.JPG|thumb|left|300px|A zenekar 1961 végén adta ki a "[[Surfin']]" című dalát, ami azonnal nagy sikert aratott a nyugati parton. ''"Surfin' is the only life The only way for me. Now surf, surf with me..."'' (A "Surfin'" kezdősora)]]
Dennis mikor egyszer visszajött a tengerpartról azt mondta: ''"Hé, a szörf egyre menőbb. Srácok, írhatnátok róla egy számot."''<ref>{{cite book |last=Leaf |first=David |authorlink= |coauthors= |title=The Beach Boys and the California Myth. |year=1978 |publisher=Grosset & Dunlap |location= |id=ISBN 0-448-14626-6}}</ref> Murry Wilson-nak köszönhetően a zenekar be is mutatkozott egy helyi kiadó vezetőinek Hite és Dorinda Morgan-nek. A csapat először a Four Freshmen egyik balladáját a Their Hearts Were Full of Spring-et vette föl, de ez nem igazán győzte meg őket. Dennis említette meg a felvétel után, hogy nekik van egy eredeti daluk, "[[Surfin’]]" címmel. De Brian meghátrált, mondván még nincs kész a dal. Hite Morgen azt válaszolta, hogy keressék fel őt amint kész van a dal.{{h|Carlin|2006|p=28}} Brian, Mike Love segítségével be is fejezte a dal megírását, és fel is vették a dalt, amit a zenekar 1961 októberében adott ki a [[Candix Records]] gondozásában.
 
A lemez instrumentális részeit négy hónap alatt vették fel három [[Los Angeles]]-i stúdióban (Western Recorders, Gold Star Studios, Sunset Sound), a nyugati part legelismertebb stúdiózenészei (köztük a jazzgitáros Barney Kessell, a basszusgitáros Carol Kaye, és a dobos Hal Blaine) közreműködésével, és akiket a szakmában összefoglaló néven a "The Wrecking Crew" néven emlegettek.<ref>{{cite web |url=http://www.americanheritage.com/entertainment/articles/web/20070212-rock-n-roll-brian-wilson-beach-boys-glen-campbell-monkees-hal-blaine-carol-kaye-leon-russell.shtml |title=The Wrecking Crew |date=2007-02-12 |accessdate=2011-01-22 |author=Kent Hartman |authorlink= | publisher=American Heritage |work= |format= }}</ref> Március és Április nagy részét a Beach Boys a vokálok feléneklésével töltötte, s ezek az ülések bizonyultak addigi karrierjük legmegerőltetőbb munkájának.
 
Az album aprólékosan kidolgozott harmóniái és ötletes hangszerelési megoldásai új irányt szabtak a popzenében. A ’’Pet Sounds’’ az évtized egyik legjelentősebb albuma, melyet sajátos melankóliája és fiatalság iránti keserű nosztalgiája tesz igazán páratlanná. Brian Wilson egy 1996-os interjúban elmondta: ''"Mikor a "Pet Sounds"-ot készítettem, volt egy álmom egy glóriáról, ami a fejem fölött volt, de az emberek nem láthatták. Isten ott volt velem. Láttam, és éreztem ezt az érzést a fejemben, az agyamban."''{{h|Carlin|2006|p=81}} Brian hősének Phil Spector-nak a "Wall of Sound" hangzását akarta tökélyre fejleszteni. Chuck Berry és a The Four Freshmen együttes mellett, ő volt rá a legnagyobb hatással. A "Be My Baby"-t a leghibátlanabb popdalnak tart, emellett Spector itt alkalmazta először a "Wall of Sound" technikát. Brian ezt mondta Phil-ről:''"Gyerünk már, hallgasd a "Da Do Ron Ron Now-ot, hallgasd a "Be My Baby-t, tudom hogy imádni fogod Phil Spectort''".{{h|Carlin|2006|p=213}} Egy másik interjúban elmondta hogy: ''"Nos, mindig is próbáltam versenyezni vele, vagy akár felülmúlni őt, amit szomorúan mondhatok nem sikerült. De még mindig próbálkozom."''.<ref>{{cite interview |last=Wilson |first=Brian |subjectlink=Brian Wilson |interviewer=David Malitz |title=Short Answers with Brian Wilson |url= http://voices.washingtonpost.com/postrock/2008/11/short_answers_with_brian_wilso.html|callsign =[[The Washington Post]] |date=2008-11-17 |accessdate=2011-01-22}}</ref> A dalok instrumentális részét egyfajta nagyzenekari előadásként, élőben vette fel közvetlenül egy négysávos magnóra. Larry Levine hangmérnök elmondása szerint Brian általában a felvételek keverését is élőben, rögzítésükkel egy időben végezte. Spectorhoz hasonlóan Brian is „hangszerként” használta a lemezstúdiót, új hangzásokat létrehozva különböző hangszerek és énekhangok kombinálásával, és a visszhang használatával. Gyakran vett fel megduplázott basszus-, gitár- és orgonasávokat, ezekhez aztán más szokatlan hangszereket adott, amelyek együtt új, meghökkentő hangzást eredményeztek. Ezt a munkamódszerét fogja később a „[[Good Vibrations]]” című dallal megváltoztatni, ahol is kisebb szekciókból fogja felépíteni a számot.
 
