„Louis Nicolas Davout” változatai közötti eltérés

| születésszületési dátumadátum = [[1770]]. [[május 10.]]

1793 : [[Neerwindeni csata (1793)|Neerwindeni csata]] </br />

1798 : [[Egyiptomi hadjárat]]</br />

1800 : [[Marengói csata]]</br />

1805 : [[Ulmi csata]]</br />

1805 : [[Austerlitzi csata]]</br />

1806 : [[Auerstädti csata]]</br />

1807 : [[Eylaui csata (1807)|Eylaui csata]]</br />

1807 : [[Friedlandi csata]]</br />

1809 : [[Eckmühli csata]]</br />

1809 : [[Wagrami csata]]</br />

1812 : [[Oroszországi hadjárat (1812)|Oroszországi hadjárat]]</br />

Davout szegény életvitelű, köznemesi családba született. Katonai tanulmányait [[Auxerre]]-ben, majd [[Párizs]]ban végezte. A párizsi intézménynek előző évben [[I. Napóleon francia császár|Napóleon]] is diákja volt. 1787-ben kezdte katonai pályafutását apja hajdani lovasezredének [[Rendfokozat#Vez.C3.A9nyl.C5.91 tisztek .28hadnagy.2C f.C5.91hadnagy.2C sz.C3.A1zados.29|hadnagyaként]]. Az 1789-ben kitört [[francia forradalom|forradalom]] eszméi nagy hatással voltak rá, emiatt először zárkára ítélték, majd elbocsátották a királyi ezredtől. Így önkéntesnek állt, 1791-ben egy önkéntes zászlóalj parancsnoka lett, hősiesen harcolt a jemappesi és neerwindeni csatákban. Amikor felettese, Dumouriez dezertált, katonáit hazafias szónoklatában a további ellenállásra szólította föl.

1793-ban tábornokká léptették elő, azonban ott kellett hagynia a hadsereget, mivel a [[jakobinusok|jakobinus]] hatalomátvételt követően hozott új törvények kizárták a nemeseket a hadseregből. Hamarosan visszanyerte állását és 1795-ben már az egyesített [[rajna]]i hadseregben harcolt. [[Mannheim]]nél fogságba került, a hadifogságot önkéntes visszavonulássá változtathatta (akkoriban ezt lehetett), 1796 nyarán visszatérhetett, és ezután a Moreau vezetésével végrehajtott rajnai átkelés során tűnt ki [[1796]] [[április 20.|április 20-án]]. A következő állomása az [[egyiptomi hadjárat]] idején az expedíciós hadsereg volt, ahová a [[Rajna]]-([[Moselle]]-i)-hadseregnél barátjává vált Desaix közbenjárására kerülhetett. E hadjárat során figyelt fel rá Napóleon.

[[1809]] [[április 22.|április 22-én]] Eckmühl mellett fényes győzelmet aratott, a [[wagrami csata|wagrami csatát]] pedig eldöntötte a lovasságával végrehajtott megkerülő manőverrel. A békekötés után Bonaparte Eckmühl hercegévé, 1811-ben pedig az alsó Elba-département főkormányzójává tette. Az 1812-es [[Oroszország|orosz]] hadjáratban az első hadtest vezéreként a július 23-án és 27-én vívott mohilevi és vitebszki ütközetekben tűnt ki. [[Borogyinói csata|Borogyinónál]] a csata kezdeti időszakában megsérült, mikor kilőtték alóla a lovat. A szerencsétlen hadjárat és a visszavonulás után [[Szászország]]ban szervezte újjá csapatait s az alsó [[Elba (folyó)|Elba]] felé vette útját. [[1813]] [[május 31.|május 31-én]] megszállta a Tettenborn orosz tábornokhoz átpártolt [[Hamburg]] városát, amellyel rendkívüli szigorral bánt. 48 millió [[francia frank|frank]] hadisarcot hajtott be a városon, [[november 5.|November 5-én]] elfoglalta a bankot, melyben 7,5 millió [[német márka|márka]] volt s az év végéig több mint húsz ezer embert kergetett ki a városból, többeket főbe lövetett és mintegy 8000 lakást felgyújtatott. Hamburg elfoglalása után sikerrel védte a várost, melyet a szövetséges csapatok teljesen körbe zártak. A várost csak [[1814]]. május 31-én [[XVIII. Lajos francia király|XVIII. Lajos]] parancsára adta fel, miután hadseregének java a folytonos küzdelmek, nélkülözések és betegségek miatt majdnem teljesen elpusztult.