„Karol Gustaw d’Abancourt de Franqueville” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
B.Zsoltbot (vitalap | szerkesztései)
a clean up, replaced: születés dátuma → születési dátum AWB
6. sor:
|beceneve =
|születés helye = [[Lviv|Lemberg]], [[Lengyelország]]
|születésszületési dátumadátum = [[1811]].
|halál helye = [[Pest (történelmi település)|Pest]], [[Magyarország]]
|halál dátuma = [[1849]]. [[október 20.]]
24. sor:
==Élete==
===Származása és ifjúsága===
D’Abancourt [[1811]]-ben született a [[Galícia|galíciaigalícia]]i [[Lviv|Lembergben]], egy francia eredetű lengyel nemesi család sarjaként. Fiatalkorában [[Sambor]]ban és [[Przemyśl]]ben folytatott gimnáziumi tanulmányokat, majd [[1831]]-ben tizennégy évre önkéntesen bevonult a császári és királyi 30. Nugent gyalogezredbe. Az alakulatnál előbb tizedes, majd őrmester a 4. zászlóalj 4. századában.
 
[[1838]]-ban és [[1839]]-ben egy ideig szabadságolták, ez alatt az [[Erdődy család|Erdődyek]] birtokán volt erdész. Ezt követően azonban [[Komarnik|komarnikikomarnik]]i rokonához írt levelei miatt az osztrák hatóságok felségsértésért letartóztatták és vád alá helyezték (a leveleiben többek közt szidta [[V. Ferdinánd magyar király|V. Ferdinánd]] osztrák császár és magyar királyt, emellett kifejezte, hogy akár az uralkodó megölésére is képes lenne). Az ellene folyó vizsgálat eredményeként a lengyel nemest [[1841]]. [[október 8.|október 8-án]] húsz esztendei sáncfogságra ítélték, emellett lefokozták egyszerű közlegénnyé. Nem tudni pontosan, hogy az uralkodó-ellenes levelei mellett részt vett-e a Habsburg ellenes lengyel összeesküvők munkájában. Elítélését követően büntetését tíz évre mérsékelték, de az [[1848]]-ban Európán végigsöprő forradalmi hullám az ő börtönének ajtaját is megnyitotta, [[1848]]. [[április 27.|április 27-én]] szabadult a [[Temesvári erőd]]ből. Egy részből a megalakult első felelős magyar kormánynak való hálája is vezette, hogy szabadulását követően hamarosan belépett a szerveződő [[Magyar Honvédség]]be.
 
===Pályafutása a Magyar Honvédség soraiban 1848-49-ben===
A fogságból szabadult d’Abancourt 1848 nyarán lépett be a temesvári nemzetőrök közé, ahol őrmesteri rangot kapott. Részt vett a [[július 11.|július 11]]-én vívott [[verseci ütközet]]ben, ahol a jórészt császári alakulatokból álló magyar egységek legyőzték a 3800 főnyi szerb támadó oszlopot. D’Abancourt a [[Fehértemplom]]ot védő magyar egységek mellett részese volt a [[Stevan Petrović Knićanin]] vezette augusztus 30-ai szerb támadás visszaverésében. A ''Közlöny'' október 16-i számában az augusztus végi fehértemplomi harcról írja: „hogy a megrohanásoknál vitézül viselték magukat a határ-és nemzetőrök, de különösen Abancourt Károly, a temesi nemzetőrök őrmestere, ki gyorsan jelent meg minden megrohanásnál s buzdításával lelkesíté a csapatokat”. A harcok közepette ismerte meg jövendő feleségét, egy fehértemplomi lányt, akit megmentett a fosztogató szerbektől. Részt vett a szerbek által emelt erőd, az ún. ''Ördöghídja'' melletti összecsapásokban és a [[lagendorfi ütközet]]ben.
 