=== Good Vibrations ===
Brian Wilson, aki az együttes fő dalszerzője volt, növekvő kreativitásának köszönhetően az együttes rengeteg stílusváltáson ment keresztül. Első lemezeiken elsősorban a [[surf rock]], és a [[rock and roll]] hangzás dominál, amivel megalapozták ismertségüket az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államokban]]. Az 1963-as ''[[Surfer Girl]]'' nagylemez nyilvánvaló művészi előrelépést jelentett a Beach Boys számára. A ''[[The Surfer Moon]]''ban Brian először használ vonószenekart, a dalszövegeik is jóval kifinomultabbá váltak az előző albumokhoz képest. Ezen az albumon alkalmaz Brian először stúdiózenészeket, és a Beach Boys-tagok vokáljai is jóval magabiztosabbak, mint az előző két lemezen. Brian művészi fejlődésének egyik kiteljesedése volt a ''[[The Beach Boys Today!]]'' nagylemez. A korábbi Beach Boys-daloknál jóval komorabb és intelligensebb balladák már a ''[[Pet Sounds]]'' technikai újításait vetítik elő: többek között a vonós és fúvós hangszerek alkalmazását, az ütőhangszerek megnövekedett szerepét, és a hangerő manipulánsát.
 
Brian Wilson művészi kiteljesedését a Pet Sound-sal érte el. Az album új szintre emelte a popzenét, mind a produceri munkában mind a dalszerzésben. A hagyományos billentyűs hangszereken, és a gitárokon kívül más egzotikus hangszereket is használt Brian, többek között: vonószenekart, [[csemballócsembaló]], [[fuvola]], [[teremin]], és még sok mást.<ref>{{cite web |url= http://www.allmusic.com/album/pet-sounds-r485904/review| title=Pet Sounds |accessdate=2011-01-22 |author=Richie Unterberger |publisher=allmusic |languages= angol}}</ref> Wilson ezután egy még nagyratörőbb munkába kezdett. A [[Good Vibrations]] kislemez sikerének köszönhetően, ami a korszak legdrágább és legbonyolultabb popfelvétele volt és napjainkig mérföldkőként tartják számon a hangrögzítés történetében, Wilson és új szerzőtársa [[Van Dyke Parks]] a Good Vibrations-höz hasonlóan a Smile-t is rövid szekciókból kívánta felépíteni, oly módon, hogy a végeredmény egyetlen összefüggő zeneművet alkosson. A lemezzel Brian, mentorának, Phil Spectornak a produkciós technikáját, a [[Wall of Sounds]]-ot akarta tökélyre fejleszteni. A Smile végül kudarcba fulladt, de ezt a produkciós technikát a későbbiekben is alkalmazni fogja többek között a "Diamond Head" című instrumentális dalban, melynek felvétele során Brian Wilson visszanyúlt a SMiLE-időszak impresszionista, pszichedelikus hangulatához, és a SMiLE dalaihoz hasonlóan apró szekciókból építette fel a számot.
 
A következő években, Brian visszavonulásával a többi tag is kibontakozhatta zeneszerzői képességeit, így rengeteg új stílust és műfajt fedezhettek fel. Későbbi dalaikban a [[rock]]-tól kezdve ([[Wild Honey (dal)|Wild Honey]]), egészen a [[disco]]-ig ([[Here Comes The Night]]) számos művészeti ágat érintettek.