„Henryk Dembiński” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Nemzetközi katalógusok. |
a clean up, replaced: születés dátuma → születési dátum AWB |
||
5. sor:
| beceneve =
| születés helye = [[Stopnica|Strzałków]], [[Lengyelország]]
|
| halál helye = [[Párizs]], [[Franciaország]]
| halál dátuma = [[1864]]. [[június 13.]] {{Életkor-holt|1791|01|16|1864|06|13}}
23. sor:
==Élete==
Tanulmányait a bécsi hadmérnöki akadémián végezte. 1806-tól századosként szolgált a Varsói Nagyhercegség hadseregében. [[I. Napóleon francia császár|I. Napóleon]] oldalán 1812-ben részt vett annak [[oroszországi hadjárat (1812)|oroszországi hadjárat]]ában. A [[Szmolenszki csata|szmolenszki csatában]] meg is sebesült. Vitézségéért 1813-ban megkapta a francia [[Francia Köztársaság Becsületrendje|Becsületrend]]et. A [[Lipcsei csata|lipcsei csatában]] már a Napóleon elleni koalíció oldalon vett részt.
Az [[1830–31 évi lengyel szabadságharc]]ban előbb őrnagy, majd ezredes, 1831 márciusától dandártábornok volt. Az [[1831]]. [[május 26.|május 26-a]]i [[osztrolenkai csata]] után megfogyott csapatával az ellenségtől sűrűn megszállt területen vonult vissza [[Varsó]]ba. E merész és sikeres visszavonulás hozta meg számára a hírnevet. Varsóba érkezése után ezért [[1831]]. [[augusztus 11.|augusztus 11-én]] a lengyel nemzeti kormány kinevezte Varsó kormányzójává és a lengyel hadsereg főparancsnokává, de mivel a közeledő [[Ivan Fjodorovics Paszkevics|Paszkevics]] csapataival szemben fel akarta adni Varsót, rövid idő után leváltották. Ezután elhagyta Lengyelországot és 1848-ig Párizsban élt.
1848 végén gróf [[Teleki László (politikus, 1811–1861)|Teleki László]] közvetítésével felajánlotta szolgálatait a magyar kormánynak és [[1849]]. [[január 11.|január 11-én]] Magyarországra érkezett. <!--az álruhában érkező tábornok úr utazását csak az a körülmény tette izgalmassá, hogy egy igazoltatás alkalmával elfelejtette az álnevét… --> Dembinszky [[Görgey Artúr|Görgei]] január 5-ei váci kiáltványa előtt indult, ezért nem helytállóak azok a nézetek, hogy meghívásának oka a kiáltvány lett volna. A magyar szabadságharcban mindvégig súlyos problémát okozott egy a feladatra alkalmas fővezér hiánya ezért [[Kossuth Lajos|Kossuth]] több más lengyel tábornok meghívásával is próbálkozott, de végül Dembinszkynél járt sikerrel. Kossuth nem vette figyelembe azt a tényt, hogy Dembinszky hírnevét visszavonuló hadműveletben szerezte, valójában győztes csatát soha nem vívott.
35. sor:
Dembinszky – leváltása ellenére – a tisztek egy részének körében népszerű volt és – feltehetően [[Bem József|Bem]] sikereinek hatására – Kossuth bizalmát is visszanyerte, ezért újabb parancsnoki beosztást kapott. [[április 19.|Április 19-én]] kinevezték a Felső-Magyarország védelmére alakuló hadtest élére. A tavaszi hadjáratra készült haditerv értelmében azt a parancsot kapta, hogy erőivel csatlakozzon a [[Komárom (Szlovákia)|Komárom]]nál támadásra készülő főerőkhöz, ő azonban e helyett egy [[Galícia]]i betörést javasolt és miután a tervet nem fogadták el, május közepén lemondott. Utóda honfitársa [[Wysocki József]] lett, aki a parancsnokságot csak június közepén tudta átvenni, mert Dembinszky közben meggondolta magát és ragaszkodott beosztásához.
[[június 29.|Június 29-én]] a minisztertanács elfogadta javaslatát a főerők [[Tisza]]–[[Maros]] szögében történő összpontosításáról és kinevezték a terv végrehajtására parancsnokul kinevezett [[Mészáros Lázár]] mellé vezérkari főnöknek. Kossuth hiába szembesült már két alkalommal is Dembinszky alkalmatlanságával [[július 30.|július 30-án]], [[Szeged]]en mégis őt nevezte ki a lemondott Mészáros helyére főparancsnoknak. A magyar sereg ekkor a siker reményében szállhatott volna szembe a [[Haynau]] vezette császári erőkkel, Dembinszky azonban harc nélkül feladta Szegedet, majd a kormány utasítása ellenére nem [[Arad]], hanem [[Temesvár]] felé vonult vissza. <!--A magyar hadvezetés ezzel feladta azt a lehetőséget, hogy ellenfeleit külön-külön verje meg.-->Érzékelve tehetetlenségét ismét leváltották. Utóda Bem József lett, aki [[augusztus 9.|augusztus 9-én]], a [[temesvári csata]] napján vette át a főparancsnokságot.
Dembinszky a világosi fegyverletétel után előbb [[Törökország]]ba, majd [[1850]]-ben [[Franciaország]]ba emigrált. Itt írta meg emlékiratait. Haláláig Párizsban élt.
| |||