[[Október 6.|Október 6]]-tól (október 1-jei hatállyal) hadnaggyá nevezték ki a 9. honvédzászlóaljhoz. Fehértemplom városának polgárai [[december 10.|december 10]]-én [[Vécsey Károly]] tábornok közvetítésével a hadügyminisztériumon keresztül kérést fogalmaztak meg az [[Országos Honvédelmi Bizottmány]]hoz, miszerint a Karol d’Abancourtot főhadnagyi rangban nevezzék ki a város térparancsnokává. A lengyel nemes azonban hamar Fehértemplom elhagyására kényszerült, mivel december 22-én főhadnagyi rangban a Koburg huszárezredhez került. Új feladatkörének betöltésére következő év januárjában [[Debrecen]]be utazott. Új felelősségteljes megbízatásaként futárszolgálatot látott el [[Kossuth Lajos]] és a magyar fősereg parancsnoka, [[Henryk Dembiński]] altábornagy között. Személyes helytállásáért [[1849]]. [[február 16.|február 16]]-án alszázadossá léptették elő, s átkerült a 12. Nádor huszárezredhez. [[Március 10.|Március 10]]-én felhívást tett közzé a ''Marczius Tizenötödike'' hasábjain ''Lengyelország nemes fiai'' címmel.
35. sor:
{{Idézet 2|És ti magyar testvérek! - kikkel mi szívesen halunk, vagy győzünk, ne hagyjatok soha magunkban meghalni, sem győzni, hanem egyenlő léptekkel haladjunk sűrű tűzfellegekbe, oszlassuk azokat egyesülten a valódi Soldateska szétverésével, akkor biztosak lehettek, hogy a szabadság egén felkelő napsugár a szolgaság sűrű ködét eloszlatandja. Testvérek! Vívjatok velünk lengyelül, - és mi örömmel fogjuk veletek a magyar ''éljent'' hangoztatni.|Karol d’Abancourt - Lengyelország nemes fiai (részlet)}}
[[Kép:48-asok.jpg|bélyegkép|jobbra|200px|[[Csernyus Emmánuel]], [[Szacsvay Imre (politikus)|Szacsvay Imre]], Karol Gustaw d’Abancourt de Franqueville, [[Peter Giron]], [[Streith Miklós]], [[Kolosy György]], [[Noszlopy Gáspár]], [[Jubál Károly]], [[Sárközy Sándor (vértanú)|Sárközy Sándor]] az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc]] és a [[Makk-féle összeesküvés]] kilenc vértanújának közös sírja a [[Fiumei úti Nemzeti Sírkert|Kerepesi temető]]ben.]]
Május elejétől [[Henryk Dembiński]] tábornok parancsőrtisztjeként szolgált. Ugyanebben a hónapban, [[május 27.|május 27]]-én az [[1848]]-as ördöghídjai, verseci és fehértemplomi sikereiért [[Kiss Ernő (altábornagy)|Kiss Ernő]] altábornagy a III. osztályú katonai érdemjelre terjesztette föl. Részt vett a [[Szőregi csata|szőregi csatában]], ahol azonban osztrák fogságba került. Az osztrák hadbírósági jelentések szerint [[augusztus 3.|augusztus 3]]-án fogták el, de ezzel szemben valószínűbb a [[Emerich von Thurn und Taxis]] herceg által leírtak. A herceg visszaemlékezése szerint az eset [[augusztus 5.|augusztus 5]]-én, Csatád térségében történt. Dembiński törzskara éppen ebédelni készült, amikor a Webber hadnagy vezette osztrák svalizsérok rajtuk ütöttek. A magyar tiszteknek még sikerült elmenekülniük, de az éppen szükségét végző d’Abancourt még kardot se tudott rántani, hogy ellenálljon a császári katonáknak.
 
A századost elfogása után néhány nappal Pestre szállították és [[augusztus 13.|augusztus 13]]-án kezdetét vette hadbírósági kihallgatása. Kihallgatása megkezdését követően rögtön bevallja, hogy korábbi politikai vétkéért húsz évnyi sáncmunkára ítélték. tette ezt annak ellenére, hogy tudta: „visszaesőként” súlyos büntetésre számíthat. Bírái előtt igyekezett menteni a helyzetét. Állítása szerint a trónfosztás, illetve az orosz betörést követően ki akart lépni a honvédségből ,de csak szabadságot engedélyeztek neki. Nem harcolt orosz csapatok ellen, s Pestről akart Fehértemplomra utazni, amikor Kossuth utasítására újra elfoglalta Dembiński tábornok parancsőrtiszti posztját. D’Abancourt emellett azt vallotta, hogy két társával együtt szándákosan estek fogságba a szőregi csatát követően.
 
A császári hadbíróság a nehezen hihető enyhítő körülményeket figyelmen kívül hagyva a volt honvéd századost és császári-királyi közlegényt [[október 19.|október 19]]-én kötél általi halálra ítélte. Másnap a lengyel [[Mieczysław Woroniecki]] alezredessel és a német [[Peter Giron]] honvéd ezredessel együtt felakasztották a pesti [[Újépület]] udvarán. Holttestét később a [[Fiumei úti Nemzeti Sírkert]]ben temették el.