„Giovanni Luppis” változatai közötti eltérés

a
clean up, replaced: születés dátuma → születési dátum AWB
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
a (clean up, replaced: születés dátuma → születési dátum AWB)
| beceneve =
| születés helye = [[Fiume]]
| születésszületési dátumadátum = [[1813]]. [[augusztus 27.]]
| halál helye = [[Milánó]]
| halál dátuma = [[1875]]. [[január 11.]] {{életkor-holt|1813|08|27|1875|01|11}}
Valamikor a 19. század közepén az osztrák tengeri tüzérség egy ismeretlen nevű tisztje kieszelt egy kis, gőzzel vagy sűrített levegővel hajtott csónakot, melybe nagy robbanótöltetet helyeznek, és kábelekkel távolról az ellenséges hajóknak irányítják. Elgondolását nem sikerült megvalósítani korai halála miatt, de jegyzetei Giovanni Luppis kapitány birtokába jutottak.<ref>[https://www.keyportmuseum.cnrnw.navy.mil/html/part1.htm] Ref: Naval Undersea Museum</ref>
 
Luppis elhatározta, hogy megvalósítja elődje ötletét. Hajók megsemmisítésére szánt személyzet nélküli úszó szerkezetet képzelt el, melyet a partról kábelek segítségével irányítanának, a robbanótöltet pedig a célhajóba ütközéskor robbanna fel.
 
Első prototípusa sikertelen volt. Ennek üvegből készült farokszerkezete volt és hosszú kötéllel irányították a partról. A primitív kivitelezés miatt fulladt kudarcba. Második modelljének [[hajócsavar]]ját óramű hajtotta. A robbanóanyag a csónak farában volt elhelyezve és egy pisztolyszerű szerkezettel szándékozott felrobbantani, ezt viszont a csónak orrán, a két oldalon vagy az árbocon keresztül működtette. Két kormánylapátja volt a csónaknak, az egyikkel a partról működtetett kötéllel balra, a másikkal jobbra lehetett kormányozni. Számos próba után a „6 m” jelű konstrukciót megfelelőnek találták. Beceneve „Salvacoste” (olaszul „Partvédő”) lett.
[[1864]]-ben Giovanni de Ciotta fiumei polgármester bemutatta Luppist [[Robert Whitehead]] angol gépészmérnöknek, a „Stabilimento Tecnico Fiumano” helyi gyár cégvezetőjének, akivel ezt követően szerződést kötött a ''Salvacoste'' továbbfejlesztésére.
 
Whitehead megépített egy új modellt, de megállapította, hogy az elv nem életképes. Mindenesetre elkezdett gondolkozni azon a problémán, hogyan lehet távirányítással felrobbantani egy hajót a vízvonala alá juttatott robbanótöltettel sokkal hatékonyabban, mint a levegőn keresztüli bombázással. Így Whitehead készített egy víz alatt úszó, sűrített levegővel hajtott eszközt, melynek irányát és mélységét egy szabályozóval önműködően tartotta. Így Whitehead lényegesen eltért az eredeti tervtől, mindenesetre Luppist mindvégig elismerte társfeltalálóként.
 
[[1866]]. [[december 21.|december 21-én]] az első önállóan működő torpedót, melynek a ''Minenschiff'' nevet adták, hivatalosan bemutatták az osztrák magyar állami bizottságnak értékelésre. Ennek a modellnek az átmérője 355&nbsp;mm, hossza 3,35 m, tömege 136&nbsp;kg volt, 8&nbsp;kg robbanóanyag töltettel. A haditengerészeti bizottság elfogadta a bemutatót és [[1867]]. március 6-án a kormány szerződést kötött a feltalálókkal egy kísérleti sorozat legyártására, és megállapodtak arról, hogy a kormány vállalja az összes gyártási költséget. Whitehead megtartotta a gyártási jogokat, sőt új szerződést kötött Luppissal, mely Whiteheadre ruházza a további értékesítéssel kapcsolatos jogokat.
 
[[1867]]. [[május 27.|május 27-én]] a haditengerészet 200 000 forintot fizetett ki a feltalálónak a szabadalomért. A találmányt ígéretesnek tartották, de az első évek nem hoztak elég megrendelést, ezért a „Stabilimento” csődbe ment 1873-ban. Whitehead a tönkrement vállalatot felvásárolta és ''Torpedo-Fabrik von Robert Whitehead'' nevű magánvállalkozássá alakította át.
 
Ferenc József császár a feltalálót [[1869]]. [[augusztus 1.|augusztus 1-jén]] osztrák nemesi rangra emelte, ettől kezdve viselhette a ''von Rammer'' ''(„Elsüllyesztő”)'' előnevet. Giovanni Luppis von Rammer [[Milánó]]ban hunyt el [[1875]]. [[január 11.|január 11-jén]].
291 111

szerkesztés